Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

532 77. országos ülés 1911 január l6-áu, hétfőn. náltak, abba az általános zuhatagba egyszerre belezuclitani magának a jegybanknak a dolgát is, teljességgel lehetetlen volt. (Igaz Ugy van! balfelől.) De ettől elnézve, egy második kérdéssel állanak elő t. képviselőtársaim mind a ketten, a midőn felvetik azt a kérdést, hogy miért támasztottunk mi a Benedikt-féle formula megszavazásával mesterséges akadályokat az önálló jegybank megvalósítása elé. T. képviselőtársam báró Madarassy-Beck Gyula maga kiemelte azt, hogy ennek a Benedikt-féle formulának az egész szövege homályos és nehezen érthető. Én ezt az állítását alá-, írom, de akkor felvetem a kérdést, hogy a mikor' homályos ez a formula, mit méltóztatnak gondolni, kinek szolgál ez a kárára, azoknak-e, a kik ebben a formulában kötelezettségeket vállalnak, vagy azoknak, a kik a maguk részére ebből jogokat akarnak származtatni ? B. Madarassy-Beck Gyula: Mindenkinek, a ki meg akar egyezni benne ! Kelemen Samu : Majd ki fogom mutatni, hogy nem. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ennek a formulának a szövegezése nem véletlenül, hanem czélzatosan homályos, és ez nekünk kárunkra semmi esetre sem szolgálhatott volna. Ennek a formulának két része. van. Az egyikre czélzott gr. Wickenburg előadó ur, mikor felemlítette, hogy az első nyilt részében a formulának mi kötelezettséget vállaltunk arra, hogy az önálló jegybank létesítése esetén állami kötelezettségeinket aranyban fogjuk teljesíteni, és hozzáfűzte a t. előadó ur némi rejtett malicziával azt is, hogy ő bizony sohasem ismerte volna így be, hogy önálló jegybank esetén diszparitás elő nem állhat. Azt hiszem, a t. előadó ur lényeges tévedésben van, és visszájáról érvel; mert vállalhattuk és vállaltuk ezen kötelezettséget nem azért, mert ennek a diszparitásnak a bekövetkezéséről voltunk meggyőződve, hanem azért, mert abban a tudatban voltunk, hogy ez nem terhes kötelezett-: ség és az önálló jegybank felállítása esetén a díszparitás nem fog bekövetkezni. Hiszen hasonló módon lehetne most is érvelni a mostani törvényjavaslat ellen. Akkor az igen t. előadó ur felvethette volna azt a kérdést, hog}~an tehette meg az Osztrák-Magyar Bank, hogy kötelezettségeket vállalt arra az esetre, hogyha ő nem képes lentartani pénzjegyeinek az árfolyamát, még pedig büntető szankezió terhe mellett; tehát íme az Osztrák-Magyar Bank ezennel elismerte, hogy a diszparitás be fog következni! A mi már most a formulának a második részét illeti, a melyről ma is annyi szó esett, azt hiszem, t. képviselőház, hogy mindnyájan egyetértünk abban, hogy felette nehéz, sőt mondjuk meg az igazat, szinte lehetetlen dolog annak a megállapítása, hogy ha ily diszparitás netalán bekövetkezik, vagy az árfolyamok változásával árhullámzások következnek be, mily tényezők azok, a melyek az árak kialakulásánál közrehatottak, vagy mily tényezők azok, a melyekkel megküzdeni kell. T. barátom arra helyezte a súlyt, hogy nekünk előzetesen a bankkérdés előtt kellett volna megállapodnunk erre nézve és itt van a súlyos akadály. Súlyos akadály csak akkor volna, ha a meg nem egyezés következménye gyanánt elő volna irva a formulában az, hogyha pedig meg nem egyezünk, akkor a közös bank szabadalma automaticze meghosszabbodik. By szankezió azonban ehhez fűzve nincs. Tehát mi következik ? Akkor nekünk meg kell kísérelnünk, hogy megállapodjunk a közös bank szabadalmának meghosszabbításában és ha nem állapodunk meg, pedig ez rajtunk áll, ha az i-n levő pontot kifogásoljuk és nem állapodunk meg, akkor milyen helyzet áll elő ? Miután a közös bank szabadalmában megállapodni nem tudtunk, a mihez közös megegyezés kell, előáll szükségszerűen az a helyzet, a melyhez nem kell közös megegyezés, tehát az önálló bank helyzete. (Igaz! Ugy van ! abal és a szélsőbaloldalon.) Ez következik be automaticze és nem a közös bank szabadalmának meghosszabbítása. Ha tehát Wekerle Sándor volt ministerelnök ur akkor, a mikor báró Bánffy Dezső ez iránt hozzá kérdést intézett, a kérdést a lovagiasság szabályai szerint ugy intézte el, t. barátom szerint, hogy érdemleges választ nem adott, akkor merem mondani, hogy Wekerle Sándor nemcsak lovagiasan, de okosan is cselekedett, holott a lovagias ügyeket nem szokás mindig okosan elintézni. (Ugy van ! a. bal- és a szélsőbaloldalon.) De t. képviselőtársam azt is szemünkre lobbantotta, hogy mi nagy bankagitácziót indítottunk meg, holott már gróf Széchenyi is mondta, hogy oly kevesen értenek a bankdolgokhoz, hogy ebből az agitáczióból, ennek sikeréből vagy sikertelenségéből következtetést levonni nem lehet. T. képviselőház ! Állítsuk ezzel szembe azt a másik tételt, hogy a túloldal pedig és a kormány egy óriási agitácziót indított meg a készfizetések dolgában. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És tisztelettel felvetem a kérdést, hogy vájjon a magyar paraszt többet ért-e a készfizetések dolgához, mint a jegybank dolgához 1 Azt hiszem, annyit értett az egyikhez, mint a másikhoz ; sőt az önálló jegybank dolgához talán többet. Igaz, hogy a nemzet döntése, a melyre annyiszor történik hivatkozás, ugy ütött ki, hogy e döntés a készfizebések dolgának adott igazat, de ezt aztán a t. ministerelnök ur azzal indokolta, hogy azóta okosabb és józanabb lett a paraszt, a mit pedig a választások idejéről kissé nehéz mondani. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az okosabbá válás, megengedem, bekövetkezett, mert hiszen akkor báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársunk beszéde a készfizetések ellen még nem hangzott el és nem jelent volt meg. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ezekben jórészt végeztem azzal a politikai jellegű érveléssel, a melylyel t. képviselőtársam beszédében találkoztam. És ha mindössze ennyi az, a mit báró Madarassy-Beck Gyula politikai megtámadásunk czéljából és szempDntjáhól