Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

Sí. országos ülés Í91Í ügyi mobilizáczióról tanácskozzék. A pénzügyministerek bejelentették egy lekető háború kitörését és a háború költségeit. Jelenvolt tanuktól tudom, hogy általános volt a megdöbbenés akkor, a mikor az osztrák pénzügyminister ennek a háborúnak költségeit kifejtette, bejelentette, — pedig akkoT csak egy harmadrangú hatalommal, Szerbiával állottunk szemközt. Ugy mondják hozzáértők, hogy a katonai mozgósitás annak idején sikerült. De meg vagyok győződve arról, hogy nem kisebb hatással volt Európára is és az akkori véleményekre az a kimutatás, a melyet a közös jegybank másnap reggel közzétett, a mely óriási érczkészletét és óriási devizatárczáját bizonyitotta. Ezzel a ténynyel szemben nem lehet azt felhozni, hogy két önálló jegybank is ilyen jól végezte volna feladatát. A túloldalon minduntalan felmerül a hadikincs kérdése és a jegybanknak a pénzügyi harczkészültség szempontjából való jobb vagy kevésbbé jó volta. Tegnap e czélból gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam elment Japánba és azt mondotta, hogy Japánban, Formoza szigetén és Koreában külön-külön jegybankot tartanak fenn, bizonyítékául annak, hogy egy közös hadikincstár miatt közös jegybankra szükség nincs. Erre nem térek ki, ilyen messze nem követem képviselő társamat, de azt a tételét, mint hogyha Angliában hadikészültség szempontjából a három bankrendszer előnyösebb volna, mint a mi szempontunkból az Osztrák-Magyar Bank, ezt már könynyen meg tudom czáfolni klasszikus tanukkal. Nem szeretnék tudálékos lenni, de véletlenül a kezembe került egy előkelő angol folyiratnak, a Ouarterly íteview-nek októberi száma, a melyben egy igen előkelő angol iró »International fináncé in time of war« czimen közöl egy czikket arról, hogy mi a jelentősége a jegybankoknak a nemzetek hadikészültsége, szempontjából. Csak két szempontra terjeszkedem ki. Az egyik az, hogy a Balkánkrizis idejében, melynek tanulságait ezen czikk levonja, az összes nagy európai jegybankok közül épen a mi jegybankunk volt az, a melynek a legnagyobb aranykészlete volt. Mert a mig a németbirodalomi bankban csak 51 millió font sterling volt, az Osztrák-Magyar Bankban 55 millió font sterling, az angol bankban pedig 44 millió font sterling volt; a többiekben mind jóval kevesebb. Ehhez azután két következtetést fűz. Az egyik az, hogy azt mondja, hogy tekintettel a mi nagy kötelezettségeinkre és a kitörő háború eshetőségeire — (olvassa) : »It camnot be said that we have any reason to feel satisfied with OUT comparative position in the matter of gold reserves«, — nem lehet állítani, hogy Angliának megfelelő aranykészlete volna egy háború esetére. De azt mondja folytatólag — és ez az, a miért bátor voltam erre a czikkre mint klasszikus tanura hivatkozni (olvassa) : »The Balkan crisis affords conclusive evidence, that larqe reserves of gold are indispens able in time of war.« — A Balkánválság döntő bizonyítékokat szolgálatott arra, január 20-án, pénteken. 109 hogy a nagy aranytömegek nélkülözhetetlenek a háború esetére, és itt következik az OsztrákMagyar Bank érczkészletének kimutatása. A pénzügyi harczkészültség a jegybankokra nézve a nemzetek felfegyverkezésében igen nagy és fontos jelentőségű kérdés, a melylyel ma már a tudósok és államférfiak igen sokat foglalkoznak. De bárhogyan álljon is ez a kérdés, nem lehet azt azzal a szellemes mondással elintézni, a melyet Földes Béla igen t. képviselőtársunk hangoztatott, hogy nem az a fontos, hogy az ország aranya a* bank pinczéjében, hanem az, hogy az ország aranya a nemzetek szivében legyen. Én azt hiszem, hogy ez nagyon idealista felfogás, attól tartok, nagyon is idealista felfogás. És ha gróf Apponyi Albert igen t, képviselőtársunk, a kit szintén nem tartok kevéssé idealistának, itt azt mondotta a vita során, hogyha, vele valaki fogad, ő szivesebben vesz öt forintot, mint a fogadó fél által felajánlott fejet, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy az a kereskedő, a ki idegen harczmezőkön élelmezi az ellenség katonáját, szintén szívesebben vesz öt forintot a nemzet szivének összes aranyánál. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbjelől. Elnök csenget.) De t. ház, teljesen időszerűtlen volt az önálló jegybank felállításának követelése azon kormány és azon kormányférfiu részéről, a ki Magyarország gazdasági politikájának továbbfejlődését az iparfejlesztéstől várta, a ki Magyarország elsőrendű életszükségletét az iparfejlesztésben látta. Mert az iparfejlesztésnek, a mint bölcsen tudni méltóztatnak, három tényezője van : a szakérteién), a munkaerő és a tőke. Azt már tudjuk, hogy szakértelem ós munkaerő dolgában mi hátrább vagyunk, mint a nyugati előrehaladottabb ipari államok, főleg pedig, mint Ausztria. Nem jelenti-e most már az iparfejlesztés és az önálló jegybank egyidejű követelése .fejtetőre állítását az egész iparfejlesztési politikának ? Hiszen ez az egyetlen tényező ezen a téren, a miben mi az OsztrákMagyar Bank révén Ausztriával teljesen egyenlő helyzetben vagyunk. És ha az iparfejlesztés terén megáll, megáll ez a helyzet egyéb gazdasági téren is. A vita során gyakran hangoztatták, — azt hiszem, Kossuth Ferencz t. képviselőtársam adott legpregnánsabb módon kifejezést annak a feltevésnek, — hogy a közös jegybank bármilyen tisztességesen, bármilyen jól működjék bankszempontból, nem tesz eleget Magyarország hitelszükségleteinek, mert Magyarország agrárállam, Ausztria pedig iparosállam, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk jobbról.) hogy tűz és viz ellentétes érdekei folynak össze a közös jegybankban Magyarország agrárhiteligényei és Ausztria ipari hiteügényei részéről és az a jegybank, a mely két ilyen ellentétes érdeket van hivatva, sőt kötelezve egyformán szolgálni, nem felelhet meg hivatásának.