Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

108 81. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. Magyar Bank Magyarország többi pénzintézeteivel szemben képvisel. Méltóztatnak bölcsen tudni, bogy a jegybank alaptőkéje már 1899-ben 210 millió K-t tett ki. Ha ezzel szemben vizsgáljuk, hogy mennyi az összes vidéki magyar pénzintézetek alaptőkéje, akkor konstatálnunk kell, bogy az Osztrák-Magyar Bank 210 milüó alaptőkéjével szemben Magyar­ország összes, számszerint gondolom, 1200, vidéki pénzintézetei 1904. év végén — tebát öt évvel később — mindössze 193 millió alaptőkével rendel­keztek. Tehát a jegybank egymaga 17 millióval több alaptőkével rendelkezett, mint Magyarország összes vidéki részvénytársasági pénzintézetei együttvéve. Polónyi Géza: A jegybank alaptőkéje csak 210 millió korona ! Hantos Elemér: Mondottam, t. képviselőtár­sam. Sajnálom, hogy nem tetszett itt lenni. Mon­dottam, hogy a jegybank alaptőkéje 1899-ben 210 milbó K volt és öt évvel később, tehát 1904-ben, Magyarország összes vidéki jjénzintézetei együtt­véve csak 193 millió K alaptőkével rendelkeztek, vagyis, hogy 17 millió K-val volt több a jegybank­nak egymagának alaptőkéje, mint az összes magyar — számszerint 1200 — vidéki banké, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) holott ugyanakkor a külföldön az ottani jegybankok mellett egy és ugyanazon országban számos olyan bank működött — Paris­ban, a CreditLyonnais és a Société Générale, Német­országban a Deutsche Bank, Dresdner Bank, a Discont-Gesellschaft, Darmstädter Bank, a melyek egymagukban is sokkal nagyobb tőkével és hitel­forrási erővel rendelkeznek, mint az illető államok jegybankjai. Ezek nagyon beszédes számok, t. ház, és a ki ezen számok jelentőségét felfogni és átlátni tudja, az belátja azt is, bogy az a bizonyítási teher, a melyet gróf Apponyi Albert igén t. képviselőtársunk a közös bank hiveire áthárított, az a bizonyitási teher,' sajnos, nem nehezedik valami túlságosan nehezen mi reánk. (Mozgás a baloldalon.) Azt mond­tam, hogy sajnos, mert habáraközös jegybankban Magyarország hiteléletének egészen megfelelő intéz­ményét, szervét látom is, épenséggel nem örülök annak, hogy az önálló jegybank, az önálló magyar nemzeti állani szuverenitásának ezen kétségbe­vonhatatlan attribútuma, lehetetlenné vált. (Zaj és ellenmondások a haloldalon.) Lehetetlenné vált, t. ház, nem jogi (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hanem hatalmi! Halljuk ! Halljuk !) nem technikai okokból, hanem inkább gazdasági, czélszerűségi belátási okokból. Egy hang (balfelől) : A császár vétója miatt! (Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) f| Hantos Elemér: Azonban leginkább lehetet­lenné válik az időszerűtlenség okából. «**:» f. Kg ! • f A t. túloldal képviselői napok óta egész anthologiát olvastak fel itt azon beszédekből, a melyekben a 67-es alap nagymesterei az önálló jegybank mellett foglaltak állást. Azt hiszem, hogy nem sértem a köteles pietást ezen alap nagy­mesterei iránt, sőt azt hiszem, hogy egészen intencziójuk szerint beszélek, midőn azt állitom, hogy azokat a beszédeket az utolsó három év viszonyai és körülményei közt aligha tartották volna meg. Mert negyven esztendő óta sohasem volt olyan kevéssé időszerű az önálló jegybank fel­álbtásának kérdése, mint épen az utolsó három esztendő alatt. Az önálló jegybank ideája akkor lobbant lángra rendkívüli vehemencziával, midőn világ­szerte egy óriási pénz- és hitelválság pusztított; midőn értékpapírjaink tömegesen visszaözönlöt­tek ; és külföldi hitelezőink követeléseinket vissza­vonták. Ebben az időben a jegybank a legnagyobb odaadással, a legnagyobb készséggel, s üzleti ér­dekeinek teljes alárendelésével. . . Lovászy Márton : Ráfizettek arra az esz­tendőre ! Hantos Elemes : -.. magasabb szempontok által vezéreltetve szolgálta a magyar hitelérdeke­ket és nyitotta meg hatalmas pénzforrásait a ma­gyar hitelpiacz számára. Ivánka Imre : De az üzleti érdeke is az volt! Hantos Elemér : Üzleti érdekeinek is teljes alá­rendelésével ! Legbővebben Lovászy Márton igen t. képviselőtársam a minap foglalkozott az 1907. év eseményeivel. Azt mondotta, hogy Magyarország hiteligényeit abban az időben a közös jegybank egyáltalában nem, vagy talán nem annyira védte meg, a mint az kötelessége lett volna. Ennél igaz­ságtalanabb Ítélet még nem hangzott el az Osztrák­Magyar Bank ellen, (ügy van ! jobbfelöl.) A leg­kisebb és legfiatalabb pénzintézeti tisztviselő Erdély legtávolabbi szurdokában tudja, hogy ennek épen az ellenkezője áll. (ügy van I Ugy van! a jobb­oldalon.) A közös jegybank ebben az időben óriási szolgálatokat tett az országnak, a melyeket olyan pénzintézetek adataival tudnék bizonyítani, a me­lyeknek élén a függetlenség ipart korifeusai állanak. De azt hiszem, hogy minden szónál és minden dicsé­retnél ékesebben szólnak azok a számok, a melyeket a jegybank 1907. évi mérlegéből veszek és a melyek azt mutatják, hogy a jegybank 1907 szeptember 30-án, a mikor a válság kulmináló pontjához ér­kezett ; midőn a bank váltótárczája legnagyobb volt, a bank 842 milliónyi váltótárczával rendel­kezett ; ebből a mennyiségből Ausztriára 312 millió korona, Magyarországra pedig 530 millió korona esett. (Mozgás.) Azt hiszem, t. ház, hogy iiyen adatokkai szem­ben igazán kár további czáfolatokba bocsátkozni és most áttérek a második időszerűtlenségi okra, a mely az önálló jegybank felállítását megnehezí­tette, : ha • nem V tette lehetetlenné. (Halljuk 1 Halljuk !f~ Alig múlt el ez a nagy pénz- és hitelválság, máris uj felhők tornyosultak a nemzetközi politika látóhatárán. És egy nagy európai konflagráczió előestéjén látszottunk állani, midőn Bécsben és Budapesten a két pénzügyminister egybehívta a monarchia vezető pénzintézeti férfiait, hogy velük a katonai mozgósítást szükségképen követő pénz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom