Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-76
506 76. országos ülés 1911 január tt-én, szombaton. sége, de part et de l'autre, ugy Magyarországon, mint Ausztriában túloztatott, ebből a tisztán közgazdasági kérdésből politikai, mondhatnám hatalmi kérdést csináltak, mindkét oldalon és ezért mérgesedett el annyira a helyzet. Igazán tiszta közgazdasági meggyőződésemet fejezem ki, ha azt mondom, hogy ezt a kérdést lényegesnek mireánk nézve nem tartom. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Legyen szabad egész röviden ennek a kérdésnek politikai történetével foglalkoznom. Az önálló bank kérdése Magyarországon csodálatos valami, egy kémiai probléma, mert ugyanaz az erőhatalom, a mely képes volt elemeket szétválasztani, más szituáczióban képes ugyanazokat az elemeket egyesiteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Fölkiáltások a baloldalon: Ez fáj !) Én igazán csak krónikás akarok lenni, minden czélzás nélkül próbálom a dolog történetét előadni. Kiindulok abból, hogy az önálló magyar bank kérdése dominálta a magyar politikai helyzetet éveken keresztül, tudjuk, hogy milyen jelentőséggel, hiszen ez vezetett a koalicziós rezsimnek eltűnéséhez is. Ez a kérdés dominált a függetlenségi párton belül éveken, két éven keresztül. Már most talán érdekes konstatálni, egy már-már feledésbe menő momentumot, hogy a függetlenségi pártra nézve, a mely akkor abszolút majoritást képezett, az első fontos momentum az önálló magyar bank kérdésében nem a privilégiumnak mostani lejárata, hanem az 1907 deczember 31-iki dátum volt. Méltóztatnak tudni, hogy az 1899 : XXXVII. t.-cz. 8. §-a — annyira köztudomású, hogy nem olvasom el az egészet — azt mondja, hogy ha az 1907—1910 közt a vám- és kereskedelmi viszonyok nem vetettnek fel Ausztria és Magyarország közt a törvényhozások által, akkor az Osztrák-Magyar Bank szabadalma önmagától megszűnik. Ezek a törvény szavai. Már most bocsánatot kérek ebben az időpontban, az 1906. esztendőben a függetlenségi pártnak a maga ideájának keresztülvitelére nem is kellett volna semmi pozitívumot tennie, tisztán csak azt a negatívumot, hogy nem kellett volna azzal a bizonyos egy szakaszos törvénynyel, a melylyel a kiegyezési törvények blockja beczikkelyeztetett, az 1907-ben lejárt vám- és kereskedelmi szerződést meghosszabbítani és a bankszabadolom önmagától megszűnt volna. En konczedálom, hogy az 1907. év nem volt alkalmas egy ilyen dolog keresztülvitelére. Nem is időzöm ennél a tételnél, csak felemlítem mint egy érdekes momentumot, hogy akkor minden királyi vétó nélkül fennállott az önálló bank felállításának lehetősége a függetlenségi és 48-as pártra nézve. (Zaj a baloldalon.) De jött az 1910-ik évi, a mostani lejárat. Erre nézve mindnyájan tudjuk, hogy a kiegyezési csatából az előző kormány azzal tért vissza, hogy a bank kérdésében a maga teljes szabadságát rezerválta. Azt is tudjuk, hogy ezen szabadságért fizettük a kvótának két százalékos felemelését. (Mozgás bilfdÓl Tetszés a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: Dehogy! Egy negyed százalék ! B. Madarassy-Beck Gyula: Annak idején amatőrök foglalkoztak is annak kiszámításával, hogy a kvótából memryi esik a bankra, mennyi esik a szerződésre stb.-re. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: Meg volt állapítva ! A ki ismeri, az jól tudja ! B. Madarassy-Beck Gyula: A lényeg, a mit konstatálni akarok, a következő : (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) A mikor Wekerle Sándor igen t. volt ministerelnök ur beterjesztette a kiegyezési törvényjavaslatot, már az egyszakaszosat, egyben konstatálta e tekintetben a szabad kéz állapotát, különben Kossuth Ferencz mélyen t. képviselőtársam akkor szintén nagyon gyakran hangsúlyozta ezt a dolgot beszédeiben. Ugyanakkor azonban beterjesztette teljes őszinteséggel — ő volt az első, mert Ausztriában ez még nem történt meg — az u. n. Benediktíéle formulát. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) A Benedikt-féle formulának tudvalevőleg két része volt: az egyik a kiegyezési zárjegyzőkönyvbe lett belefoglalva és a másik, vagyis a titkos része, a melyet azonban Wekerle volt ministerelnök ur előadott kiegyezési beszédében. Ez egy nagyon csodálatos alkotás. Nálunk már akkor igen sokan voltak, többek között báró Bánffy Dezső képviselőtársam és Sándor Pál t. képviselőtársam, a kik kifejtették, hogy a Benedikt-féle formula tulajdonképen lehetetlenné teszi 1911. január 1-ére az önálló bank felállítását. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Báró Bánffy Dezső abban az időben egy kemény interpellácziót intézett Wekerle Sándor igen t. volt ministerelnök úrhoz, a melyben öt nehéz pontozatokra nézve kért választ ebben a kérdésben. Wekerle Sándor igen t. volt ministerelnök ur azonban egyikre sem válaszolt, azt azonban kijelentette, hogy báró Bánffy Dezső nem szakember és ezzel az ügyet a lovagiasság szabályai szerint elintézte. (Élénk derültség és taps a jobboldalon. Már most, ha ezt a Benedikt-féle formulát közelebbről megnézzük. — bocsánatot kérek, hogy sokáig veszem igénybe a t. ház figyelmét (Halljuk ! Halljuk!) — azt látjuk, hogy annak első része az állami szolgáltatásokkal foglalkozik — és ezt nem is olvasom fel — míg második, vagyis titkos része igy szól (olvassa) : »Ha az Osztrák-Magyar Bank fennálló szabadalma a kölcsönös kereskedelemügyi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés tartamára bármi okból nem ujittatik meg, a két kormány a jegybank ügyének akkor szükségessé váló uj rendezése előtt olyan megállapodásokat fog létesíteni, a melyek alkalmasak arra, hogy a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés határozmányainak végrehajtását biztosítsák, nevezetesen megakadályozzák, hogy a pénzérték esetleges különbözőségéből eredő hatások a két
