Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-58
58. országos ülés 1910 deczember 13-án, kedden. 49 elvitatni, fedezésük nélkülözhetetlen voltát megtagadni, azt hiszem, t. ház, most már igazán nem lehet, ha csak védelmi érdekeinket nem akarjuk veszélyeztetni. (Felkiáltások a szélsőlaloldalon: Hát a hulturszühségletek?) Legelőször hoztam fel épen a kulturszükségleteket, mint legfőbb szükségleteket. Ily körülmények között a pénzügyi kormányzatnak feltétlenül közvetett jövedelmekről kell gondoskodni és igy az, hogy a t. pénzügyminister ur ezen javaslatokkal e térre lépett, feltétlenül csak üdvözölhető, mint oly kezdeményezés, mely talán nem népszerű — mert hiszen a magántevékenység bizonyos körét megszorítja — de állami szükséglet, a melylyel szemben minden magánérdeknek háttérbe kell szorulnia. Én megengedem, hogyha fokozatosan ezen a téren fogunk haladni, a mint hogy haladunk, meg vagyok győződve, hogy az ez idő szerint még a magántevékenység körébe tartozó más üzletágakat is állami kezelésbe kellene majd átvenni. Azt mondják ez ellen, hogy ez előbb-utóbb az állami szocziálizmus terére vezet. Attól az állami szoczializmustól azonban, a mely a köznek igazi érdekét képviseli, s annak erkölcsi, kulturális és anyagi gyarapodására a szükséges eszközöket biztositja, én nem félek és azt hiszem, hogy attól a magyar törvényhozás sem fogja az eszközöket megvonni. Polónyi Géza: Az egyéni tulajdon rovására! Szterényi József: Nem az egyéni tulajdon rovására, csak hogy ott, a hol magánmonojróliumok fejlődtek ki az idők során, czólszerübb lesz, ha állami monopólium lesz. (Helyeslés.) Ugyanezen eszmemenetben foglalkoznom kell a monopóliumoknak ipari szempontból való elbírálásával is. Kétségtelen, t. ház, hogy elvi szempontból minden ipar ellene van a monopóliumnak ; az iparnak melegágya a magántevékenység és a szabad verseny. De ott, a hol azt látjuk, hogy az ipari tevékenységben a szabad verseny szabados versenyé fajul el, a hol az ipari tevékenységben a nagy trösztök monopóliumokká válnak, ott pillanatnyilag sem habozom kijelenteni, hogy épen a trösztök által fenyegetett ipar érdeke az, hogy az állam avatkozzék be ama gyengébb ipari vállalkozás védelmére, mert a túlhatalmas egyéni monopol elnyom mindent. Ennél a törvényjavaslatnál úgy áll a helyzet, hogy a petróleummal való vonatkozásban épen ipari érdekek kívánják ezt a monopóliumot, illetőleg az államnak az ipar érdekébe való beavatkozását. És ezzel, t. ház, át is térek fejtegetéseim második csoportjára, a petróleumipar kérdésére. Maga a törvényjavaslat indokolása, majd a pénzügyi bizottság jelentése röviden érintik azt a nagy veszedelmet, a mely a magyar petróleumipart a tulerős amerikai verseny, nálunk a Vacuum Oil Company, mint az amerikai RockeKÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. in. KÖTET. feller-féle Standard Oil Company fiókja által veszélyeztetik. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ennek a nagy magyar iparágnak érdekében kissé behatóbban foglalkozzam a helyzet megvilágításával és feltárjam a t. ház előtt egyrészt azt a nagy veszélyt, a melyet az amerikai verseny európaszerte képez, de a mely, különösen az utóbbi időben, a magyar és ezzel kapcsolatosan — mert a két érdek teljesen azonos — az osztrák petróleumipar érdekére is kihat. Ahhoz, hogy az amerikai verseny jelentőségét ugy a verseny nagyságára nézve, mint a magyar viszonyokra nézve megértsük és méltányoljuk, szükséges ismernünk egyrészt az amerikai petroleumtermelés erejét, másrészt a magyar petróleumipar jelentőségét a magyar gazdasági viszonyokra nézve. Az amerikai petróleumversenyt illetőleg tudnunk kell, hogy Európában három nagy nyerstermelő állam van: Ausztria, Románia és Oroszország. Ujabban néhány évvel ezelőtt kis mennyiségű nyersolajat találtak Elzász-Lotharingiában is, a mely Németország belfogyasztását a kenőolajak terén talán fedezi, ott is inkább az állami szükségletet. Ez azonban igen jelentéktelen tényező, semhogy ezzel itt, a nagy kérdésnél foglalkozni kellene. Az imént emiitett három állam 1895-ben, kerekszámokban beszélek, 68 millió métermázsa nyersolajat termelt, ugyanakkor az Egyesült Államok eme tröszt-je 69 1 /* métermázsát, tehát mindössze alig P/4 millióval multa felül az amerikai termelés az európait, de már 1908-ban, mig az európai termelés mindössze 112 millióra tudott emelkedni, addig az amerikai termelés már 240 millióra emelkedett, vagyis közel 16 millióval multa már felül az európai termelés kétszeresét. Ha ezzel szembeállítom eme tulerős ós milliárdokkal rendelkező amerikai verseny mellé a gyenge magyar ipart, akkor azt látom, hogy Magyarországon a petróleumipari gyárak száma harmincz, a melyek közül néhány kisebb gyár a túlságos verseny következtében már szünetel. Ezek a gyárak foglalkoztatnak kereken 2500 munkást. Ausztriában van 74 gyár. A földolgozott nyersolaj Magyarországon 1895-ben volt mindössze 950.000 métermázsa, 1908-ban már 3,500.000 mázsa, vagyis méltóztatnak azt az óriási fejlődési képességet látni, a mely ezen iparnál az országban megnyilvánul. A petróleumfogyasztás, hozzászámítva az átutalási forgalomban Ausztria és Magyarország közötti forgalmat, tehát nettó számítva volt 1895-ben 8.10.000 métermázsa, 1909-ben 1,182.000 métermázsa, mig Ausztria fogyasztása 1,170,000-ről 1,900.000-re emelkedett- És hogy mit jelent ez az iparág, daczára kicsiny voltának, a magyar államkincstárra nézve, legyen szabad utalnom arra, hogy a III. osztályú keresetadón, illetőleg a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóján kívül,
