Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-58

8. országos ülés Í910 deczember 13-án, kedden. 51 Nagyon természetes, t. ház, hogy ennek kapcsán, ennek folyományaképen, minthogy a mi kivitelünk 1909-ben már 2,327.000 métermázsára rúgott, kapcsolatban az osztrák kivitellel, azzal együtt értem, a melynek nagy arányát csak az mutatja, ha méltóztatik figyelembe venni, hogy 1895-ben a kivitel mindössze csak 31 ezer métermázsa volt — érdekében áll az amerikai versenynek hatalmába keriteni az osztrák és a magyar versenyt is, legyűrni., hogy azután egy teljes európai monopóliumot képviselhessen és szabadon uralkodhassak. Az első lépés, a melyet az amerikai verseny tett, az osztrák nyersolajtermelésnek hatalmába keritése volt, a mi azonban nem sikerült, amennyiben az 'osztrák kormány neszét véve annak a kísérletnek, a mely e téren megnyilatkozott, belenyúlt, meglehetősen erősen, a nyersolajtermelés védelmére ebben a kérdésben — igaz, hogy egyúttal sújtotta a finomitó ipart is ezzel és először vásárolt az árdepresszió csökkentésére és az amerikaiak ellensúlyozására 300.000 tonna nyersolajat, majd 8 millió K befektetéssel létesített egymilló tonna befogadására képes cziszternákat, utolsó intézkedése pedig az volt, hogy megmentse a nyersolajtermelést Amerika milliárdos karmai közül, hogy megalapította az utalványrendszert, a mely utalványokat két nagy bécsi bankkal számoltatott le és a mely rendszer körülbelül megfelel a mi közraktári warransunknak, azzal a különbséggel, hogy nem törvényes szabályozással, hanem adminisztratív szabályozás révén tette ezt. Vagyis az osztrák kormány igen nagy áldozatokat hozott a nyersolajtermelés megmentésére, ugyanekkor azonban — a mint bátor leszek kimutatni — maga is felcsigázta a nyersolaj árát azzal, hogy a finomítóknak bizonyos hátrányokat okozott. Már most, t. ház, hogy adatokkal világosítsam meg az amerikai árversenyt és árjwlitikát, — mert végre is semmit sem szabad állítani, a mit nem tudunk bizonyítani — legyen szabad, bármily unalmas is talán (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) számokkal néhány szomszédos területre vonatkozólag kimutatni, — onnan is, a hol osztrák és magyar verseny van és onnan is, a hol már nincs, mert hiszen az előbb jeleztem, hogy egyéb verseny a külföldön az amerikaival szemben már nincs — hogy miként alakulnak az árak az amerikai eljárás következtében. Igaz, hogy erre talán azt lehet mondani szocziális szempontból, hogy hiszen ez a a fogyasztók előnye, ha az árak leszoríttatnak és a petróleum olcsóbbá válik. Igen ám, de nagyon rövidlátó politika lenne ez, mert csak odáig terjed az árleszállítás, a mig versenytárs van: mihelyt azt elpusztították a föld színéről, annál magasabbra szállnak fel az árak és akkor következik a fogyasztók kizsarolása. Az árakat — a kicsinybeni árakról beszélek — átszámítva 100 kg.-nyi egységekre, a következő eredményekre jutunk: A legnagyobb harcz, a mint voltam bátor említeni, Németországban folyik. T. i. az osztrák és magyar kivitel is Németországba a legerősebb. Hamburgban — csodálatos módon a harcz az amerikaiak ellen Hamburgból indult ki Németországban — az osztrák és magyar gyáraknak Olex nevű kiviteli vállalata meglehetősen erős, s igy ott a petróleumnak kicsinybeni ára magyar értékre átszámítva száz kilogrammonként 8 K 85 f. A szomszéd Schleswig-Holsteinban, a hol nincs, vagy legalább nagyon csekély versenye van az amerikaiaknak, már 14 K 75 f a petróleum ára. Frankfurtban és Wiesbadenben, a hol szintén van osztrák és magyar verseny — mindig az Olex utján — 11 K 05 f, Mainzban, a hol már alig van versenye, ismét 14 K 75 f. Mindig az 1909. évi árakat hozom fel, a melyeket a legnagyobb utánjárással sikerült megszerezni. Münchenben szintén meglehetős versenynyel állnak szemben az amerikaiak és ott 14 K a petróleum ára, de már a közeli Mühldorfban és ílosenheimban, a hol nincs versenyük,, 16 K 95 f és 17 K 70 f a petróleum ára. És nagyon jellemző erre a versenyre, hogy a Saar folyó vidékén, a hol régebben egyáltalában nem volt verseny, s csak az amerikaiak foglaltak tért, akkor 18 K 45 f-re emelték fel a petróleum kicsinybeni árát és midőn az Olex-társaság oda eljutott, vagyis 1907 óta leszállították azt 11 K 80 fillérre. Legjellegzetesebb a német piaezot illetőleg a galicziai határhoz közelebb és távolabb eső vidékek helyzete. így Kattovitz vidéke, a mely közel van az osztrák határhoz, 8 K 10 f-ért kapja a petróleumot a verseny folytán, ellenben Danzig, mint távolabbi rész, ismét 14 K 75 f-ért kapja azt. Belgiumban mindössze egy piaezon van az osztrák és magyar gyáraknak nagyobb versenye, ez az antwerpeni piacz, a hol 12 Ka petróleum ára, már magában Brüsszel városában és környékén az amerikai kereskedelem úgyszólván verseny nélkül áll és ott 16 K 50 f és 17 K-ra emelték az árakat. Es Hollandiában, a hol szintén csak egy nagy piacza van az Olex kivitelének t. i. De Zutphen város vidékén, 14 K, ellenben Hollandia különféle más vidéken 19 és 21 K között váltakozik az ár. Vagyis méltóztatnak látni, hogy ez az árpolitika tudatos, előre kiszámított és annyira tervszerű, hogy például a marokkói piaezot, a hova az utóbbi években ugy a magyar mint az osztrák petróleumfinomitó iparnak igen szép kivitele van, portugál illetőleg spanyol kikötőkből figyelik meg és valahányszor egy nagyobb szállítmány osztrák, vagy magyar petróleum érkezik a marokkói kikötőbe, hirtelen leszáll a petróleum ára az amerikai verseny következtében, csak hogy az a kereskedő, a ki drágább 7*