Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-58

58. országos ülés 1910 deczember iS-án, kedden. 47 a kálisőt, mint a konyhasónak egyik változatát, lehet tekinteni, s a melyeknél fogva a javaslat ezt a két termelési ágat egyfelől a sómonopólium, másfelől a bányatörvény hatálya alá helyezte. Hát ne kerülgessük a kérdést, hanem beszéljünk tisztán: a monopóliumnak egyetlen alapja az állam feltétlen szuverenitása, a mely jogrendjét mindenkor a közérdeknek megfelelőleg állapithatja meg, alakithatja át. (Helyeslés.) Ez elől a kérdés elől kitérni nem lehet. Az államnak joga van monopolokat alkotni, eltörölni, uj és uj bevételi forrásokat nyitni vagy megszüntetni. Az a kérdés egyszerűen, hogy az állam ezt a jogát a közérdekkel tudja-e indokolni,, igen vagy nem ? És már most méltóztassanak megengedni, hogy arra a kérdésre térjek rá röviden, hogy fenforog-e itt a közérdek? Igenis fenforog, és pedig többszörösen. (TJgy van!) Nem akarok Magyarország pénzügyi helyzetével foglalkozni, de Európa összes államainak pénzügyi helyzete a kiadások terén fokozatos fejlődést mutat. A mint már hangsulyoztatott, fejlődnek a kiadások két irányban: a meglévő kormányzati keretekben a pénz vásárlóképességének csökkenése az általános drágaság folytán, másfelől pedig a mind szélesebb és szélesebb irányban kiterjedő államkormányzati tevékenységnek uj, eddig még ezen tevékenység körébe nem vont terekre való kiterjesztése^folytán. Szóval, megállapodhatunk abban, hogy az állam kiadásai napról-napra rohamosan növekednek. Ezzel szemben gondoskodnunk kell uj bevételi forrásokról. Hiszen erről Széll Kálmán ő excellencziája, valamint a pénzügyminister úr is nyilatkoztak már ismételten, de az elől a szempont elől, hogy az államnak uj jövedelmi forrásokat kell nyitni, nem térhet ki senki, a ki a kérdéssel komolyan foglalkozik. (TJgy van !) De a kérdésnek van egy másik oldala is, t. i. az, hogy ezek a bevételi többletek, a jövő bevételi többletei nem terhelhetik az adózó polgárokat, mert viszont mindenki tisztában van azzal, hogy egyrészt a meglévő adóterhek fokozása kimerítené a polgárok szolgáltatási képességét, de másfelől tisztában vagyunk azzal is, hogy minden adónövelés és tehertöbblet tulaj donképen a hazai versenyképesség csökkentése a külföldi, kevesebb adózás alá eső állampolgárok javára. Tehát uj jövedelmi forrásokra van szükség és ezen uj jövedelmi források elsejeként üdvözlöm ezt a monopóliumot és ez az első szempont, — nem habozom bevallani — a pénzügyi szempont az, amely miatt ezt a javaslatot örömmel üdvözlöm. De ehhez a szemponthoz közvetlenül csatlakoznak hatalmas, nagy közgazdasági és szocziális szempontok is. Az a változás, a mely az állam czéljára, működési körére vonatkozó nézetekben végbe ment, bárhogy is fázunk tőle, azoknak adott igazat, a kik az államot a nemzeti munka szervezetének tekintik. Ez teljes, tökéletes elismerése szoczialista barátaink felfogásának. Ebben a felfogásban kötelessége az államnak a nemzeti termelés emelése, mindazon intézkedések megtétele, a melyek a nemzeti termelés emelésére vezetnek. S ebből a szempontból igen nagy fontossággal bir — hiszen méltóztatnak ismerni a kálisó-ipar helyzetét — ez a két termelési ág; de nézetem szerint feltétlenül fontosabb, legalább is hatása közvetlenebb a földgázra vonatkozó intézkedésnek. Az előadó ur utalt arra az óriási fejlődésre, a melyet Amerikában a gázforrások fellépte az iparban előidézett. De én meg utalok azokra a különleges szükségekre, a melyek a gázforrások fellépési helyén az erdélyi részekben kielégitésre várnak. Hiány tüzelőanyagban, hiány hajtóerőben és szegénység. Itt egyszerűen a kérdés az, megvannak-e az iparfejlesztésnek előfeltételei: igen, vagy nem ? Erdély természeti kincseiről nem szükséges beszélnem, de az iparfejlesztés egyik legszükségesebb eleméről, az arra való munkáskezek megszerezhetéséről igenis elmondhatom, hogy ez a feltétel megvan, a menynyiben az erdélyi szászság és székelység dolgos, iparűzésre alkalmas és azzal ma is foglalkozó népe megfelel ennek a szükségletnek. Kötelessége az államnak a saját maga érdekében, de az állam funkcziói nemesebb felfogása következtében is segitségére menni e népességnek, különösen abból a szempontból, hogy ott ezen a téren nem á fejlődés, de a hanyatlás tüneteivel találkozunk főkép a kiviteli ipar szempontjából. Hiszen azelőtt Erdély uralkodott a romániai piaczon, a honnan most már kiszorították, és ezzel szemben a román ipar fejlődött. Mondom tehát, hogy a kormánynak kötelessége volt az ország érdekében kiterjeszteni figyelmét az erdélyi részek ipari és közgazdasági életének fejlesztésére. A harmadik szempont, a melyből a javasla- . tokát örömmel fogadom, a szocziális kérdés megoldásának, rendezésének az ügye. Hivatali működésem alatt alkalmam volt az amerikai »Szabadság«-nak egyik számában a kivándorlás okai tekintetében a magyar kivándorlókhoz feltett kérdésre érkezett válaszokat olvasni. A kérdés igy hangzott: Mi volt oka a kivándorlásnak, és melyek volnának a feltételek, a melyek beálltával visszaköltöznének? Körülbelül félezer feleletet láttam, a miket magyar kivándorlók irtak. Hiszen voltak azok közt éretlen intelligencziára, helytelen felfogásokra valló nyilatkozatok is, de a legtöbb válasz szerint az ok, a melyre a kivándorlások visszavezehetők voltak, főleg a keresetnek, a munkának hiánya volt, és logikusan a felelet arra, hogy mikor térnének vissza, ugyancsak a keresetnek, a munkának megteremtésére vonatkozott. Egyszerűen elmondták, hogy kivándoroltunk, mert nem volt meg-