Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-59

59. országos ülés 1910 deczember 14-én, szerdán. 79 tosan, következetesen vissza kell szorítanunk minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközökkel minden oly törekvést, mely a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közötti unió meglazitására alkalmas, különösen szembe kell helyezkednünk minden oly ténynyel, mely a legutóbbi időben bizonyos bécsi politikai körök védnöksége alatt felmerült trialisztikus törekvéseket előmozdítani alkalmas. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek előrebocsátása után bátor vagyok a t. ház nagybecsű figyelmét még felhívni arra a köztudomású tényre, hogy Poszilovics György zágrábi érsek ur előrehaladott kora és megrendült egészségi állapota folytán annak a nagy közjogi és egyházi állásnak, a melyet a zágrábi érseki méltóság betöltésével elfoglal, funkczióit az egyház és az ország érdekében kellőleg végezni nem tudja. Tudomásom van arról, hogy maga az érsek, igen helyesen, belátta e helyzet tarthatatlanságát és ő maga kérte, hogy egy segédpüspök neveztessék ki melléje, a ki az egyházkormányzat teljesítésének anyagát levenné vállairól. Tagadhatatlan tehát, hogy az esetben, ha az én értesüléseim nem is lennének helytállók, a mit kötve hiszek, az érsek mellé kinevezendő segédpüspök, felszentelt püspök vagy koadj utor kérdése a legaktuálisabb; ezzel a kormánynak foglalkoznia kell, sőt tudtommal foglalkozik is, s igy igen aktuális, ha e kérdésre egy interpelláczió keretében a t. kormány és a magyar közvélemény figyelmét felhívom. (Halljuk! Halljuk!) Aktuális e kérdés annál inkább, mert arról van szó, hogy nemcsak a legelső egyházi méltóság és tisztség felelős vezetője neveztessék ki, hanem arról is, hogy, a ki ezen állásra kineveztetik, az legalább is bizonyos elsőbbségi jogot szerez arra, hogy annak idején az érseki széket elfoglalja, sigy annak idején királyi adományozás és kinevezés utján nagy javadalmat és nagy hatalmat tartson állandóan kezében, s a kinek egyházi hatósága nemcsak HorvátSzlavon- és Dalmátországok egész területére, de Fiúméra, sőt a Muraközre is kiterjed. (Igaz! Ugy van!) E kérdés tehát vallási szempontból igen fontos, mert nem lehet közömbös ránk nézve, hogy a hivek több milliója vallásilag helyesen, érdekeinek megfelelően vezettetik-e vagy sem főpásztora által. De ép olyan fontos az is, hogy a ki ezen funkcziót teljesiti, akár ideiglenesen, akár később végleges minőségben, oly férfiú legyen, a ki a nagy dinasztikus és a magyar állami és nemzeti nagy érdekeket egész működésében kellőleg érvényesiti. Kívánatos különösen az, hogy olyan férfiú kezébe adassék ezen tagadhatatlanul nemcsak egyházi, de világi vonatkozású állás is, a ki ebben befolyását az unionisztikus politika érdekében fogja érvényesíteni. Emlékeztetem a t. házat két esetre, a melyek igazolnak engem, ha aggodalommal nézem e kérdés fejleményeit. Az egyik eset az, hogy annak idején ugyancsak királyi adományozás révén a diakovári püspökség olyan férfiú kezébe került, a ki hatalmát hatvan éven át a gyűlölködés szitására fordította. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Elég volt egy Strossmayer! Gr. Batthyány Tivadar: A második hasonló, szerintem rettenetes tévedés az volt, hogy Szerajevóba bizonyos befolyások hatása alatt kiküldöttek Stadler urat, a trializmus nyilt képviselőjét. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Ez a férfiú, élve azzal a hatalommal, a melyet neki, Bosznia és Herczegovina katholikus érsekének kezébe adtak, befolyását arra fordítja, hogy itt, a monarchiában teljes felfordulást idézzen elő, hogy a monarchia fennállását veszélyeztesse olyan alakulat propagálásával, a mely, ha valaha bekövetkeznék, a dinasztia és a monarchia hatalmát meggyengítené és itt a harczoknak végsőfokú állandósítását vonná maga után. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ily körülmények között, azt hiszem, teljesen indokolt, hogy felhívom a t. ház és a t. kormány figyelmét arra. hogy alaposan fontolják meg ezt a kérdést és ha már döntés történt volna, tegyék azt ujabb konszideráczió tárgyává, mert nem engedhető meg, hogy akár a horvát bán ur ő nagyméltóságának pillanatnyi politikai érdekei kielégítése czéljából, akár bizonyos bécsi körök érdekében, a milyen pl. a küliigyminister ur, a ki annyira szeret reichskanzleri allűrökkel fellépni és Magyarország belügyeibe beavatkozni — a zágrábi érsekség olyan kézbe adassék, a mely nem unionista, hanem a trializmusnak meggyőződéses híve. Minthogy aktuális a zágrábi érsek mellé kinevezendő segédjjüspök kérdése, legyen szabad röviden utalnom arra, hogy egy ily állás betöltésénél minő eljárás szokásos. Elsősorban minden egyházfejedelemmel, de különösen olyan kiváló poziczióban levő egyházfejedelemmel szemben, a milyen a zágrábi érsek, mindenkor az az eljárás követtetik. hogy az inicziativa, a meddig csak lehet, ő rá bizatik. Ezen alkalommal az inicziativát ő maga tényleg a legnagyobb lojalitással, a legnagyobb tiszteletre érdemes önmegtagadással vette a kezébe. Ilyenkor az eljárás az, hogy az illető egyházfejedelem, a ki maga mellé akár koadjutort, akár segédpüspököt kér, erre vonatkozólag két előterjesztést tesz;: az egyik előterjesztés a szentszékhez megy, hogy az ügy egyházi része rendeztessék, a másik pedig az illetékes kormányfórum utján Magyarország apostoli királyához. Már most, t. ház, Horvát-Szlavonországot illetőleg az„ eljárás az, hogy az érsek előterjesztést tesz 0 felségéhez, ezen előterjesztést bemutatja Horvát-Szlavon-Dalmátországok bán-