Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

77. országos ülés 1911 január 16-án, hétfőn. 529 Csak a következő két vívmányt említem meg, a mit elértünk a vámszerződés létrehozásával. Az egyik az, kogy az önálló magyar vámtarifát megkaptuk, a melynek használatával képesek vagyunk, ha a nemzet majd ugy akarja, 1917-ben jógánkat az önálló vámterületre érvényesíteni, mert e tarifa nem lenne alávetve uj királyi szentesítésnek, de e nélkül életbe lépne Ausztriával szemben is, ha szembeszállna jogainkkal; e tarifa pedig erősen védvámos tarifa. Á másik vívmány melyet megemlítek az, hogy Magyarország elnyerte azt a jogot, hogy önállóan felmondhatja a kereskedelmi szerződéseket és nem kell ehhez Ausztria hozzájárulása. Lehet, t. ház, hogy a t. túloldalnak, mely nem akarja megvalósítani az önálló vámterületet, mindez semmi; de nekünk, kik a gazdasági önállóságot az egész vonalon meg akarjuk valósítani, ezek óriási nagy fontosságú vívmányok, és ezeken kívül vannak mások is, (Élénk helyeslés a baloldal- v) de a"í említett két vívmány nélkül az önálló vámterületnek megvalósítása anyagi lehetetlenség volna. (Helyeslés a baloldalon.) De mert folyvást fejünkhöz vagdossák a kvótaemelést, magamra vállalom megmondani. .. (Zaj és mozgás jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kossuth Ferencz: . . . hogy az utolsó szakreferensi konferenczián, mely a vámszerződés ügyében tartatott, — és ez benne is van a jegyzőkönyvben — Sieghardt akkori osztályfőnök az osztrák ministerelnök nevében azt jelentette ki, hogy a kvóta felemelése majd közjogi és katonai téren is kompenzálható lesz. Előttünk ez a kilátás is fontos volt. (Felkiáltások a baloldalon : Becsaptak bennünket! Zaj.) Végezetül megjegyzem, hogy az, mintha én a függetlenségi pártkörben akkor tartott beszédemben azt akartam volna mondani, hogy a kvótaemelést mindazok a fmancziális előnyökért adtuk meg. melyeket felsoroltam, ez a legalaposabb és legteljesebb tévedés, mert én csak azt mutattam ki, hogy a kvótaemeléssel nem jár olyan nagy kár, mint azt általában hiszik, mert mig egyrészt tény, hogy az ország megterheltetik a kvótaemeléssel, de másrészt bizonyos mérvű kompenzácziók is vannak, a melyeket általánosságban felsoroltam. Én sohasem szoktam jogommal visszaélni, tehát most nem szólok többet, annál kevésbbé, mert azt hiszem, hogy minden elfogulatlan ember előtt kimutattam azt, hogy ha nem emeltük volna a kvótát, óriási bajba sodortuk volna az országot, sokkal nagyobbá, mint a kvótaemelés és azt hiszem, sikerült azt is bebizonyítanom, hogy szavaimat félreértette Hegedüs képviselő ur. (Éljenzés és Uifs a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Kelemen Samu! Kelemen Samu: T. képviselőház ! A múlt és a mai ülésnek folyamán két beszéd hantrzoft el a túlsó oldalról, a melyeknek, minden csipősségük daczára, sem tartalmi érdekességét, sem formai készségét kétségbevonni nem lehet. Azt hiszem mindannyiunknak, a kik leikünkön viseljük a magyar közélet színvonalának emelését, pártkülönbség nélkül örömünkre szolgálhat, ha alkalom nyílik az eszméknek súrlódására, a mely felgyújtja azt a világosságot, a melyet a kérdéseknek netán homályban maradt részére vetnünk kell. Méltóztassanak tehát nekem megengedni, hogy előttem szólott két munkapárti t. képviselőtársam előtt leereszszem tisztelgésem jeléül a kardot, mielőtt — erőmhöz képest — felvenném velük a. mérkőzést az általuk felvetett kérdéseknek egész vonalán. (Halljuk ! Halljuk!) Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam imént elhangzott beszédében két kiegyezést hasonlított egymással össze. Egy olyan kiegyezést, a mely létre nem jött, egv olyan kiegyezéssel, a mely tényleg létrejött. Azt hiszem, hogy a vitatkozásnak ez a módja nem egészen helyes, annál kevésbbé, mert, a mint már Kossuth Ferencz t. képviselőtársam kimutatta, az a szemrehányás, mintha mi annak a kedvezőbb kiegyezésnek a létrejövetelét obstrukczióval meghiúsítottuk volna, még csak a tényeknek sem felel meg, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) teljesen eltekintve attól, hogy örök kérdés marad melyet t. barátom megoldani aligha lesz képes, hogy vájjon azok a kiegyezési törvényjavaslatok az osztrák képviselőházban tényleg keresztülmentek, tehát tényleg törvényerőre emelkedtek volna-e vagy sem ? (Igaz > Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az én t. barátom, Hegedüs Lóránt, igen maró kritikában részesítette azt a kiegyezést, a mely abban az időben jött létre, a mikor a koaliczió volt az uralmon. En azonban azt hiszem, hogy az egyes kérdéseknek a kiegyezés komplexumából való kiszakitása és azoknak külön való tárgyalása, a tárgyalás lojalitása követelményének sem felel meg, hiszen méltóztatnak tudni, hogy minden kiegyezés nem egyéb, mint a kompenzácziók és rekompenzácziók kérdése. Ha tehát abból ki méltóztatik emelni a kiegyezésnek egyik tételét és azt a teherlapra méltóztatik irni, mint a hogy vannak teherlapon álló tételek, akkor feltétlenül szükséges volna kiemelni azokat is, a melyek a »követel«, a vagyoni rovatban foglalnak helyet. Ámde mi most a kiegyezési törvényjavaslatokat nem tárgyaljuk és nem is tárgyalhatjuk. Ezért ennek a műveletnek a végrehajtása lehetetlen. De méltóztassék megengedni az én igen t. képviselőtársamnak, hogy akkor, a mikor ő a koaliczió alatt megkötött kiegyezésnek ilyen súlyos kritikáját nyújtja, legyen kegyes ezt a lovagias ügyet mindenekelőtt elintézni azokkal a t. képviselőtársaival, a kik a volt alkotmánypártból ülnek oldala mellett; (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a kik akkor sokkalta nagyobb lelkeKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. IJI. KÖTET. 67