Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

94 81. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. mes érvényű törvényei. Ezen törvények vizsgálata, magyarázata, az ezen törvényekhez való ragaszkodás és az általuk kijelölt czélokért való küzdelem a politika. Már most akkor, mikor ezek a törvények az állami életnek létalapjait, életfeltételeit képező jelenségeket határozzák meg, akkor, nézetem szerint, ezen szempontok mellett minden más szempontnak, tehát a közgazdasági szempontnak el kell törpülnie. A közgazdasági szempontoknak a politikai szempontot is csak szolgálni lehet, minélfogva mindig elsősorban a politikai szempont veendő alapul bármely állami létet érintő kérdés eldöntésénél. (Helyeslés a baloldalon.) Így tehát elsősorban politikai szempontból bírálandó el egy állam jegybankja közös vagy nem közös voltának helyessége és általában minden olyan kérdés, a mely egy állam jegybankjára vonatkozik. Én előre is megmondom, — nem habozok kijelenteni azt a felfogásomat — hogy egy ilyen kérdésnél, még ha bármilyen aggályok merülnének is fel közgazdasági szempontból, a politikai ozélszerűség szempontjaiból a kérdést mindig ugy kivánom eldönteni, hogy az az első lépés legyen állami önállóságunk felé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az osztrákok nyiltan beszélték, hogy nem szabad semmi szin alatt az önálló bankot engedélyezni, mert ez az első lépés a különválás felé. Hát a mikor mi egy kérdést ilyen szempontból nézünk, akkor én azt mondom, hogy ha a közgazdasági életnek minden tüzes ördöge is azt kiabálná, hogy utána a bankrott következik, én még akkor is a politikai czélszerűséget tartanám szem előtt és még akkor is felállítanám az önálló bankot. De hiszen nem igy van a dolog. Hiszen van az államéletnek igen sok jelensége, a mely közgazdasági szempontból nagyon hátrányos és a politikai ozélszerűség vagy kényszerűség mégis ráviszi az államot. Hogy egyebet ne említsek, ott van a háború. Senki sem fogja . állítani, hogy közgazdasági szempontból az nagyon előnyös volna, de a politika mégis sokszor rákényszeríti az államokat. Nem folytatom a kérdésnek ezt a részét, esak kijelentem, hogy nem fogok tágítani attól a nézetemtől, hogy a poiitikai kérdésnek kell döntőnek lennie az állami jegybank kérdésénél, nem pedig addig, mig nekem valaki nem mutat egyetlenegy preczedenst is arra, hogy valamelyik állam azért ment volna tönkre, mert önálló bankot állított fel. A magam részéről csak rámutatok arra, hogy a függetlenségi pártnak összes eddig felszólalt tagjai és ezek között különösen Eöldes Béla igen t. képviselőtársam az érvek óriási halmazával mutatta ki, hogy hiszen a. jelen esetben még arról sem lehet szó, hogy nekünk közgazdasági szempontból aggályaink lehessenek az önálló bank felállítása tekintetében. Ily körülmények között én azt a princzipiumot szem előtt tartva, a melyre az imént mutattam rá, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot, a mely a közös bank szabadalmának meghosszabbítását czélozza, megszavazhassam. Ezzel magának a bankkérdésnek lényegére vonatkozó észrevételeimet abba is hagyhatom. De foglalkozni kívánok a javaslattal abból a szempontból, hogy nézetem szerint az előttünk fekvő törvényjavaslatot még azok sem fogadhatják el, a kik a közös bank alapján állanak. Kivánom ezt tenni főleg a készfizetések felvételének kérdése szempontjából és itt mindjárt azzal kell kezdenem, hogy egy helyreigazítást kell eszközölnöm. Helytelen dolog arról beszélni ma, hogy a készfizetések felvételének elrendeléséről van szó. Ez nyilvánvaló tévedés, mert hiszen törvényeinknek később hivatkozandó egész légiója magát a készfizetést már rég elrendelte, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) sőt egy bizonyos tényleges állapot is keletkezett, a mely már ezt szankczionálta. De tovább megyek : az időpont is meg volt határozva, t. i. az államjegyek beváltási ideje és illetőleg az államjegyek beváltási határidejével a készfizetéseknek szükségkép kellett volna életbe lépnie. A mint ezt az 1892-iki törvény megmondta. Magán a bankjegyen is rajta van a kötelezettség, hogy törvényes érczpénzben tartozik a bank azt beváltani. Miről van szó tehát a jelen esetben % Kizárólag arról, hogy ezen rendelkezésnek felfüggesztő része hatályon kívül helyeztessék : tehát, hogy a mi el van rendelve, törvényhozási szankczióval van ellátva, határidő tekintetében is fixirozva, annak felfüggesztése ma hatályon kívül helyeztessék. Hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben, méltóztassék megengedni, hogy emlékezetem szerint röviden reasszumáljam azon fontos jelenségeket, a melyek a monarchia mindkét államának pénzügyi viszonyait javítani czélzó u. n. valuta reform tekintetében történtek. (Halljuk! Halljuk !) 1903-ban, a mikor ugy az osztrák, mint a magyar parlament a készfizetések felvételére vonatkozó törvényjavaslatokat beterjesztette, sem az osztrák államban, sem Magyarországon nem gondolta volna senki, hogy később, hat esztendő múlva. 1899-ben, majd ismét most, ez a kérdés nemcsak hogy megoldva nem lesz, hanem hogy ilyen éles politikai harczok alapját és tárgyát fogják még képezni. Abban az időben az volt a felfogás, hogy ázzak a törvényjavaslattal a valutareformnak az a nagy munkája, a mely az 1892. évi XVIII. t.-czikkel vette kezdetét, mindenképen és szükségképen kell, hogy befejezést nyerjen, hogy a valutareform nagy épületének az a bizonyos záróköve tétessék le, a mely az ország pénzügyi viszonyainak konszolidácziója szempontjából feltétlenül szükséges. Ez az akczió akkoriban, 1892-ben indíttatott meg a XVIII. t.-czikkel, a mely törvény a valutarendezés reformjára vonatkozó diszpozicziókat részletesen és szinte programmszerűen szabályozta. Meghatározta, hogy a valutareformot egyes spe-