Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-58

52 58. országos ülés 1910 deczember 13-án, kedden. petróleumáron kötött Ausztriával vagy Magyarországgal, veszteséggel legyen kénytelen eladni a maga petróleumát, elmenjen a kedve attól, hogy egyáltalában petróleumkereskedéssel foglalkozzék. Mit tettek ezzel szemben a különböző államok ? Oroszország, a mint voltam bátor emliteni, egyáltalában nem bocsátotta be az amerikai petróleumot. Németországban, Hamburgból kiindulólag petróleumeladási monojiólmozgalom volt, a mely azonban, sajnos, összeesett a spirituszmonopólium kérdésével is és meglehetős ellenszenvet támasztott az egész akczió iránt és nem voltak képesek ezen akcziót sikerre vezetni, tehát felhagytak véle. Egyedül a román kormány volt az, a mely erélyes törvényhozási intézkedéseket tudott tenni, a mennyiben 1908 április havában egy kontingentálási törvényt hozott, a mely elejét vette a belföldi piaczon minden amerikai versenynek. Egyrészt azáltal, hogy a gyáraknak, mint nálunk a spiritusznál van, kontingentálta a petróleum termelését, másrészt pedig azáltal, hogy gondoskodott egyúttal arról is, hogy a kontingentálás következtében a fogyasztó ne legyen kizsarolható ama kedvezményes helyzet által, a mely a kontingentálás folytán a belföldi gyárosokra nézve előállott. Kormányi megállapításnak tartotta fenn a maximális áraknak limitálását. Bizonyos intézkedéseket tett adminisztratív utón az osztrák kormány is. Hiszen elég ismeretesek sajtó-közlések révén azok a — bocsánatot kérek a kifejezésért — többé-kevésbbé szerencsétlen intézkedések, a melyek egyrészt a franczia Limanova-társaság, másrészt a Yacuum Oil-Company ellen tétettek és én csak gratulálhatok a t. pénzügyminister urnak, hogy képes volt ellentállni minden hasonló kísérletnek, hogy Magyarországon ezen jogbizonytalanságot — bocsánat az erős kifejezésért — a kormányzati önkénynek ezen formáját, a magyar ipar helyzetének bizonytalanná tételére nem alkalmazta. Hogy mire vezethetne ez az eljárás, a mely homlokegyenest ellenkezik az egyenlő elbánás kérdésében egy országban, a mely mint Magyarország, iparának fejlesztésében idegen tőkék importjára nagymértékben utalva van, azt ismét felesleges bővebben fejtegetnem. A t. pénzügyminister ur körültekintő, óvatos eljárására vall, hogy nem volt kapható hasonló intézkedések megtételére. Nem fárasztom tovább a részletekkel a t. házat a petróleumipart illetőleg, csak méltóztassék megengedni egy rövid idézet felolvasását az állami beavatkozás és az amerikai verseny karakterére nézve, a romániai kontingentálási törvény indokolásából. Azt mondja az indokolás, hogy (olvassa-.) »Az eddigi csendes ós kölcsönös támogatással biztosított ipari élet helyébe a petróleumiparba oly elkeseredett küzdelmet vittek be ujabban, melynek czélja a fogyasztásnak teljes hatalmába kerítése és mindazon elemeknek tönkretétele, a melyek ellenszegülni mernek. Az egész petróleumipar, nevezetesen a nyers anyag felszínre hozatala, ipari feldolgozása, a belföldi fogyasztás és a gyártmányok kivitele mind a finomító gyárak prosperitásán alapszik. Ezek a táplálói a bel- és külföldi kereskedelemnek. Ennélfogva a ki hatalmába tudja keríteni a finomítást, az uralmába kerítette az egész petróleumot. Ez a magyarázata annak, hogy az ujabban érvényesülő hatalmi tendencziák kizárólag a finomítók és a petróleumkereskedők ellen irányulnak. Ebben a küzdelemben, mint általában minden küzdelemben, a végső győzelem az erősebbé lesz. Az ilyen természetű harczok ereje a harczoló tőke jelentőségében nyilvánul meg. Ennek a küzdelemnek az eredményeit nem lehet nehéz megjósolni, midőn a harczoló felek egyike egy kézben összpontosított milliárdokkal áll szemben ezer és ezer kézben különféle tőkeerejű társaságokban szétosztott néhány millióval. Az állam feladatát képezi tehát megakadályozni, hogy ez a nagy nemzeti ipar egy »világ-összevásárló« — itt a törvény franczia szövege »accaparcur« szót használ, én erre más magyar kifejezést nem tudok, mint azt, hogy: »világcsszevásárló*. (Felkiáltások jobb felől: Harácsoló!) — köszönettel veszem — világharácsoló kizárólagos magánérdekei által irányittassék. íme, t. ház, ez a helyes felfogás. A hol milliárdoknak monopoljával, trösztjével áll szemben az egész ipar, ott gyengék az egyesek és az államhatalomnak kell közbelépnie, az államhatalom erejével kell megtörni azt a kegyetlen, azt a mindent leigázó versenyt. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt látom a törvényjavaslatban az első lépést erre az állami beavatkozásra, igaz. hogy még csak a petróleumkutatásnál és bányászatnál. Szükséges ez azért — és örömmel üdvözlöm ebben a tevékenységében a pénzügyminister urat — mert a mint magát az ipart lehet versenyében tönkretenni — hisz az indokolás is utal reá — gyanús körülmény az, hogy Magyarországon annyi kutatás eredménytelen maradt. Hiszen a 70-es és 80-as években Erdélynek Romániával határos részén, az ojtozi szorosban az egész völgyön át fel Sósmezőig, majd tovább Gyimesig százezrek és százezrek pusztultak el fúrásokban, majd a Felvidéken Sárosmegye határán és általában a galicziai határ kör* nyékén soha petróleumra akadni komolyan nem lehetett. Mi sem fekszik inkább kéznél, mint az, hogy egy mahináczióval is állhatunk szemben, a mely meghiusítja Magyarország egész j)etróleumkutatását és bányászatát. Ennek veszi elejét a pénzügyminister ur és ezért kell ezt a kezdeményezését nagy örömmel üdvözölnöm. (Helyeslés jobbfelöl.) Én azonban azt hiszem, hogy ez csak az első lépés a petróleumipar terén, s nagyon