Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

77. országos ülés 1911 január 16-án, hétfőn. 531 állomásra, hogy letegyiik ezeket a széndarabokat. (Derültség balfelől.) Hát, t. képviselőház, igen büszkén méltóztattak hirdetni a készfizetések megkezdésének dolgát mindaddig, a mig az osztrák marczona rendőr alakja meg nem jelent. A mint ez feltűnt a láthatáron, nyomban megváltozott a szekérrúd iránya és most azt méltóztatnak mondani, hogy hiszen mi azt akartuk eleve is, a mit megcsináltunk. (Derültség és taps a baloldalon.) Ezzel szemben áll az igen t. pénzügyminister ur nyilatkozata, a mely — mint ezt már egy ízben ( kiemeltem — ennél nyíltabb és lojálisabb, mert ó csak annyit mond, hogy ő lehetőleg megközelítette azt, a mit elérni akart. És íme, most két nyilatkozattal szemben áll igen t. barátomnak, MadarassyBeck Gyulának kijelentése, a ki meg azt mondja : »De hiszen miért pörlekednénk ezen a kérdésen ; ez teljesen lényegtelen kérdés !« B. Madarassy-Beck Gyula: Régi idő óta folyton ez ^olt a felfogásom! Wekerle kormánya alatt is ugyanazt hirdettem. Kelemen Samu : Nem azt mondtam, hogy t. barátom meggyőződése megváltozott; egyetlen czélzást sem tettem erre, de azt mondottam, hogy ez a meggyőződése ellentétben áll azokkal a nyilatkozatokkal, a melyek a kormány padjairól elhangzottak; ez pedig kétségtelen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De most már, ha t. barátom felvetette ezt a kérdést, akkor engedje meg, hogy én ezzel szemben felvessem azt a másik kérdést, hogy vájjon akkor, ha a t. kormánynak tényleg sikerült volna a készfizetések megkezdése, ennek az örömtűznek a gyújtásakor is jelentkezett volna-e t. barátom itt ezzel a gondolatával, hogy ez a kérdés egészen lényegtelen, ezért különösebb emóczióba jönni nem érdemes. Br. iadarassy-Beck Gyula: Én veszélyesnek sem tartottam, csak lényegtelennek ! Kelemen Samu : Igenis, csak lényegtelennek. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ott minden egészen lényegtelen!) Méltóztatott volna-e azt hirdetni a kormány padjain akkor is, hogyha ennek sikeres megvalósítására került volna a sor ? T. barátom többek közt szemrehányást tett Holló Lajos igen t. barátomnak is azokért az ellentétes nyilatkozataiért, a melyek abban a bankreíerátumban foglaltatnak, a melyet ő mint a bankügyi bizottság előadója annak idején előterjesztett. T. képviselőtársam t. i. azt mondotta, hogy abban Holló Lajos barátunk a főczél, a kizárólagos czél, vagy irányadó czél gyanánt — nehogy kifejezésembe belekapaszkodhassanak — a pénzparitás biztosítását hangoztatta, már pedig a pénzparitás biztosítva van. ; Báró Madarassy-Beck Gyula igen t. képviselőtársam ebben a kérdésben körülbelül olyanformán járt el, mint egy modern Salamon király, valamivel kevesebb bölcseséggel ugyan, de valamivel több kegyetlenséggel. (3 t. i. Holló Lajos t. barátom ezen szülöttjét. egészen kettészelte, s az egyik darabot szíves volt kiszolgáltatni nekünk, a másik darabot azonban megtartotta magának. Holló Lajos t. barátom ugyanis előadói javaslata második részében a következőket mondja (olvassa) : »De áttérek most már a jegybank hivatásának másik kérdésére, a mi talán még a pénzérték fenntartásánál is fontosabb dolog, t. i. a hitelszükségletek kielégítésének megvilágítására. A pénzérték fentartása kétségtelenül nagyon fontos czél, de csak egy talaj arra, hogy azon a talajon szilárdan megállva, a jegybank a hitelszükséglet kielégítését elvégezhesse. Hivatása a jegybanknak ott kezdődik, midőn jól megalapozva és értékben tartott pénzekkel működve kifelé és befelé is felveszi az akcziót, újjáteremti az állami gazdasági életet, és előmozdítja az állam gazdasági érdekeit«. (Mozgás.) Azt hiszem, hogy ebből legalább egyet tárgyilagosan meg kell állapítani, azt t. i., hogy sohasem volt kizárólagos vagy domináló érdek gj^anánt, vagy csak mint felette lényeges érdek is feltüntetve a pénzparitás fentartása. Személyileg pedig talán levonhatjuk ebből azt a tanulságot és talán levonhatja ezt báró Madarassy-Beck Gyula t. barátom is, hogy sohasem jó az, ha az egyik holló megpróbálja kivájni a másiknak a szemét. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Báró Madarassy-Beck Gyula barátom egészen egyezőleg Hegedüs Lóránt t. képviselőtársammal és t. barátommal különös éllel hegyezett ki egy második szemrehányást is, a mely abban áll, hogy mi nem valósítottuk meg az önálló jegybank dolgát akkor, mikor szerintük ezt meg valósíthattuk volna. Ilyen terminus gyanánt felállította báró MadarassyBeck Gyula barátom az 1907-ifd évi terminust és illetőleg a kiegyezési törvényj avaslatok megszavazásának idejét, mert azt mondotta, hogy abban az esetben, ha a kiegyezési törvényjavaslatok meg nem szavaztatnak és mi a gazdasági közösséget fenn nem tartottuk volna, au torna ti cze bekövetkezett volna az önálló bank felállításának kötelezettsége. Elég tárgyilagos azonban a t. barátom ahhoz, hogy hozzáfűzze azt is, hogy ezt az időpontot ő a megvalósításra alkalmasnak nem találta. Engedje meg t. barátom, hogy ezt az »alkalmas« szót egy ennél alkalmasabbal helyettesítsem, mert hiszen itt nem arról van szó, hogy ez az időpont alkalmatlan lett volna, hanem ez egy lehetetlen időpont. A kiegyezési törvényjavaslatok megszavazását akkoriban — és ezt méltóztassanak tudomásul venni — pártkülönbség nélkül sürgették, tekintet nélkül arra, a mibe most nem bocsátkozhatom, hogy ezeknek a kiegyezési törvényjavaslatoknak a tartalma mennyiben oldja meg sikeresen a feladatot, a melyet maga elé tűzött. Utólagosan is minden oldalról, a volt szabadelvű párt oldaláról is csakis olyan nyüatkozatokkal találkoztunk, hogy ezeket a törvényjavaslatokat meg kellett szavaznunk. De ettől függetlenül ebben a pénzkrizisben, a mely épen abban az időben uralkodott, azok között a gazdasági viszonyok között, melyek épen abban az időben pxedomi67*