Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-76
76. országos ülés 1911 január H-én, szombaton. 511 felolvasni. Az indítvány igy szól (olvassa) : »Mondja ki és határozza el a ház, hogy a bankszabadalom meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása tartamára az ülések idejét egy?órával meghosszabbítja és igy az ülések d. u. 3 óráig tartatnak a házszabályok 203. §-a értelmében«. (Nagy zaj és felkiáltások balfelől: Hátha falsum!) Beadták báró Lévay és társai. Sümegi Vilmos : Az aláiró gróf urak itt legyenek ! (Zaj.) Elnök : A házszabályok 203. §-a alapján a felolvasott indítvány minden további vita mellőzésével egyszerű szavazással döntendő el. Felteszem a kérdést : elfogadja-e a ház a felolvasott indítványt, igen vagy nem ? (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elfogadjuk!) Egyhangúlag elfogadjuk ! Nagy zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek ! Kimondom, hogy a ház az indítványt elfogadja és ezzel az ülések tartama hétfőtől kezdve a jelen javaslat tárgyalásának tartamára egy órával meghosszabbittatik. A következő ülés idejére és napirendjére nézve javaslom, hogyha ház legközelebbi ülését hétfőn. e-hó 16-án d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendje legyen elnöki előterjesztések és irományok bemutatása és azután az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződések meghosszabbításáról, valamint az ezzel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Méltóztatnak hozzájárulni ? (Igen !) Akkor a napirendet ilyen értelemben megállapítottnak mondom ki és áttérünk az interpellácziókra. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek ! Szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Szinyei- Merse Félix jegyző: Ábrahám Dezső ! Ábrahám Dezső: T. képviselőház ! Méltóztassék nekem megengedni, hogy igen röviden előterjeszthessem interpellácziómat a só árának felemelése tárgyában. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek t. ház ! Ábrahám Dezső: T. képviselőház! A só az emberi életben, sőt már a múlt tanúsága szerint a népek életében is oly jelentékeny tényezőként szerepel, hogy megtörtént már az ókorban is . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Sümegi Vilmos : Háromig akarnak itt maradni és máris megijednek ! (Félkiáltások a jobboldalon : Halljuk az interpellácziót!) Ábrahám Dezső: Az ókorról igen hamar rá fogok térni a mai szomorú újkori állapotokra. Csak jelezni akartam, hogy a só minden korban, mint igen jelentős tényező, szerepel. A mikor a sóadónak és a sójövedéknek felemeléséről volt szó, ez mindig felizgatta a kedélyeket, sőt volt idő, hogy lázadást szított. A franczia forradalomnak — tehát az ókorról az újkorra tértem át — első nagy vívmánya az volt, hogy épen a nyomasztó sóadótól szabadította meg a tömegeket. A mikor én ilyen történeti hátterét adom interpellácziómnak, teszem ezt azért, mert szükségesnek tartom az interpelláczió megokolására nézve ezeket előterjeszteni, teszem azért, mert látjuk, hogy a munkapárt és a kormány állandóan a szoeziális politika megvalósítását hirdeti, azonban eltekintve azoktól az örökségektől, a melyeket még az előző kormánytól és az előző pártoktól átvett, például a foszfor tilalmának behozatalára irányuló törekvésektől, más ilyen szoeziális törekvéseket a jelenlegi kormányban és többségben ez ideig felfedezni t:em voltunk képesek. Sőt épen a kisemberek tereinek emelését czélozza, ha nem szándékosan, a só árának 1910 Julius elsejétől történt felemelése. Sajnálom, hogy az igen t. pénzügyminister ur nincs itt. Mert megkönnyiteném iníerpellácsiómra adandó válaszát, nevezetesen tudom, hogy előhozná válaszában azt, hogy voltaképen nem iíi a só árának a felemelése, mint inkább a só terí lelési árának a nivellálása, illetve ellensúlyozása volt az 1910 Julius 1-től történt emelés. Általában hangsúlyozzák, különösen a szocziálpolitika szempontjából, hogy a sóadó az, a mely a legigazságtalanabb adók egyike ; igy például Angliában már 1825-ben eltörölték a sóadó jövedelmét és teljesen adómentes a só Svédországban, Belgiumban és Japánban, a mi természetesen nemcsak a nép terheinek a megkönnyítését eredményezi, hanem viszont azt is maga után vonja, hogy bizonyos ipari termelések, melyeknél elsőrangú fontossággal bir a só, megfelelő arányban növekednek. Hogy csak igen röviden néhány adatra hivatkozzam, a sóadó fejenként Svájczban 36 fillér. Nem régiek ezek a statisztikai adatok ; azt hiszem, hogy a jelenlegi viszonyokra is meglehetősen illenek. Francziaországban 74, Németországban 1 korona 8 fillér, és Magyarországon, a mely igazán dús a sótermelés szempontjából, ennél jóval magasabb, 1 K 60 fillér. Ezek a körülmények késztettek arra, hogy interpellácziómat az igen t. pénzügyminister úrhoz ezennel előtérj eszszem. Mert én konczedálom azt, hogy most talán nem épen a só tényleges árának felemeléséről van szó, konczedálom azt is, hogy a munkabérek a só termelésénél fokozatosan emelkedtek, sőt azt is konczedálom, hogy az államvasuti tarifaemelés megelőzte a só árának emelését, tehát olyan körülmények játszottak közre, a melyek a sóár emelkedését némi tekintetben indokolják. Azonban akkor, midőn a magyar államnak tisztán a sójövedékből, a mint azt az 1909. évi költségvetésből kiírtam, 34,899.000 K évi jövedelme van; midőn ez a jövedelem 191 l-re 37,480.000 K-val irányoztatott elő, akkor, azt hiszem, teljesen jogosult dolog feltenni a kérdést, vájjon szüksége volt-e a magyar államnak és elsősorban a pénzügyministeri tárczának arra, hogy ezt a 2,580.000 K többletet újra a kisemberek és az egészen szegény emberek nyakára hárítsa ? Mert tagadhatatlan az, hogy a sóadó, nyilvánuljon meg az akár jövedék-,akár adó alakjában,, csaknem kizárólag a fejadó jellegével bir. Épen a
