Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-58

48 58. országos ülés 1910 deczember 13-án, kedden. felelő kereset, visszamegyünk, mihelyt megfelelő keresetforrás nyilik. Az állam, a melynek munkáskezei idegen világrészben bizonyítják, hogy alkalmasak ipari munkára, keresetre, ha keresetforrásra találnak, nemcsak nemes szocziális kötelességet teljesít, hanem elsőrendű állami érdeket teljesít, ha a munkáskezeket visszahozza és az itteni termelés fokozására, a gazdasági élet itteni fejlesztésére használja fel. Engedelmet kérek, t. ház, lehetnek különböző felfogások az amerikai kivándorlás pénzügyi hatásairól, magam is elismerem, hogy mérlegünkre nézve óriási mértékben kedvező a hatása, de hogy az állam iránti kötelesség, az állam iránti ragaszkodás szempontjából káros az, a mikor nagyobbára idegennyelvű, nem is magyar ajkú polgártárs, a mindennapi megélhetés létfeltételeit idegen földön kénytelen megkeresni, azt nem kell bizonyítanom. Ez a helyzet semmi esetre sem hordja magában az állam iránti ragaszkodás csiráit, hanem az elszakadás, az elzüllés és oly eszmék behozatalának alapját képezheti, a melyek mostani megosztottságunknak nem elenyésztetésére, de továbbfejlesztésére alkalmasak. (Ugy van!) Ezek azok a szempontok, a melyekkel a t. előadó ur is indokolta a törvényjavaslatokat és a melyek kötelességemmé teszik, hogy ellenzéki helyzetem daczára is a javaslatokat a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Altalános, elérik helyeslés.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik? Szász Károly jegyző: Szterényi József. Szterényi József: T. képviselőház! Négy szempontból kívánnék a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokhoz hozzászólani és a t. háztól eleve is engedelmet kérek, ha egyrészt bizonyos szakszerű fejtegetésekkel leszek kénytelen a t. házat fárasztani, a mi — sajnos — a mi viszonyaink között kevésbbé érdekes, másrészt azonban a t. ház türelmét is hosszabb időre leszek kénytelen igénybe venni, mert a kérdés, a melyről szó van, vagy a kérdések, a melyeket a két törvényjavaslat érint, a melyeket az előadó ur különösen jogi szempontból oly fényesen megvilágított, oly fontosak és oly mélyen belevágnak gazdasági életünkbe, hogy ezekkel részletesen nem foglalkozni itt a törvényhozásban egyenesen mulasztás volna. Foglalkozni kívánok a javaslatokkal először az állami monopóliumok szempontjából, aztán a petróleumiparnak helyzete szempontjából, a melyet e javaslat közelebbről érint, továbbá a földgázzal, mint iparfejlesztési tényezővel és végül egész röviden magukkal a kálisókkal, mint a gazdaságnak eszközeivel. (Halljuk! Sálijuk!) Az első szempont, t. ház, a mely itt — monopóliumokról lévén szó — eldöntendő, hogy vájjon indokolt-e állami, illetve állampénzügyi és — miután ez esetben a monopólium ipart érint — ipari szempontból is monopóliumokkal dolgozni ? T. ház! Bárhogy fogjuk fel a monopóliumok nem épen népszerű intézményének kérdését és lényegét, állampénzügyi szempontból ugy áll a helyzet, hogy nemcsak indokolt, de egyenesen parancsoló szükség gyanánt jelentkezik ezen közvetett jövedelmi forrásoknak igénybe vétele. Mert bármily nagy takarékosságot fejt is ki a t. pénzügyminiszter ur és a t. kormány, maga az 1911. évi költségvetés is bizonyítja, hogy évi 58 millió K-val emelkednek e kiadások akkor, a mikor a legmesszebbmenő takarékosság fejtetik ki, a mely 58 millió többkiadás, a bevételeknek lehető felfokozása és a bevételek természetes növekedése utján ma még fedezetet talál. De, t. képviselőház, ha számba veszszük egy fejlődő állam szükségleteit, akár a kulturális téren felmerülő nagy szükségleteket veszszük, akár a szocziális téren okvetlenül felmerülő kiadásokkal foglalkozunk csak pillanatnyilag is, a helyzet egészen más. Hiszen e nagy czélok közül csak egy kérdést ragadok ki, a melylyel előbb utóbb — bár el is odázhatjuk néhány évig — foglalkoznia kell a magyar törvényhozásnak: az aggkor- és a rokkantbiztositás kérdését. Mert hiszen látjuk, t. ház, hogy Németország megkezdette a szocziális biztositásnak ezt az ágát, Francziaország folytatta, és Anglia is, a mely régen perhorreszkált minden állami beavatkozást ezen a téren, ma több mint 170 millió K-val dotál egy intézményt, a szocziális biztosítás ez ágát. De, t. képviselőház, menjünk tovább az állami szükségletek terén. Vegyük közlekedési szükségleteinket és az államvasutakat egyrészt, a tengeri és folyamhajózást másrészt. Maguk az államvasutak a legközelebbi tiz évben okvetetlenül 6—700 millió K-nyi beruházást fognak igényelni, ha forgalomképességüket fenn akarjuk tartani, illetőleg fejleszteni. És ott van a tengerészet, t. ház. El nem zárhatjuk kivitelünket, a mikor körülöttünk a legnagyobb verseny folyik a kereskedelmi hatalomért a tengeren; már pedig azon nyomorúságos eszközökkel, a melyekkel ma dolgozunk tengerészetünk fejlesztésén, nagyarányú tengerészeire még csak gondolni sem lehet. És itt van, t. ház, egy másik szocziális teher, a melylyel számolni kell: a nagy drágaság következtében átmeneti segélyezése az állami alkalmazottaknak e drágaság elviselhetésére. És a mi leggyorsabban fog bekövetkezni, t. ház, itt vannak a hadsereg és haditengerészet szükségletei, a melyek felől lehetünk bármely politikai véleménynyel, de a melyeknek szükségét