Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-59

78 59. országos ülés 1910 deczember lk-én, szerdán. 1. Mi alapon és miféle közérdekben van az, hogy Elek Pál, illetve a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság privilégiumszerű kedvezményekkel élvezi a magyar állammal szemben a magyar sójövedék bérletét? 2. Szándékozik-e a minister ur ö nagyméltósága arról gondoskodni, hogy Elek Pál és elárusító közegei mindenféle sót tetszése szerint, de különösen az iparsót ne emelhesse, mivel ez az ország lakosságára különösen káros és sérelmes ? Hajlandó-e a minister ur a sóuzsora megakadályozása tárgyában sóárszabályozást behozni ? III. Igaz-e, hogy Elek Pál, illetve a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság az államtól 9 hónapon át 40 millió korona kamatmentes hitelt élvez, mely hitelezés tart folytatólagosan évről-évre, esztendőkön keresztül üzletszerűen, s ezzel szemben Elek Pál a viszontelárusitóknak és kiskereskedőknek csak készpénz ellenében ad sót? IV. Hajlandó-e a pénzügyminister ur felvilágosítást adni arról, hogy az iparsók denaturálásánál míképen megy az ellenőrzés ? Mi módon, minő vegyszerekkel vitetik keresztül ez az akezió, tekintettel arra, hogy ezen vegyszerek sokkal drágábbak, mint maga a só? Kies hogyan ügyel arra, hogy az ellenőrzés esetleges hiánya miatt a kincstár érdekei esetleg kárt ne szenvedjenek ? V. Igaz e, hogy Elek Pál, illetve a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság cirka 50°/o árdiiferenczia kedvezményben részesül vaggononként a sószállitásnál a többi szállítmányokkal szemben ? Ha igaz ezen kedvezmény, mivel indokolja ezt meg a pénzügymiinster ur? VI. Igaz-e, hogy a sójövedék ujabb 10 esztendős meghosszabbítással ismét Elek Pálnak, illetve a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaságnak adatott ki bérbe ? Ha igaz, ki által vitetett ez keresztül? És ha megtörtént a 10 éves bérmeghosszabbitás, hajlandó-e a pénzügyminister ő nagyméltósága az ezen 10 esztendős ujabb meghosszabbítási szerződést megtekinteni és a magyar parlament jóváhagyása végett a ház asztalára letenni ? (Helyeslés balfelöl.) Efnök : Az interpelláczió kiadatik a pénzügyminister urnak. Ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! A t. ház engedelmével interpellácziómat a ház legközelebbi interpellácziós napjára halasztóm, mert a mai reggeli postával értesültem arról, hogy Pál Alfréd képviselő urnak családi gyásza van, én pedig interpellácziómban kénytelen vagyok az ő korábbi működését mindenesetre kritika tárgyává tenni, ezért nem tartanám ildomosnak, hogy interpellácziómat ez alkalommal terjeszszem elő. (Helyeslés.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur interpellácziójának elhalasztására kéri a házat. Azt hiszem, a t. ház megadja a halasztást. (Helyesles.) Ki következik ? Szász Károly jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljak!) Van szerencsém a t. ministerelnök úrhoz a következő interpellácziót intézni (Olvassa) : Tisztelettel kérdem a ministerelnök urat, 1. Megtörtént-e már a döntés a zágrábi érsek mellé kinevezendő segédpüspök személyét illetőleg ? 2. ha igen, a kinevezés előtt tett-e Posilovics György zágrábi érsek ur előterjesztést ez ügyben a kormányhoz, illetőleg a n horvát bán és a magyar ministerium utján O felségéhez, a királyhoz? 3. ha nem tett volna ilyen előterjesztést, kinek javaslatára történt a segédpüspök kinevezése és meghallgattatott-e egyáltalán a zágrábi érsek a segédpüspök személyét illetőleg a horvát bán és a magyar ministerium részéről? 4. és végül minő befolyást gyakorolt a közös külügyminister ezen ügy elintézésére ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Mielőtt ezen ügynek a rövid ismertetésére, helyesebben ezen interpellácziómnak lehető rövid indokolására rátérnék, legyen szabad nekem két dolgot kiemelnem. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy sajnos, nem rövid parlamenti pályámra visszatekintve, megállapíthatom azt, hogy nekem a szenzáczióhajhászat sohasem volt kenyerem. A midőn tehát oly kérdést fogok itt érinteni, a melyből lehetne szenzáeziót csinálni, kijelentem, hogy inkább kevesebbet fogok mondani, inkább legyen interpelláczióm megérthetősége kevésbbé világos, semhogy a magyar nemzeti és állami ügyre nézve ezen igen nagyfontosságú kérdést a szenzácziós jellegű kérdések közé sorozzam. (Halljuk! Halljuk!) Kijelentem t. ház továbbá azt is, illetőleg utalok arra, hogy évek hosszú során át mindenkor arra törekedtem, hogy Horvát-Szlavonországok és Magyarország között a megértés meglegyen és hogy a testvéri érzés Magyarország és Horvát-Szlavonországok lakossága között minél inkább megerősödjék. Nyíltan vallottam és vallom magamat horvátbarátnak, és midőn ezt a kérdést itt szóba hozom, teszem ezt azon szempontból is, hogy a megértést Magyarország és Horvát-Szlavonországok között előmozdítsam, különösen pedig abból a szempontból, hogy az unionisztikus ügynek, a mely ennek a birodalomnak, a magyar szent korona birodalmának, valamint a dinasztiának és a monarchiának egyik legimminensebb érdeke. Mert legbensőbb meggyőződésem, hogy nekünk keresnünk kell Horvát-SzlavonDalmátországok lakosságával a megértést, a testvéri együttérzést és minden téren czéltuda-