Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

81. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. 95 cziális törvények alakjában, részletenként kell keresztülvinni és ezen törvényeknek az utolsója, de egyúttal a legfontosabb] a lesz az, a mely a készfizetések felvételére vonatkozik. A törvény indokolása, nem annyira a magyar, mint inkább az osztrák törvényé, a honnan erre vonatkozó tájékozottságomat nagyrészt szereztem, kiemelte, hogy ezt a lépést, bár a legfontosabb valamennyi között, természetszerűleg csak óvatossággal előkészítve kell megtenni, azonban épen a monarchia mindkét államának pénzügyi helyzetére való tekintettel szükség nélkül hosszabb ideig elodázni nem lehet és nem szabad. Abban az időben a koronaérték behozatalával egyidejűleg egy törvényjavaslat terjesztetett elő az érme- és értékrendszer szabályozására vonatkozólag, az u. n. érmeegyezmény. Ez akként történt, hogy mindkét állam kormánya felhatalmazást kapott, hogy ezt a szerződést megkösse. Már ezen érmeszerződésben igen fontos rendelkezés történt a készfizetések felvételére vonatkozólag. A XTX. czikkben az a rendelkezés foglaltatik, hogy a kormányok alkalmas időpontban javaslatot fognak előterjeszteni az államjegyek beváltása tárgyában és az utolsó (a negyedik) bekezdésben az foglaltatik, hogy a papirpénzforgalom rendezése, valamint a készfizetések felvételére nézve a két állam kormánya megfelelő időben megegyezésre fog jutni. És itt csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy fejtegetéseim során lesz egynéhány olyan konklúzióm, a melyek ma aktualitással bírnak és ezek megállapítása czéljából kénytelen leszek rögzíteni egyes olyan történeti tényeket és adatokat, a melyek tekintetében lehetséges, — elvégre egy ily nagy vitában az előfordul — hogy ismétlésekbe esem, de a melyekre emiitett konklúzióim levonhatása czéljából mégis szükségem van. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. ház ! 1892 után azok az intézkedések, a melyek a valutareform keresztülviteléhez szükségesek voltak, és a melyeket a készfizetés felvételét : megelőzőleg kellett elvégezni, nagyrészt keresztül is vitettek. A kötelező koronaérték általános be- • hozatala, és pedig összefüggésben az általános érmeforgalom szabályozásával és az uj értéknek a jogviszonylatokban való alkalmazásával; a régi 2 forintos és egy negyed forintos érmék bevonása, mindez keresztül vitetett, és ugyancsak rendelkezés történt abban az irányban is, hogy az egy forintos érmék, a mig be nem vonatnak, további rendelkezésig a koronaérték-számitás alapjául tekintendők, illetőleg 2 korona értékben fizetés gyanánt elfogadandók. Rendelkezés történt továbbá az egész függő államadósság bevonása tárgyában. Mindezen részleteknél egy egységes rendezés vitetett keresztül, a melynek lényege az volt, hogy a régi, be nem váltható papiros csereeszköz bevonassák és az egész papiros pénz-forgalom egy uj, a banktechnika szabályainak megfelelő és egyúttal a materiális eszközökkel arányban álló módon fundáltassék. Mindez keresztülvitetett és pedig részletes rendelkezésekkel, a melyekből, ismétlem, csak azokat emelem ki, a melyekre szükségem van. Az 1899 : XXXI. t.-czikkben ismét rendelkezés van a készfizetések felvételére vonatkozólag. A második részben — czime: »Az államjegyek teljes beváltása, s az ezzel összefüggésben lévő rendelkezések« —• a XII. czikk a következőket mondja (olvassa) : >>Az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés XIX. czikkének végrehajtásakép megegyezés történt arra nézve, hogy mihelyt a fennálló általános kötelezettség, hogy az osztrák értékű 5 forintos és 50 forintos államjegyek fizetéskép elfogadandók, a jelen egyezmény IV. czikkelye értelmében megszünt,» — itt van tehát a határidő — »mindenik ministerium a törvényhozás külön elhatározását fogja a készfizetés felvételének törvényes elrendelése ügyében kieszközölni.« Már itt reámutatok a rendelkezéseknek arra a rendszerére, a mely a készfizetések kérdésében megnyilvánul. Ez a rendszer a készfizetések felvételét mindig a kormányra bizta és a határidő tekintetében is megállapodott, bár nem fix határidőben, hanem abban, hogy a készfizetések felvételét egy másik körülménytől tette mindig függővé. A XII. czikknek ez a feltétele később teljesittetett is és két év múlva az összes államjegyek bevonattak. Az 1901-ik év szeptember l-jétől kezdődő hatálylyal az összes állarnj egyek kiadása be lett szüntetve, s 1903 február 28-án megszűnt azoknak úgynevezett kényszerforgalma is, sőt 1906 után elévülés okából sem voltak azok többé beválthatók. De tovább megyek. Az Osztrák-Magyar Bank épen ezen időben, az 1901. év nyarán maga is egy tényleges állapotot létesített, a mennyiben megkezdte önszántából a készfizetéseket azzal, hogy nagy mennyiségű érmét bocsátott a piaczra. Az volt tehát az állapot 1903-ban — ugyebár, hogy minden elő volt készítve, a két kormány hangulata teljesen egységes volt, a pénzügyi viszonyok konszolidálva voltak, a vonatkozó körülmények mind kedvezően alakultak és az OsztrákMagyar Bank úgyszólván ezen körülmények kényszerítő hatása alatt azonban, ismétlem : önszántából maga megkezdte a tényleges készfizetéseket. Mi történt tehát a javaslatban ? Semmi egyéb, mint hogy azt a tényleges álláspontot, a melynek semmiféle jogi szankcziója nem volt, és a mely amúgy is már létezett, egyszerűen törvényhozási utón jogi szankczióval is láttassék el. Ez a javaslat, a mely szintén egy felhatalmazási törvény alakját viselte, életbe ugyan nem lépett, mert hiszen jól tudjuk, hogy az osztrák parlament obstruálta akkor meg, azonban minden esetre nagyon érdekes dokumentumot képez abban a tekintetben és főleg annak bizonyithatása szempontjából, hogy mi milyen visszaesést mutatnánk azzal, ha ezt a most előttünk fekvő javaslatot elfogadnék, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) visszaesesést különösen a készfizetések szempontjából.