Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

Sí. országos ülés Í91Í január 20-án, pénteken. 103 a hol az önálló bank híveit törte le, (Igaz.

1 Ugy van ! balfelől.) és a mely nagymérvű befolyás kell még a jövő választásokra is, hogy a jövőben is megtartsa az osztrák pénzpiacz a maga domináló helyzetét. (TJgy van ! balfelől.) Ez az oka annak, hogy pl. most is hallunk olyan nyilatkozatokat — azt hiszem Bilinski ur mondotta, egészen világosan, hogy »Wir —• t. i. az osztrákok — brauchen keine Baarzahlungen.« Vagyis nem arról van szó, hogy közgazdaságilag talán nem lenne helyes, hogy a valuta-reform ezzel a nagy munkával betetőzöd] ék, hanem szó van igenis arról, hogy az osztrák érdek, szemben a magyar piacz és a magyar politika érdekeivel, megvédessék és eminenter az az érdek, hogy nekünk nem szabad megengedni, hogy pénzügyi viszonyainkat önállósitsák, mert nekik, Ausztriának a jövŐTe nézve is meg kell tartaniok azt a befolyást, a mit reánk e téren eddig gyakoroltak. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ábrahám Dezső: Ez az igaz! Polónyi Dezső : ... és jelenleg is gyakorolnak. Es milyen csodálatos az, t. ház, hogy mi ebben a kérdésben azt természetesnek találjuk, hogy az osztrák egy közgazdasági szempontból helytelen dolgot politikai czélszerűségi szempontból, ugy-e bár, a nyakunkra oktrojál! (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ö náluk már nem lépnek előtérbe azok a közgazdasági, czélszerűségi szempontok, a melyeket itt nálunk az önálló bank kérdésén igazán nagy rakétákat puffogtatva hallunk emlegetni, de a melyek, a mint volt szerencsém rámutatni, pl. Földes Béla igen t. kéj^viselőtársam beszédében a kellő értékükre szállíttattak le és a melyek tulaj donképen semmit sem jelentenek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) En ezen tőke befolyásáról már a választások alkalmával is beszéltem. Választóim előtt tartott programmbeszédemben mindig egy meglehetősen banális hasonlatot használtam, a melylyel azonban legkönnyebben véltem megértethetni egy-egy banknak az ország gazdasági életében való szerepét. Mindig azt a hasonlatot használtam, hogy olyan szerepet tölt be a bank egy nemzet gazdasági életében, mint az emberi testben a sziv ; a bank is hivatva van a gazdasági élet erőforrásait a gazdasági test egyes tagjaiba és pedig a legkisebbe is az ő szervein, az ereken keresztül széjjelvinni és az egyes szerveket táplálni, hogy azok a szervek azután azokat az erőforrásokat feldolgozván, természetesen ismét visszaadják. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nálunk az Osztrák-Magyar Bank ezt a hivatását nagyon jól teljesítette ; eléggé széjjelágaztatta az ő erezetének szálait; eléggé mélyen kibocsátotta gyökereit az ország talajába. Ábrahám Dezső: De vért nem adott hozzá! Polónyi Dezső: Vért, azt természetesen mi adunk. De nemcsak az Osztrák-Magyar Bank tette ezt, hanem úgyszólván az összes osztrák nagytőke Magyarországon épen ilyen vagy hasonló módon van érdekelve. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt azért említem fel, mert nem kívánom felszólalásomat befejezni a nélkül, hogy rá ne mutassak arra, hogy meggyőződésem szerint ez az egész lefolyt bankküzdelem és a bankkérdés egész eldöntése tulaj donképen nem gazdasági szempontok alapján történt, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldahn.) és a mi általunk kívánt megoldás még a t. túloldal tagjai részéről sem politikai czélszerűségi szempontból talál ellenzésre. Ez a kérdés egyesegyedül és kizárólag az osztrák nagytőkének harcza a nemzeti érzés ellen ; (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) annak az osztrák nagytőkének harcza, a mely egész országunkat talán úgyszólván a politikai nemzetet kivétel nélkül hatalmában, befolyása alatt tartja. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, nem lesz érdektelen ha ezt a kérdést néhány vonásban megismerjük és ha néhány vonásában rámutatok arra hogy ennek az osztrák tőkének milyen horribiüs befolyása van Magyarországra, a mely befolyás pedig olyan természetű (Halljuk! Halljuk I) hogy politikai szempontból is egyenesen utasítani, dirigálni képes az országnak majdnem egész politikai közönségét. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kezdem mindjárt az Osztrák-Magyar Banknál. (Halljuk I Halljuk !) Az Osztrák-Magyar Banknak van egy főintézete ; (Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) 33 fiókja és 103 mellókhelye. Gondolom; két vagy három mellékhelye több helyen teljesít missziót. Ezek az intézetei 1909-ben 1,512.490 darab váltót összesen 2.031,700.567 korona értékben számitoltak le. Ezen itt most felsorolt adatok magának a banknak kimutatásából valók, de olyan jelenségek jutottak tudomásomra, hogy nem egészen helyesek és illetőleg azt már itt is konstatálhatom, hogy a banknak a kimutatásai, ha helyesek is, de csodálatos czélszerűséggel és ügyességgel vannak összeállitva és óvatosan kerülték minden egyes tabella felállításánál azt, hogy az egyes specziális üzleti körökre vonatkozó magyar érdekek szembe legyenek állítva ugyanazon természetű osztrák érdekekkel. Ne adj Isten, hogy kimutatást adjon pl. arról, hogy mennyi váltót számitoltak le nálunk a kisembereknek ugy, hogy csak a legnagyobb számitások és keresgélések alapján lehet kiböngészni az erre vonatkozó adatokat. Ezen felül a bank, ugy a mint már bátor voltam említeni, közraktári zálogjegyekben, értékpapir-zálogüzletben, különféle banküzletekben, jelzálogüzletekbon több milliót helyezett el ugy, hogy a bank. üzletének a főösszege*2.819,438.0Ö0 koronát tett ki. Én azt hiszem, hogy nekem nem kell azt fejtegetnem, hogy egy pénzintézetnek váltókölcsön, közraktári zálogjegy stb. és egyéb üzletek tekintetében, midőn az üzletfelekkel érintkezésbe lép, a kik nagyobbrészt kereskedők és földbirtokosok az üzlet könnyű lebonyolítására figyelmet kell fordítania. A bank, ha nem beszélünk is arról, hogy kényszerítő eszközök állanak is rendelkezésére, minden esetre állanak oly módok, a melyekkel