Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

81. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. 107 (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Nyegre László jegyző: Hantos Elemér! Hantos Elemér: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának s az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek hosszú és tanulságos vitája, mint az előttem szóló igen t. képviselőtársam beszéde is igazolja, több izben elterelődött a törvényjavaslat tulajdonképeni rendelkezéseitől a közjogi és politikai kérdések terrénumára. Felszólalásommal szűkebb mederben óhajtok maradni és kizárólag azon szakkérdésekkel óhajtok foglalkozni, a melyek ebben a törvényjavaslatban foglaltatnak és azon észrevételekkel, a melyeket ezen törvényjavaslatra ebben a vonatkozásban a t. ház túloldalán tettek. (Halljuk! Halljuk!) Tartózkodni fogok különösen az önálló jegybank köré fonódó vitának politikai vonatkozásaiba belemerülni, de nem térhetek ki az elől, hogy ennek a kérdésnek némely gazdasági vonatkozásait meg ne világítsam. A kérdés ma talán nem is olyan kényes természetű már. Hisz az a nagy per, a mely esztendőkön át izgalomban tartotta közéletünket, a múlt nyáron a nemzet Ítéletével a közös jegybank javára dőlt el. (Felkiáltások a baloldalon : Nem áll !) Kun Béla: Megvolt a készfizetés! (Zaj a jobboldalon.) Molnár János: A készpénzfizetés ott volt! (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Hantos Elemér: Lehet, hogy itt egyesek, sőt egész pártok abban a véleményben élnek, hogy a nemzetnek ezen Ítélete téves volt, azonban a nemzet Ítélete megfelebbezhetetlen és a nemzet ítélete a res iudicata, a közös bank javára szól. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Elmúlt, t. ház, az a híres dátum is, a mely pártot bontott és kormányt elsepert. En azt hiszem, ma- már nyugodt tárgyilagossággal foglalkozhatunk az önálló jegybankért folytatott küzdelem eredménytelenségének gazdasági okaival. Magyarország közéletében, t. ház, 40 esztendőn keresztül közjogi, katonai, nemzetiségi, felekezeti kérdések állottak előtérben. Az utolsó évek nehéz megélhetési viszonyai és gazdasági harczai megérlelték a nemzetben a gazdasági önállóság iránti vágyat és ezzel a gazdasági önállóság iránti vágygyal felvetődött ismét az önálló bank kérdése. A nemzet önálló gazdasági berendezkedésének ideálja ma már benne van minden politikai párt programmjában, a czél, a melyet elérni akarunk, Magyarország gazdasági önállóságának megalapozása és kifejlesztése. (Ügy van I Ugy van 1 a baloldalon.) A czél valamennyiünknél egy és ugyanaz. A különbség közöttünk csak az eszközökben és a módokban van . . Kun Béla: A munkapárt mindig hozómra csinálja! Hantos Elemér: .. . azokban az eszközökben és módokban, a melyekkel ezt a nagy közös czélt elérni akarjuk. Mi, t. ház, ugy látjuk, hogy ezen nagy czélra, Magyarország közgazdasági önállósulására, Magyarország közgazdasági megerősödésére igen alkalmas eszköz a közös jegybank, és addig, a mig ez a közös jegybank Magyarország hitelszükségleteit jól és olcsón képes kielégíteni, addig nem vagyunk hajlandók ezt a közös bankot egy esetleg kevésbbé jó jegybankkal felcserélni. Kelemen Samu: Tehát soha! Hantos Elemér: Mi, t. ház, a magyar hitelszervezetnek jól megalapozott, de teljesen ki nem épült palotájának kiépítésében igen jó segítőtársat látunk az Osztrák-Magyar Bankban, önök, t. túloldal, erre a félig kész palotára fel akarják rakni az önálló bank aranykupoláját, a mely lehet szép látványosságnak, a melyre áhítattal tekint a halandó, a mely azonban életerős, megbízható, a gazdasági élet terheit elbiró, annak hullámaival daczoló alkotásnak be nem válik. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Önök, t. ház, szétnéznek Európában és azt látják, hogy nincs Európában független állam, a melynek önálló jegybankja ne volna. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Mi ezt a tényt nem is tagadjuk, de mi is szétnézünk Európában és azt látjuk, hogy nincs Európának egyetlen önálló bankja sem, a mely az illető ország hitelszükségletének annyira bő és végső forrása volna, mint a milyen bő és főforrása ennek az országnak a közös jegybank. Mi, t. uraim, azt látjuk, hogy a Deutsche Reichsbank, a Banque de Erance, a Bank of England csak igen csekély részét látják el az illető országok hitelszükségletének. Mi azt látjuk, hogy a külföldi jegybankokkal párhuzamosan a bankóriásoknak egész tömege működik és fejt ki tevékenységet, holott minálunk csaknem minden hiteligény a közös jegybanknál keres és talál kielégítést. Minálunk, t. ház, a legnagyobb bankok is eltörpülnek a jegybank mellett, és az adatok, a melyeket e tekintetben felhozhatok, igazán nem biztatók az önálló jegybank felállítására. Az 1909. évi statisztikai évkönyvből vag}-ok bátor egy adatot tételem igazolására felhozni. (Halljuk ! Halljuk ! Jobbfelóí.) E szerint, t. ház, Magyarország összes bankjainak és földhitelintézeteinek összes váltóforgalma az 1909. évben 5 milliárd 325.000 K-t tett ki. Lovászy Márton : A forgalma ? Hantos Elemér: Igen, Magyarország összes bankjainak és földhitelintézeteinek váltóforgalma az 1909. évben. Ezzel szemben a jegybanknak egymagában 5 milliárd 236 millió K-t tett ki a váltóforgalma, tehát a jegybank egymagában véve olyan váltóforgalmat fejtett ki, a milyent Magyarország összes bankjai és földhitelintézetei együttvéve, (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) De, t. ház, nemcsak a hitelíorrási erőt nézem, hanem nézem azt a tőkét is, a melyet az Osztrák14*