Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

110 81. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. Nincsen egyszerűbb tétel, mint ennek a czáfo- I lata. (Halljuk ! Halljuk !) Csak egy futólagos pillantást kell vetni az Osztrák-Magyar Bank kimutatásaiba és évi jelentéseibe és látjuk, hogy ennek épen az ellenkezője áll. Mert mig a magyar agrárérdekek, a magyar agrárkövetelmények szeptember és október hónapban érik el kulmináló pontjukat és szeptember és október hónapokban duzzasztják az OsztrákMagyar Bank váltótárczáját, addig Ausztria ipari igényei sokkal később lépnek fel, akkor, a mikor Magyarország váltótárczája már megcsappant, s igy a bank váltótárczájában ezen két ország látszólag ellentétes érdeke nagyon szépen egyensúlyban van és kiegyenliti egymást. (Ügy vanl Ugy van ! jobbról.) Én azt hiszem, hogy Magyarország és Ausztria hitelkeresői szempontjából valóságos szerencse, hogy ennek a két országnak gazdasági természete és hitelszükségletei nemcsak eltérők, hanem egymással ellentétesek. (Mozgás a bal- és a szélsőbal-oldalon.) De megengedem, hogy ilyen kérdések felett még lehet vitatkozni, és én sokkal többet foglalkoztam már pénzügyi kérdésekkel, semhogy azt ne tudnám, hogy gyakorlati férfiak is egy és ugyanazon kérdésről gyakran nagyon is ellentétesen gondolkodnak. Pénzügyi kérdésekben egyáltalában szektárius felfogás jogosultságát nem ismerem el, (Helyeslés jobbfelöl.) s tisztelem a más nézeten levők következtetéseit és birálatát. De ha e következtetéseket tisztelem is, ebből még nem következik, hogy én a hamis premisszákat is elfogadom, és azt hiszem, hogy nemcsak jogom, de kötelességem" is'az"* ily hamis tényeket és adatokat megezáfolni. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Kapcsolatban azzal, hogy Magyarországnak és Ausztriának különböző érdekei vannak, és hogy Magyarországnak és Ausztriának ezeket a különböző érdekeit a jegybank nem szolgálja kellően, Kossuth Ferencz t. képviselőtársam oly számadatokat hozott fel, a melyeket legalább is téveseknek kell nyilvánítanom, a melyek nem egyeznek meg azokkal a statisztikai adatokkal, a j melyekkel rendelkezünk. Nem okolom ezért t.lü képviselőtársamat; hiszen f ugyanezekkel az adatokkal és számokkal a bankvita során ismételten találkoztam, a nélkül, hogy a bizonyára nem túlságosan tiszta közös ősforrást megtalálni tudtam volna. Kossuth Ferencz t. képviselőtársam két adattal kívánta czáfolni azt a tételt, hogy a közös jegybank Magyarország és Ausztria különböző érdekeit kielégiteni tudja. Az egyik adat vonatkozott a váltók lejárati idejére, a másik a váltók átlagértékére, és itt azt a következtetést hozta fel, hogy a váltók lejárati ideje nem felel meg a budapesti és a bécsi piacz egymáshoz való viszonyának és az átlag-érték sem felel meg a két ország eltérő gazdasági viszonyának. A lejárat dolgában azt mondotta Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, hogy Budapesten átlag 50 nap, Bécsben átlag 60 nap a lejárati idő. Végignéztem az utolsó évek összes adatait; nem óhajtom a t. ház türelmét ezzel fárasztani, (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) de miután Kossuth Ferencz t. kéj)viselő ur az 1907-iki adatokat czitálta, én bátor leszek ezeket bemutatni és ebből ki fog tűnni, hogy 1907-ben a váltók lejárati ideje Budapesten és Bécsben nem volt az, a mit ő adott elő. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Kossuth Ferencz t. képviselőtársam azt mondotta, hogy Bécsben 60 nap, Budapesten 50 nap volt a váltó átlagos lejárata 1907-ben; ezzel szemben az Osztrák-Magyar Bank zárószámadásai 1907-ről azt mutatják ki, hogy Bécsben nem 60 nap, hanem 26 nap, Budapesten nem 50 nap, hanem 48 nap volt a váltók átlagos lejárati ideje. (Ez ugy van ! balról.) Ebből kitűnik, hogy nemhogy Budapesten rövidebb lett volna a váltók lejárati ideje, de Bécsben kétszerte rövidebb volt, mint Budapesten. Ugyanez áll azokra az adatokra, a melyeket Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk felhozott, a mikor azt mondta, hogy ugyanebben az évben Budapesten 2500 K, Bécsben pedig 3000 Kvvolt a váltók átlagértéke. Ezzel szemben a bank mérlege azt mutatja, hogy Bécsben 3255, Budapesten pedig 2230 K volt az átlag, tehát a különbség nem 500 K. hanem több mint kétszer annyi, ezer K-nál több. Nem akarom a t. ház türelmét ily számadatok czáfolásával tovább fárasztani. (Halljuk ! Halljuk !) de egész tömege van azoknak az adatoknak, a melyek itt korábban felhozattak, és a melyek czáfolatra szorulnak. Beszédem további folyamán leszek bátor még megengedni magamnak egy-két ily czáfolatot. T. ház ! Nem óhajtom folytatni a közös jegybank és az önálló jegybank egymással vetélkedő szempontjainak birálatát; hiszem az önálló jegybank felállitása nincs most a t, ház napirendjén. A dolog hasonlít az alföldi artézi-kut históriájához. Artézi kutat akartak fúrni, és miután a vállalkozóval megállapították azt a sok száz métert, a mely mélységig a kutat fúrni kell, előállott a rendes eredmény, hogy találtak kagylókat, kavicsokat, archeológiai leleteket, csak viz nem jött. Ekkor a városi tanács aszal az inditványnyal fordult a közgyűléshez, hogy fúrjanak még vagy száz méterrel tovább. A közgyűlésen egy ellenzéki városatya feláll és azt mondja : Én azt tartom, ne fúrjunk tovább. Az elnöklő kegyelmes ur rászólott: Tessék leülni, most nem arról van szó, hogy ne fúrjunk tovább, hanem arról, hogy fúrjunk, ehhez tessék hozzászólni. Én azt hiszem, t. ház, hogy most is nem arról van itt szó, hogy ne hosszabbitsuk meg a bank szabadalmát, hanem arról van szó, hogy meghosszabbitsuk ezt a szabadalmat, mert ezt kívánja az ország érdeke, ezt kívánja a kényszerítő szükség, és az a néhány nap is, melyen át már ezzel a javaslattal foglalkozunk, szerény véleményem szerint nagy gazdasági károkat okozott Magyarország közgazdaságának. T. ház ! Áttérek beszédemnek tulaj donképeni