Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

512 76. országos ülés i§íi január ib-én, szombaton. só az, a mely az emberi szervezetre nézve a legszükségesebb ; épen olyan szükséges, mint pl. a viz és az éltető levegő és egyéb szurrogátumokkal sem helyettesíthető. És épen a sóadó a kisemberek és a kisebb tehetségű fogyasztók tekintetében degresszív irányban érvényesül, vagyis ők többet fogyasztanak a sóból, mint a vagyonosabb, tehetősebb emberek, s ezenkívül a sójövedéknek és a sóadóztatásnak az a hátránya is megvan, hogy itt minőségeket sem tudunk megkülönböztetni, mert hiszen a só egyforma áru bárki részére ; a só mindenütt egyforma finom, tehát e tekintetben nem lehet különbséget tenni, hogy X. drágább sót vesz-e mint Y., a kinek esetleg nincs módjában a drágább sónak beszerzése. Midőn folytonosan hirdetjük szocziális politikánkat ; midőn a kormány mindig azt hirdeti, hogy igenis lehetőleg a kisemberek védelmét akarja jövő kormányzati politikájának alapelvévé tenni, akkor teljesen indokolatlan, hogy a magyar állam bevételeit épen ezeknek a terhére akarja szaporitani. (Ugy van ! a haloldalon.) Ezért engedje meg a t. képviselőház, hogy nagyon röviden a következő interpelláeziót intézhessem a t. pénzügyminister úrhoz (Halljuk! Halljuk! olvassa): 1. »Mivel indokolja az igen t. pénzügyminister ur a só árának 1910 Julius 1-étől történt felemelését és 2. Hajlandó-e a régi sóárakat visszaállítani ?« (Helyeslés.) Ezt az interpelláeziót azért terjesztettem elő, mert akkor, midőn mi Dreadnought-okra és különböző, Magyarország szempontjából hasznot alig hajtó csataszörnyetegek építésére (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) száz és száz milliókat kell hogy fordítsunk, akkor semmi tekintetben sem indokolt, de még ha bizonyos tekintetben indokolt lenne is, meg nem engedhető, hogy a kisemberek adóterhét évről-évre mind nagyobb mértékben emeljük. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a J pénzügyminister urnak! A pénzügyminister ur kivan szólni. Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Ha meg méltóztatnak engedni, azonnal válaszolok az interpelláczióra. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt kérdi, hogy mivel indokolja a pénzügyminister ur a só árának 1910 jukus 1-étől történt felemelését és másodszoT : hogy hajlandó-e a régi sóárakat visszaállítani \ Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy sóáremelés nem történt. A sóárak, a mint méltóztatnak tudni, törvényben vannak megállapítva és a szerint alakulnak az egyes helyeken, a mint a szállítási és a kezelési költség ezeket az alapárakat kiegészíti. Ez a sóárkiszámitás törvényen és törvényerejű szabályokon nyugszik. Valahányszor a szállítási költségek a bányáktól az eladási helyekig változásnak vannak alávetve, mindannyiszor a sónak helyi eladási ára uj kiszámítás alá kerül. Most sem történt egyéb, mint hogy január 1-étől kezdve a vasúti tarifák változást szenvedtek, felemeltettek, a kormánynak tehát már a törvényből folyó joga és kötelessége is volt ezen tarifaemelés következtében a sóárakat újból megállapítani. A kormány azonban ezt nem január 1-étől kezdve tette, hanem Julius 1-étől kezdve, tehát ismétlem, a só ára nem emelkedett, de mivel a vasúti szállítási díjtétel emelkedett, ennek következtében lett a só a fogyasztóra nézve drágább. (Zaj.) Nem látom be, hogy micsoda hátránynyal járt volna a kisemberekre a nagyemberekkel szemben ez, mert hiszen sok mindenféle czikkből fogyasztanak a kisemberek többet, de a sóból nem fogyaszthatnak többet, mint a mennyi az emberi szükségletre szükséges. (Derültség és helyeslés a jobboldalon.) Különbség c tekintetben a nagyember és a kisember között nincsen. De hát, mivel, ismétlem, semmiféle sóárfelemelés nem történt, nincsen alapja az interpellácziónak és ennek következtében sajnálatomra nem is vagyok abban a helyzetben, hogy az előbbi árakat visszaállítsam. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ábrahám Dezső: T. képviselőház! Nem akarom sokáig igénybe venni a t. képviselőház türelmét. Abban teljesen igazat adok az igen tisztelt pénzügyminister urnak, hogy itt voltaképen nem sóáremelésről van szó — ezt az interpelláczióra megokolásában ki is fejtettem — de hogy mennyire nem sóáremelésről volt szó, ezt maga az a körülmény igazolja hogy az 1868 : XI t.-cz., a mely a sőj Svédekről rendelkezik, voltaképen a só árának felemelését, a mint azt a t. pénzügyminister ur is az imént kijelentette, tényleg a törvénvhozás hatáskörébe utalja Lukács László pénzügyminister: De nem a szállítás költségét! '. Ábrahám Dezső: Abban a tekintetben teljesen egy nézeten vagyok a t. pénzügyminister úrral, azonban engedje meg, hogy a tekintetben nem osztozom véleményében, hogy nem volna tehető különbség kis- és nagyemberek között a sófogyasztás tekintetében, mert különbség teendő minden körülmények között, mert, a mint a drágaság kérdésének alkalmával elmondott beszédekből tudjuk, a kisemberek legnagyobb része keresetének majdnem 75%-át fordítja az élelmi szerek beszerzésére, és ebből a szempontból nagy a különbség a kisebb és a nagyobb jövedelmű emberek között; másrészről a kisebb embereknek maga az élelmezési módja egészen más rendszerű, mint a vagyonosabb embereké, ugy, hogy több sót fogyaszt, ugy aránylagosan, mint általánosságban, tehát jobban is sújtja a kisembereket a só árának a felemelése. Hogy vájjon a tarifális vagy a kezelési vagy a termelési költségek emelése folytán történik a só árának emelkedése, vagy pedig más