Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

76. országos ülés Í9li január ík-éix. szombaton. 505 azután hitel tekintetében az országgal szemben kifejezésre jut. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Arra is igen gyakran történt hivatkozás, — ha jól emlékszem, gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársam részéről is tegnap, — hogy a készpénzfizetések, ha nem is érvényesülnek normális időkben, de rossz időkben érvényesülnek, mert akkor nem ér semmit az a biztositéfc, a melyet most kaptunk a törvényben, hogy t. i. a bank törvényszerűleg van kötelezve a valuta fentartására, mig készpénzfizetések esetén máskép áll a helyzet. Én azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel egy perczig foglalkozni kell, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) mert azt hiszem, hogy itt is tévedés forog fenn. Maga az a tény, hogy a készfizetés kötelező volta törvényileg dekretáltatik, nem tudom hinni, nem birom elképzelni, és nem birom látni, hogy mennyiben adna valami uj erőt, az OsztrákMagyar Banknak. Az Osztrák-Magyar Banknak ma meg van az aranykészlete, meg lesz akkor is ; meg van a devizafegyvere, meg lesz akkor is ; meg van a kamatlábcsavara, meg lesz akkor is ; erősiteni az Osztrák-Magyar Bank struktúráját a készfizetések felvételének a deklarálása semmiesetre sem fogja. Méltóztassanak ebből a konzekvencziát levonni. Ha kritikus időkben az Osztrák-Magyar Bank mai törvényszerű kötelezettsége mellett a valuta paritását biztositani nem tudja, mi volna ennek parallelája kritikus időkben, ha a készfizetések már felvétettek volna ? Nem lehetne más, mint hogy a készfizetéseket beszünteti. (Igaz! Ugy van !) Már most én kérdem a t. házat — és ez a lényeges — vájjon ép oly könnyen . . . Kelemen Samu : Nehezebb az elhatározás ! B. Madarassy-Beck Gyula: Apponyi Albert t. képviselőtársam tegnap egy franezia verset czitált. Legyen szabad nekem most egy franezia közmondást czitálnom, a mely azt mondja : La plus belle femme du monde ne peut donner que cequ'elle a ; a világ legszebb asszonya sem adhat mást, mint a mije van. (Tetszés jobbfelől.) Az Osztrák-Magyar Bank sem mehet túl a maga erején és a maga erejét teljes mértékben kihasználja akkor is, ha törvényszerű kötelezettség alatt védi a valutát épugy, mint akkor, ha a készfizetések fel vannak véve. Ebben az irányban különbséget nem látok. Mennyiben más az a sokat emlegetett szankozió, a melyre a túloldalról közbekiáltották, hogy humbug, hogy svindli, egy készfizető banknál, mint egy olyan banknál, a mely a készfizetéseket felfüggesztette ? Vagy azt méltóztatik hinni, hogy ha a készfizető bank kritikus időkben beszünteti a készpénzfizetéseket, el lehet vonni tőle a privilégiumot \ Ugyanaz a helyzet, mint ha a készfizetések nem lennének felvéve! (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Beck Lajos: Egyszóval mondjunk le a készfizetésről ! |B. Madarassy-Beck Gyula: Én a magam részéről soha fontosnak nem is tartottam! Én tisztán közgazdasági alapon beszélek! (Zaj a KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. III. KÖTET. szélsőbaloldalon.) Megirtam akárhányszor, nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő ur nem tisztelt meg azzal, hogy elolvassa. (Derültség jobbfelől.) Különben arra, a mint mondtam, fényes példa Olaszország, a hol fel lettek véve a készfizetések, a melyeket azonban a passziv fizetési mérleg és a bank rossz vezetése miatt nem lehetett betartani, sem pedig a bankprivilégiumot nem lehetett elvonni, daczára annak, hogy benne volt a törvényben. De ez nem a mi törvényünk hiányában, hanem a dolog természetében fekszik. Ez a szankezió tehát sohasem érdemleges szankezió, ez mindig csak törvényi formai szankezió, a melyet gyakorlatilag keresztülvinni semmiféle bankban, legyen az akár készpénzfizető, akár nem készpénzfizető, keresztülvinni nem lehet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Néhány szóval bizonyos képet igyekszem adni a készpénzfizetési kérdésekben Magj'arország részére várt előnyök tekintetében. Felhozták a czimletek nagyobb elhelyezhetőségét külföldön. Ez is teljes tévedés. Beck Lajos: Nem is hozzuk fel! B. Madarassy-Beck Gyuia: Felhozták, azt hiszem, Földes Béla t. képviselőtársam hozta fel. Azt hiszem, hogy a czimletelhelyezés kérdése épen az a kérdés, a melynél legvilágosabban kidomborodik, hogy a készfizetésnek jelentősége nincs. Mert az, hogy mi czimleteket kornaértékben el tudunk-e helyezni a vámkülföldön, az nem a készfizetések törvényes intézkedésétől függ, hanem az illető külföldi piacz karakterén múlik. Vannak piaezok, mint a franezia és angol, a melyek az internaczionális czimletelhelyezés elkényeztetett rezervoárjai, a melyek nem akarnak és nem tudnak más valutába számolni, mint a sajátjukba ; más elhelyezést nem fogadnak el, nincs is szükségük reá, mert az egész világ czimletelhelyezése hozzájuk konczentrálódik. Viszont vannak piaezok, itt van a holland piacz, a svájezi piacz, a melyek ma is koronaértékben milliókra menő czimleteinket veszik fel, ez tehát nem a készfizetés, hanem a piacz karakterének a kérdése. A váltók is felemiittettek. Tudjuk, hogy Francziaországban igen terjedelmes váltóeszkompt folyik, nem ugyan eszkompt formájában, hanem u. n. váltó-penzió formájában, a mi a váltók lombardirozásával egyértelmű és a mi annyit jelent, hogy a hitelezők szempontjából a valuta-spekulácziót teljesen kizárja. Már rámutattam arra, hogy a valuta-spekuláczió a mi valutánknál tulaj donképen nincsen, a kilengések, az ingadozások nem nagyobbak, sőt kisebbek, mint Németországban — a hol tudvalevőleg van készfizetés — ebben az irányban tehát változást a készfizetések nem hoznak és én azért semmi okát nem látom annak, hogy ezek a franezia intézetek a készfizetések felvétele után inkább legyenek hajlandók a váltókat penzióbavétel helyett eszkomptálni. Odakonkludálok, hogy ebben a nagy kampányban a készfizetések kérdése, e kérdés jelentő ö4