Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

504 76, országos ülés 19 li január ih-én, szombaton. seinél nem egy, de legalább 18—20 esetben kétszer ekkora eltéréseket találunk ; a német valuta ugyanebben az időben gyakran kétszer magasabb mértékben tért el a paritástól, mint az Osztrák-Magyar Bank. A kritikus 1907. évben, a mi szintén nagyon érdekes, évi átlagban a paritás felett volt az osztrák-magyar valuta 2% per millel, a legnagyobb kilengések pedig a paritással szemben voltak a londoni váltóra 9 per mille, a franczia váltóra pedig 7.8 per mille. Olyan évben, mint az 1907-iki, különösen tekintettel arra, hogy a bank az u. n. kamatláb-csavart milyen kevéssé alkalmazta, szemben a nyugati bankokkal, és hogy a bank átlagos kamatlába 4.89% volt az egész kritikus éven keresztül, ez alig jelenthet valami eltérést. "Ezzel, azt hiszem, meglehetősen illusztráltuk azt, hogy a valuta mai állapotában teljesen megfelelő, jobbat nem kívánhatunk. De hiszen a készfizetéseknek van egy más oldala is. Felhozták, s mindenesetre érdemes vele foglalkozni, hogy vájjon van-e a készfizetéseknek jelentősége a belföldi forgalom szempontjából. Erre nézve határozott nemmel kell válaszolnom. 1901-ben, a mikor az imént emiitett megállapodás köttetett, az Osztrák-Magyar Bank vállalta azt a kötelességet, hogy a belföldi forgalomba aranypénzt visz be. Ennek a kötelezettségének meg is felelt. 1901 óta máig a belföldi forgalom részére 2026 millió aranykorona lett a forgalomba bepumpolva az Osztrák-Magyar Bank által; ebből a 2026 millió aranykoronából igen rövid turnusokban visszajött a bankba 1790 millió, tehát a forgalomban kellett volna maradni 236 millió koronának. De bocsánatot kérek, még ez az aránylag rendkívül csekély összeg, a mely demonstrálja azt, hogy a forgalom az aranyat nem akarja, mondom, még ez sem maradt meg nálunk, hisz nem látunk aranyat sehol. De igen érdekes tényre mutat rá az OsztrákMagyar Bank, a mennyiben konstatálja, hogy külföldről részére érkező nagyobb aranyküldemények során viszontlátta igen rövid időn belül azokat az uj aranykoronásokat, a melyeket a belföldi forgalom részére nálunk kibocsátott. Tehát még az a 236 millió is a belföldről a külföldre ment, és onnan tért ismét vissza. Ezzel tehát azt a kérdést teljesen elimináltuk, hogy a belföldi forgalom szempontjából a készpénzfizetéseknek jelentősége nincs. (Ugy van! Ugy van ! a, jobboldalon.) Lényeges tehát a készfizetések szempontjából a külföld. Nézzük meg ebből a szempontból közelebbről azokat az előnyöket, a melyeket Magyarországon általában a készpénzfizetések felvételétől várnak. Azt mondják, hogy a készpénzfizetések felvétele mindenekelőtt a magyar hitelt erősítené, a minek nagy jelentősége volna ; lehetővé tenné a czimlet elhelyezését a saját koronaértékben külföldön ; könnyebbé tenné külföldön a váltóeszkomptot és mindezen szempontok alapján elvezetne oda, hogy Ausztriától, mint főhitelezőnktől minél könnyebben megszabaduljunk. Veszem most már az ellenérveket. Ausztriában viszont azt mondják, hogy a készpénzfizetések felvétele felesleges, a valuta teljesen jó, az államhitel szilárd, a valuta nem ingadozik és a mi a fő, — erre fektetik a fősúlyt odaát; nagyon sok ízben, így az ipartanács jelentésében is kifejezést adtak ennek — a készpénzfizetések felvétele az aranyvédelem fokozottabb volta folytán feltétlenül az Osztrák-Magyar Bank kamatlábának emelésére, gyakrabbi változtatására és állandóan átlagban magasabb nívójához vezetne. Hát bocsánatot kérek, t. ház, a mint az előnyök az egyik részről és a hátrányok a másik részről fel vannak állítva, az én véleményem az, hogy magából ebből a felállításból kitűnik, hogy itt valami falsumnak kell lennie. Mert elvégre azt konstatálhatom, hogy az osztrák-magyar hitel emelése és ezzel impliczite a magyar hitel emelése nagyobb érdek lehet Magyarországon, mint Ausztriában, azonban azt csak nem lehet konczedálni, holy egy ilyen par excellence közgazdasági kérdésben egyenes érdekellentét legyen Ausztria és Magyarország között, mert hisz végeredményében a hitel emelkedése Ausztriának is javára szolgál és viszont, ha Ausztriának igaza van abban, hogy a készpénzfizetése által a kamatláb emelkednék — majd rátérek arra, hogy nincs igaza — akkor ennek a körülménynek a magyar hitel kielégitétésére is hátrányos befolyása kell hogy legyen. (Ugy van ! jobbfélől.) Én tehát igazán nem tudom az érdekellentét bázisait ebben a kérdésben megtalálni. Ezt lehetetlenségnek is tartom. Érdekkülönbségről lehet beszélni — majd rá fogok térni arra is, hogy mennyiben — de érdekellentétet ebben a kérdésben Ausztria és Magyarország között nem ismerhetek el. A mi már most közelebbről megnézve, azokat az előnyöket illeti, a melyeket Magyarországon várnak a készpénzfizetésektől, azok lényegileg mind csak abból származhatnak, hogy a valuta a külföldön a készpénzfizetések felvétele által jobban Ítéltetnék meg. Nem akarok ennél a kérdésnél hosszabban immorálni, de az imént már voltam bátor kimutatni, hogy ez a valuta teljesen tökéletes. Azt hiszem, hogy ez az első kérdés. Majd azonnal áttérek a külföld megítélésére. Jobban valamit, mint egészen jól megcsinálni elvégre nem lehet, és ne tessék azt hinni, hogy a külföld ilyen törvényes strukturabeli intézkedésekre fekteti a fősúlyt egy valuta megítélésénél. Hiszen a külföld akkor, mikor egy valutát, mikor egy országnak egész gazdasági hitelét megítéli, nem törvényes intézkedésekből indul ki, hanem egyenesen vizsgálja az összes gazdasági momentumok teljes összességét, (Vgy van! Ugy van! jobb felöl.) teljes kópét, megítéli a bank struktúráját, megítéli a bank erejét, megítéli az ország termelőképességét, és mindezen körülmények tekintetbevételével szűri le azt az ítéletét, a mely