Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

76. országos ülés Í9il január li-én, siombatón. 503 azt mondani, hogy a kamatláb nem lesz magas, ha nincs bizalom, mert ez két különböző dolog, a bank mégis magasabb kamatlábbal fog dolgozni. Van egy másik momentum is, a melyet itt nem méltattak eléggé.

I Utaltam arra, hogy az Osztrák-Magyar Bank kamatlába a külföld nagy jegybankjaival szemben is igen kedvezően alakult. Már most igen sokan kutatták e kérdés okát és leggyakrabban azt a feleletet hallottuk arra nézve, hogy ez azért van, mert az Osztrák-Magyar Bank a készfizetéseket még nem vette fel. Bocsánatot kérek, én nem hiszem, hogy ez a momentum, ebben az irányban egyáltalán nagy mértékben érvényesült volna. Hiszen lesz alkalmam a készfizetések kérdésénél erre visszatérni, de igenis más okát látom, még pedig látom okát az * osztrák rendkívüli nagy pénzbőségben, a melylyel szemben Ausztriában az erős vállalkozási, kedv, az ipar horribilis igényei, a melyek Németországban érvényesülnek, nincsenek meg. A pénzbőség, a mely nincs arányban a vállalkozási kedvvel Ausztriában, lényegesen elősegíti, hogy Ausztriában a kamatláb a német bankkal szemben is kedvezőbb képet mutat. De méltóztassék meggondolni, hogyha a kamatláb ezen emelkedése, a melyet elvégre valami kevésre becsülni nem lehet, tényleg az önálló magyar bank létesítésénél előállana, mily következéseket jelent az reánk nézve ? Hiszen elvégre azt a tényt a világból mégsem tagadhatjuk le, hogy Ausztriával 1917 végéig szövetségben, mondjuk, legújabban vámszerződésben vagyunk, legalább is közös vámterületünk van. Már most hogyha az egész vonalon Magyarországon a termelés összes faktorainak a hitelszükséglete 1—2 vagy akárhány százalékkal magasabb volna, mint Ausztriában, azzal az Ausztriával szemben, melylyel szemben vámvédelemben egyáltalában nem részesülhetünk, hát méltóztassék csak azokat a termelőket megkérdezni, hogy olyan egészen {közömbös volna-e nekik, valamint az országnak is, és elintézhető-e az a kérdés is azzal, a mit Földes t. képviselőtársam tegnap mondott, hogy a kamatláb magassága tulajdonkép mellékes, mert nem a kamatláb magassága a mérvadó, hanem a tőke termelékenysége. Hát tessék megmondani a magyar termelőknek, hogy legyen a tőkéjük termelékenyebb és fizessenek 2%-kal magasabb kamatot. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon,.) Én azt hiszem, hogy Földes t. képviselőtársamra nézve tulajdonképen nagyon kedvező az, hogy az önálló magyar bankot 1911 január 1-ére nem hoztuk létre. Megmondom azt is, hogy miért. 0 tegnap hivatkozott arra, hogy Leroy-Beauüeu, a franczia nemzetgazda egy proféeziájában, melyben megjósolta, hogy a legközelebbi időben a kamatláb 2%-kal, magasabb lesz, tévedett, mert épen akkor csökkent a kamatláb. Nem valószínűtlen, hogy ha 1911 január 1-ére az önálló bankot megcsináltuk volna, Leroy-Beualieu abba a helyzetbe jutott volna néhány év múlva, hogy a franczia parlamentben Földes Béla t. képviselőtársamnak ezt a kölcsönt visszaadja, mert rámutathatott volna arra, hogy Földes Béla t. képviselőtársam is tévedett, mikor azt jósolta meg, hogy az önálló bank minden nagyobb zavar nélkül valósitható meg, és ez még sem következett be. (Derültség a jobboldalon.) Fráter Lóránt: Gyönyörű argumentum ! B. Madarassy-Beck Gyula : Bocsánatot kérek, kedves Fráter Lóránt barátom, ez nem devizaüzlet, és csak ahhoz méltóztatott csárdást irni. (Derültség.) Fráter Lóránt: Én azzal legalább megörökítettem magamat! Büszkébb leszek rá, mint te! (Zaj.) B. Madarassy-Beck Gyula: Áttérek ezután, t. ház, a készpénzfizetések kérdésére. Ebben a kérdésben kissé kényelmetlen helyzetben vagyok, mert az álláspontom meglehetősen individuális, nemcsak a pártomban, de majdnem egész Magyarországon is. Én ugyanis régi időtől fogva azt állítom mindig, hogy a készpénzfizetéseket egy olyan lényeges, életbevágó kérdésnek, mint a milyennek Magyarországon feltüntetik, sem olyan veszélyes dolognak, mint Ausztriában feltüntetik, egyáltalában nem tartom, mert az én felfogásomnak lényege szerint az Osztrák-Magyar Bank ma is készpénzfizető bank. Igyekezni fogok a tételemet egészen röviden kifejteni, hiszen engem ebben semmi politikai elfogultság nem vezethet, mert én ezt a tételt hirdettem már akkor, a mikor a Wekerle-kormány volt kormányon . . . (Felkiáltások balfelöl: Nagyváradon !) Megírtam a választások előtt is, tehát semmi politika nem vezet, tisztán közgazdasági meggyőződésem. Én a készpénzfizetés kérdésére nézve azt tartom, hogy a készpénzfizetést magáért a készpénzfizetés puszta tényéért senki nem akarja, hanem azért fejlődött ki az a nagy tisztelet, — hogy ugy mondjam — respektus a készpénzfizetések intézményével szemben, mert a történelmi fejlődés során tényleg arra a tapasztalatra jutottak a legtöbb államban, hogy készpénzfizetések nélkül tulaj donképen teljes valutát seholsem láttak. Erre nézve azonban az Osztrák-Magyar Bank tényleg egy nóvumot produkál, különösen 1896 óta, főleg pedig 1901 óta, a. mikor Lukács pénzügyminister ur és BökmBawerk megegyeztek az Osztrák-Magyar Bankkal, hogy az állam arany be vételei a bankhoz folyjanak be és viszont a bank teljesiti az állam aranykiadásait, a mi által a bank aranykészlete megerősödött, másrészt a külföldi fizetések kontrolja tekintetében egészen más hatalmi faktorrá lett, mondom, az 1901. év óta a valuta épsége tényleg teljesen és határozottan biztosítva van. Méltóztassék csak a következő statisztikai adatokat e részben meghallgatni. Például az 1901. és 1906. évek között a valuta kilengéseinek évi átlaga a paritással szemben nem tett ki többet, mint plusz 2 per müle, a havi eltérés pedig i per mille, ugyanakkor — utána néztem — a német valuta kilengé-