Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

502 76. országos ülés 19Í1 január íb-én, szombaton. egészen más, és hosszú időtartamra vonatkozik. De azt hiszem, kétségtelen tény, hogy ez a passzivitás megvan, mert hiszen az évi czimletelhelyezés egyebet nem bizonyíthat. Polónyi Géza: Mennyi a kamatteher, azt tessék megmondani ! B. Madarassy-Beck Gyula : Rátérek azonnal, igen t. képviselő ur. (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbjelöl. Elnök csenget.) Kétségtelen, hogy az önálló jegybank felállítása esetén ennek a momentumnak feltétlenül érvényesülnie kell, még pedig érvényesülni fog akkép, hogy egyrészt a hiteligények kielégítésére kerül a sor — és itt elsősorban az a kérdés merülhet fel, hogy mennyivel drágább az önálló magyar hitel, mint az egyesült osztrák-magyar hitel — érvényesülni fog azután, ha ezeknek a hiteligényeknek kielégítése nem sikerülne, elsősorban a hitel erős megszoritásában, az aranykészlet elvonásában, és ez által a bank gyengítésében, a bankkamatláb emelkedésében, esetleg egy díszét zsio előállásában. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon. Polónyi Géza tagadólag int.) Hiába rázza Polónyi Géza képviselő ur a fejét, ez igy van. Polónyi Géza: Másét nem rázhatom! (Derültség.) B. Madarassy-Beck Gyula: Hiszen rámutathatok egy egészen közelfekvő példára, egy olyan példára, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) a melyre a t. túloldalon nagyon szívesen hivatkoznak, Románia példájára, a hol az az érdekes eset állott elő az ottani »önálló« bank mellett, (Halljuk! Halljuk! jobbjelöl.) hogy a banknak kamatlába 9% volt, azt hiszem, néhány évvel ezelőtt, ugy hogy hitelkrizis állott elő az egész vonalon, annak daczára azonban 5%-os diszázsió volt, tehát a bank egész 9%-os kamatja és a hitelkrizis felidézése nem használt arra, hog}^ a valutát biztosítsa. Én ismerem azokat a teóriákat, a melyeket Földes Béla t. képviselőtársam a fizetési mérlegre nézve itt előadott, ismerem azt a >>Heiligenstedt«-féle teóriát, a melyre hivatkozott a bank-ankét tárgyalásán, hogy az aranymozgalom nem következménye a fizetési mérlegnek, hanem kisérő jelensége stb. Hát, bocsánatot kérek, az ilyen kissé homályos, habár nagyon érdekes teóriát szivesebben olvasom teoretikus fejtegetések során, mintsem hogy azt hazánk bőrén tapasztaljam ki. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Szó esett ugyancsak az önálló bank kérdésének kapcsán az aranyprérmum-politikáról is. Erről néhány szót szintén szeretnék mondani. (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt konstatálom, hogy ez az aranyprémium-politika, a melyet Francziaországgal kapcsolatosan olyan szívesen emlegetnek, 12 év óta a maga tulaj donképeni értelmében Francziaországban sem létezik. A franczia bank 12 év óta legfeljebb annyit tesz, hogy ha bankjegyekkel jelentkeznek a pénztáránál az aranyra való beváltás, aranyelvonás szempontjából, olyan czélzattal, a melyet a franczia bank határozottan megitélni nem tud, akkor teljes értékű arany helyett kopottabb aranyat ad. Már most, ha azok az arbitrazsőrök, a kik aranyat akarnak, ezzel szemben teljes értékű aranyat kérnek, csak akkor és csak abban az esetben szed egy egészen minimális prémiumot a teljes értékű aranyért. Ebben áll 12 év óta Francziaország aranyprémium - politikája. Azt hiszem, nem koU hozzátennem, hogy ezt csak a franczia bank engedheti meg magának, egy olyan országban, mint Francziaország, a melynek vagyonosságáról nem kell beszélnem, a melynek aranyforgalommal való telítettségére egy szót sem kell vesztegetnem, mert nagyon kérem t. képviselőtársaimat a túloldalon, hogy higyjék el nekem, ha valaha gondoltak arra, hogy az önálló magyar bank készfizetés mellett mindjárt prémium-politikával kezdje meg a működését, ez annyit jelentene . . . (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Nem is gondoltunk rá !) Polónyi Géza : Senki sem mondta ! (Zaj a balés szclsöbalóläalon.) B. Madarassy-Beck Gyula: ... Holló Lajos mondja ezt az előadói jelentésében, a melyet, azt hiszem, akczeptálnom kell, mint a párt. legfontosabb nyilatkozatát, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) — mondom — ha prémiumpohtikávol kezdené az önálló magyar bank működését, akkor önmaga dekretálná a diszázsiót. Tessék elolvasni, mit mondanak ebben a kérdésben a német bankankéten 1908-ban oly urak, a kiknek szaktekintélyét talán a túloldalon is elismerik, Wagner Adolf, Fischel, a Mendelssohn czég főnöke, a ki az orosz vajita őre Európában, Riesser stb., a leghatározottabban tiltakoznak Németország szempontjából az egész vonalon a prémiumpolitika ellen, mert ez Németországban is diszázsiót jelentene, megszüntetné a valuta standardját és lehetetlenné tenné az összeköttetést, a melyben eddig Németország Angliával állott. (Mozgás és zaj. Halljuk ! Halljuk I a jobboldalon.) De Polónyi Géza t. képviselő ur felszólított arra, hogy a kamatlábról is mondjak valamit. Polónyi Géza: A kamatlábteherről. (Mozgás. Zaj. Elnök csenget.) B. Madarassy-Beck Gyula: Az önálló magyar bank kamatlábának alakulására nézve, azt hiszem, hogy elég világos támpontot nyújt az a körülmény, a melyet már a passzív fizetési mérlegre nézve az imént kifejtettem. Ez a passzív fizetési mérleg, az aranyvédelem szempontja, a megdrágult kényszerhitel, a melyben a passzív fizetési mérleg vinné ebben az esetben az államot, természetesen a hitel megdrágulásához, a kamatláb lényegesen magasabb voltához vezet. Eltekintve attól, hogy ez sem nyújtana garancziát a valuta épségére és a diszázsió, ellen — és ebben egyetértek Földes Béla t. képviselőtársammal, a ki folytonosan a bizalmat emlegette e vonatkozásban — és azt mondta, hogy a kamatláb emelése nem ér semmit, ha nincs bizalom. De ha valaki azt mondja, hogy a kamatláb emelése nem ér semmit, ha nincs bizalom, azzal még nem lehet