Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-58
46 58. országos ülés 1910 deczember 13-án, kedden. térséges timsót, klórkálit, eiánkálit és káliumfoszfátokat készítenek belőlük és a többi. Ezek mindnyájunk előtt ismeretes dolgok és ezekhez csak azt kell hozzátennem, hogy miután a kálisókkal keverve fordulnak elő a különböző magnéziumsók is, a melyekkel a borsók is összeköttetésben vannak, ezek is be vannak vonva a monopólium keretébe, mert hiszen ilyen apró ásványi részeket egymástól különválogatni nem lehet. A kálisó termelése különben Németországben igen nagy mértékben folyik; ott vannak a legnagyobb bányák Strassfurth környékén. A termelés emelkedésére vonatkozólag elég lesz megjegyeznem, hogy mig például 1900-ban 12'8 mm. kálisót termelt Németország, már 1906-ban 51 milliót is meghaladt, tehát hat-hét év alatt óriási fellendülést mutat a termelés. Azt hiszem, hogy Magyarországon, természetesen idővel és munkával, jelentékeny kálisótelepekre lehet majd akadni és akkor a kálisóbányászat pénzügyi előnyeiről is lehet majd beszélni, most azonban még ez is csak a jövő zenéje, épen ugy, mint petróleum és a földgázok kérdése. De kétségtelen, hogy ez a jövő zenéje sokkal szebb lesz a jelennél. (Halljuk! Halljuk!) A mi az ezen termelésre vonatkozó jogrendszerbeli kérdést illeti, ez a termelési ág is a bányajogba van beillesztve, talán kissé lazábban, mint a másik. Itt ugyanis a sómonopólium természete indokolja, hogy ne terjedjenek ki az összes bányajogi megszorítások a kálisóbányászatra is. Azonban a pénzügyi bizottság az érdekeltek meghallgatása után itt is tekintetbe vette azt. hogy a kálisók vidéke részére a nyert jövedelmekből szintén egy javítási alaj>, egy mezőgazdasági közalap létesitessék, a melybe a kálisó remélt jövedelmeiből 10°/ 0 be fog szolgáltattatni. Reméljük, ez is minél több lesz. Ezek az alapok elsősorban az illető vidékek mezőgazdasági és ipari czéljaira szolgálnak, mert hiszen ipari érdekeik is lehetnek azoknak a vidékeknek; a mennyiben pedig erre igénybe nem vétetnek, tágabb körű mezőgazdasági czélokra is igénybevehetők. Még csak azt jegyzem meg, hogy különösen a földgáz felhasználásánál a mezőgazdasági czélokba bele kell érteni a mezőgazdasági ipart is, tehát a mezőgazdasági szeszfőzést, a czukorgyártást, de a pénzügyi bizottság és a pénzügyminister ur véleménye szerint ide tartoznak még a helyi érdekű téglaégetők és a kisebbrendű malmok is. Mindezek után tisztelettel kérem a képviselőházat, méltóztassék mind a két törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elénk éljenzés és taps jobbfelöl.) Elnök: Ki következik? Hammersberg László jegyző: Désy Zoltán! Désy Zoltán: T. ház! Azok után, a miket a t. előadó ur igazán nagy szaktudással és az ügyhöz való meleg szeretettel előadott, én nagyon rövid lehetek és nagyon szűk határok közé korlátozhatom a magam felszólalását. (Halljuk !) Méltóztatik ismerni ennek a ma előttünk lévő javaslatnak keletkezését, kiindulását. A kiindulási pont a kálisó-kutatás volt, a melyet az előző kormány, ha jól emlékszem, 1908-ban elrendelt Sármáson. Kutatás közben óriási gázmennyiséget fedeztek fel, a mely tulajdonképen kényszeritette az akkori kormányt, hogy komolyan foglalkozzék a kérdéssel, s ebből kiindulva, nemcsak a földgáz, de a petróleum és kálisó kérdésének megoldásával is foglalkozzék. Foglalkozni kellett a petróleum kérdésével, mert hiszen az előadó ur vázolta, hogy e téren a bányaszabadság Magyarországon nem vált be. Hogy ezen eredménynek mik voltak az indokai, azzal bővebben foglalkozni nem kívánok, de konstatálom, hogy a bányatörvény módosításával adott bányaszabadság a kivánt eredményeket nem hozta meg; a petróleumtermelés a minimálison alul maradt. De foglalkozni kellett a kérdássel a földgáz szempontjából, mert itt már egészen más helyzettel találkozunk. A földgáznak jogilag szabályozatlan természete szempontjából kellett a földgáz kérdésével foglalkozni. Felmerült a bizottsági tárgyalások során, ismételten felhozatott, hogy az az óriási erő, a melyet a sármási gáz nyújt, magánvállalkozás utján nem volt értékesíthető. Az akkori kormány volt az egyedüli vakmerő vállalkozó, a ki merte minimális, potom áron ezt az erőt megvásárolni. Ennek megvoltak a maga okai, a melyek röviden kettőben állanak: egyfelől a bizonytalanság ennek a természeti erőnek az állandóságában, ez a jogi szabályozástól független, a másik pedig a jogi szabályozás hiánya, bizonytalansága. Hogy eszközölhessenek ott nagy befektetéseket, létesítsenek nagy összeget igénylő vállalatokat, a hol a közvetlen szomszéd nem egy katasztrális holdnak, hanem egypár kvadrátméternek vagy ölnek tulajdonosa lefúrhat és elvonhatja a gázt? Ez a két szempont volt az, a mely a kiindulási pontot képezte abban az irányban, hogy foglalkozzunk ezen kérdésekkel az egész vonalon: a jjetróleum, a kálisó és a földgáz terén. Itt a t. előadó úr nagyon helyesen utalt arra, hogy el kell választanunk a kálisót és a földgázt, a melyek a bányatörvényünkben — legalább az ő felfogása szerint — expressis verbis nem szabályoztatnak, el kell választanunk a petróleum kérdésétől, a mely a bányatörvény hatálya alá esik. A javaslat indokolásában és a pénzügyi bizottság tárgyalása során különböző felfogások nyertek kifejezést arra vonatkozólag, hogy mi a monopol jogalapja. A javaslat felsorolja azokat a valószínűségi okokat, a melyeknél fogva a földgázt egyfelől, mint a petróleum egyik válfaját, egyik megjelenési alakját, másfelől pedig
