Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

102 81. országos ülés 1911 vinni ? Hát nem a törvényhozás komolyságának rovására megy üyen rendelkezést felvenni ? (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) De, t. ház, emiek a kérdésnek talán még nagyobb jelentősége van, mint a hogy itt kifejtettem, mert bizonyos és kétségtelenül megállapitható, hogy a készfizetések felvételének kérdésében az 5. §. milyen lehetetlen állapotot kivan statuálni, a mikor egy és ugyanazon törvény, a 8. §-ban, meghosszabbítja a régi érmeegyezményt, a melyben ezzel homlokegyenest ellenkező és részben egymást kizáró rendelkezések foglaltatnak. Itt egy csomó kérdés merül még fel. Nevezetesen : hányszor van joga a banknak az 5. §. szerint propozicziót tenni a készfizetések felvétele tárgyában ? Hányszor és milyen időközökben ? Hát joga van annak a banknak bennünket, mint törvényhozást, tetszése szerint tizszer-huszszor megtánczoltatni ? Avagy, ha nem, — a mint az osztrákok kommentálják, — csak egyszer van joga a banknak kérni ? Kérdem ekkor, hogy vonatkozik-e az esetleg ennek folytán hozandó visszautasító határozat a 8. §-ra és arra micsoda kihatása lesz ? Mindezen kérdéseket azért teszem fel, hogy rámutassak több oldalról is ezen 5. §. lehetetlenségére, és törvénytechnikai szempontból merőben alkalmatlan voltára, (ügy van ! Ugy van! a baloldalon.) őszintén mondhatom, hogyha tőlem, mint jogászembertől, — mondjuk, hogy törvénynyé válik ez a javaslat, a mint nem hiszem és nem óhajtom feltételezni a törvényhozásról, hogy ilyen komolyságot sértő rendelkezéseket, azok egyéb hibáiktól eltekintve is, határozattá emeljen, — de mégis ezt a lehetőséget szem előtt tartva, ha valaki tőlem véleményt kér, azt kell hogy mondjam per analógiám, azon szabály alapján, hogy: lex posterior derogat priori, vagyis azon általános törvény magyarázó szabályunk szerint, hogy a későbbi paragrafus mindig az előbbit magyarázza, hogjr a mennyiben az előbbi paragrafus egy későbbivel ellenkező rendeletet tartalmaz, ugy az utóbbi érvényes és az előbbiben foglalt rendelkezés érvénytelen. Már most a magyarázat a következő volna : a 8. §. későbben van felvéve, ez pedig megmondja, hogy a készfizetések elrendelése a végrehaj tó hatalom körébe tartozik, a banknak tehát nincsen hozzászólási joga; megmondja, hogy a készfizetések felveendők az államjegyek bevonásával. Mi már most a következmény ? Jogászilag magyarázva az. hogy az 5. §. egy semmis, hatálytalan rendelkezés, a melynek érvényét, hatályát a később következő 8. §. egyszerűen kizárja. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ezzel rámutattam arra a lehetetlenségre, és azon lehetetlenségek nagy részére, a melyek az 5. §-ban foglaltatnak. En ugy látom, hogy az egész készfizetési kérdésben a t. túloldal vezető férfiai ugy tesznek, mint Széchenyi István a »Hitel« czimű munkájában mondotta. Agyonrendezik, agyontámogatják, január 20-án, pénteken. összevissza dédelgetik a készfizetés kérdését, ugy, hogy a végén a sok rendezés miatt nem fogunk eljutni a készfizetések tényleges felvételéhez. Széchenyi István alkalmazta »Hitel« czimű munkájában az önálló bankról értekezve azt a hasonlatot, hogy a gyermeket, a kit folyton segítünk a járásban és folyton óvunk attól, hogy elessék, végül is reászoktatjuk arra, hogy önlábán egyáltalán ne tudjon járni. A t. túloldal egészen igy csinált ezzel a szakaszszal. Annyira agyontámogatja rendelkezésekkel, hogy a végén soha nem fog tudni a saját lábán megállani. (Derültség balfelől.) De, t. képviselőház, nem is itt van a kérdés súlypontja. Nem arról van ugyanis szó, hogy a t. túloldalnak szándékában volt-e az 5. §-t kezdettől fogva behozni, vagy szándékában volt-e egy ennél sokkal megfelelőbb rendelkezést tenni a készfizetések tényleges felvételére vonatkozólag. (ügy van/ balfelől. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) A t. túloldalnak exponált tagjai eléggé kifejezést adtak ama véleményüknek, hogy nem ez a fontos. Kifejezést adtak ennek, csodálatos módon épen a választások ideje alatt. (Ugy van! balfelől.) Akkor nem voltak emelkedő kamatlábirányzatok, akkor nem volt a bankjegyforgalom a fedezeti érez arányához viszonyítva kedvezőtlenebb, mint 1903-ban; a választások alatt a világpiacz helyzete sem volt olyan feszült, sőt, úgy látszik, valami sok beruházás előtt sem állottunk, mert hiszen a t. túloldali képviselő uraknak akkor kivétel nélkül az volt a felfogásuk, hogy 1903 óta a készfizetések felvétele szempontjából semmi olyan hátrányos momentum nem merült fel, a mely e kérdés elodázását indokolná. (ügy van ! a baloldalon.) Én azonban, t. ház, minderre most nem fogok kitérni, csupán arra mutatok reá, hog}^ nem is itt van ennek a kérdésnek a kulcspontja. A kérdés lényege azon fordul meg, hogy eminenter osztrák érdek, hogy mi, Magyarország az ő piaezuknak domináló, monopolizáló befolyása alatt maradj unk. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Abban a perezben, a midőn mi a készfizetéseket felvesszük, belekapcsolódunk a világpiacz forgalmába. (Igaz! Ugy van I balfelől.) Belekapcsolódunk abba önállóan, minden más piacztól, s igy különösen az osztrák piacztól függetlenül. Ez pedig jelentené azt, hogy az osztrák tőke külföldi konkurrencziát kapna ; (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) jelentené azt, — én ismerem nemzetünket — hogy minden nagyobb kölcsön-transzakczióval nem állanának meg Bécsben, hanem az a pénzintézeti igazgató egy vagy két állomással tovább menne, Parisba, Londonba, esetleg a belga piaezra ; (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) jelentené azt, hogy az osztrák tőke elvesztené befolyását Magyarországon . . . Eitner Zsigmond : Monopóliumát! Polónyi Dezső: Nemcsak monopóliumát, hanem azt az óriási befolyását és hatalmát, a melylyel legutóbb is meg tudta csinálni ezt a választást,