Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

81. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. líl tárgyára, a bankjavaslatban foglalt intézkedések bírálatára és az azokra tett megjegyzésekre. (Halljuk ! Halljuk !) A bankjavaslat nem hozza a készfizetések kötelező felvételét. Hogy hozná, ezt, azt hiszem, senki sem állitotta részünkről sem. Hozza azonban a javaslat a kötelező készfizetések összes előnyeit, és hozza a készfizetések kérdésének rendezését. Nem hozza a kötelező kész'fizetések felvételét abban az értelemben, hogy a bank minden nála benyújtott bankjegy után ausztriai vagy magyar veretű törvényes érezpénzt köteles kiszolgáltatni a bankszabadalom különbeni elvesztésének terhe alatt. De ha tartalmazná ezt a rendelkezést, akkor sem állna az, a mit a t. túloldal képviselői kifejtenek, hogy akkor bekövetkeznék ebben az országban és ennek pénzrendszerében a sárga fém kizárólagos uralma. Igen t. képviselőtársaimat a t. túloldalon, kik mindig készfizetésekről és aranyfizetésről, mint teljesen egyenértékű fogalmakról beszélnek, és a kik folyton készfizető jegybankokról ábrándoznak, figyelmeztetem, hogy valahogy ugy ne járjanak, mint az egyszeri természettudósok . . . Zlinszky István : Popovics mondta beköszöntő beszédében! Hantos Elemér : . . . kik köteteket irtak össze arra a pályázatra, hogy miért súlyosabb voltakép az élettelen hal az elevennél, a nélkül, hogy meggyőződtek volna, hogy tényleg sulyosabb-e az élettelen hal. A t. túloldalon mindig készfizető jegybankról beszélnek. Polónyi Géza: Hát az előadó ur ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) tv Hantos Elemér: Pedig méltóztassék megengedni, korlátlanul készfizető jegybank sehol a világon nincs. (Félkiáltások a baloldalon : Anglia!) Az angol bank is csak nagy ellenőrzéssel és hosszú utánjárással ad ki nagyobb aranymennyiséget. T. ház! A mi a kötelező készfizetések tekintetében ebből a javaslatból hiányzik, az a gyakorlatban már rég meg is valósult. Magyarország belső hitelforgalmát ugyanis a bank azzal a nagy aranymennyiséggel, melyet Magyarország gazdasági ereibe bevezetett, már régen telitette, ugy hogy a kötelező készfizetések felvétele Magyarország belső hitelforgalma szempontjából semmi változást nem jelent. A bankjavaslatban haladást és előnyt Magyarország hiteléletének jobb ellátásában, az adómentes bank jegykontingens felemelésében és több olyan eszközben és intézményben kell látnunk, a melyeket még kifejteni szándékozom. A készfizetések felvételének egyedüli előnye a nemzetközi hitelforgalomban van (Ugy van! Ugy van ! jobbról.) és ezt az előnyt a javaslat teljesen biztositja. Kétféle előny az, a melyet rendszerint a készfizetések kötelező felvételétől Magyarországon várni szoktak. Az egyik a pénz értékállandóságának biztosítása, valutaárfolyama, csekély kilengésű ingadozása, a másik értékpapírjainknak a külföldön való könnyű elhelyezhetősége, czimleteink kelendőségének nagyobb biztosítása. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) A mi az elsőt illeti, a túloldalon is igen helyesen rámutattak arra, hogy pénzértékünk állandóságát az Osztrák-Magyar Bank eddig is megóvta, hogy a nemzetközi váltóárfolyamok az utolsó tiz évben csupán oly kilengéseket mutattak, a melyek a monarchiának voltak előnyösek. A mi váltóárfolyamaink t. i. körülbelül hat éven keresztül fél pro millel a mi javunkra állanak. Azonban mégis nagy haladást kell látnunk ebből a szempontból is az előttünk fekvő törvényjavaslatban. Hiszen igaz az, hogy az OsztrákMagyar Bank eddig is azoknak, a kik hozzá fordultak, hogy külföldi fizetéseikre szolgáló csekkeket, váltókat és aranyat szerezzenek be, ezen csekkeket, váltókat, aranyat és egyéb fizetési eszközöket a paritás mellett szolgáltatta ki. Azonban nagy különbség van abban, hogy a jegybank ezt eddig csak jószántából tette, csak akkor tette, ha akarta, holott ezután a jegybank arra, hogy mindenkinek paritás szerint bocsásson rendelkezésére fizetési eszközöket, kötelezve van. Eddig a közönség csak remélte, hogy fizetési eszközeit a jegybanktól a paritásnak megfelelően fogja beszerezni, ezután azonban követelheti, hogy fizetési eszközeit a paritásnak megfelelően kajmassa a banktól. (Ugy van I Ugy van ! jobbjelől.) Az a formula, mely tartalmazza ezt a rendelkezést, az alapszabályok I. §-ában foglaltatik, mely azt mondja ki, hogy az Osztrák-Magyar Bank minden rendelkezésére álló eszközzel köteles a paritást megőrizni. A legtöbb vita ebben a kérdésben a körül folyt, hogy mi is az a »minden rendelkezésre álló eszköz<<. Földes Béla igen t. képviselőtársam mindenekelőtt megállapította — véleményem szerint igen helyesen, — hogy minden rendelkezésre álló eszközt taxatíve felsorolni nem lehet, mert hiszen a bank maga sem tudhatja, hogy az üzleti élet, az üzleti forgalom milyen eszközöket teremt ezen kötelezettségének tartama alatt. Azt hiszem azonban, igen t. képviselőtársam is konczedálni fogja nekem azt, hogy a »minden rendelkezésére álló eszköz« között három van, a mely főleg rendelkezésére áll a banknak : a kamatlábcsavar, a deviza és az aranykészlet. Egyáltalában nincs szükség arra, a mit ő mondott, hogy külföldi tudósok aeropágját kell egybehívni és azok sem lesznek képesek megállapítani, hogy a bank ezen minden rendelkezésére álló eszközöket kimerítette. Ez azért nem áll, mert egy igen egyszerű eszközzel minden laikus meggyőződhetik róla, hogy a bank minden rendelkezésre álló eszközét nem merítette ki, addig t. i., a míg a bank pinczéjében az utolsó aranyrud fekszik. Ha ez igy áll, akkor igazán nem lehet erre a formulára azt mondani, hogy ez egy lyukas mogyoró. (Ugy van ! Ugy van I jobbról.) A pénzügyminister ur eme formulájával —• ismétlem még egyszer — elérte azt, hogy a kötelező