Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

76. országos ülés Í91Í január ik-én, szombaton. 501 Legyen szabad ezután áttérnem az önálló bank és a készpénzfizetések kérdésének rövid tárgyalására. (Halljuk ! Halljuk!) Földes Béla igen tisztelt képviselőtársam, a kivel szemben én igazán nagy tisztelettel viseltetem nemcsak tudománya miatt, hanem azért is, mert ő volt ki a budapesti egyetemen legelőször csepegtette belém a nemzetgazdasági tudománynak első elemeit. . . Sümegi Vilmos: Nem sikerült neki egészen! (Nagy derültség és felkiáltások jóbbjelől: Sümeginél sikerült!) Hencz Károly: Te bizonyosan járhatnál még oda! (Zaj.) Sümegi Vilmos : Földestől még te is tanulhatsz ! (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) B. Madarassy-Beck Gyula: Mondom, Földes Béla igen tisztelt barátom tegnapelőtti beszédében egy nagyon érdekes, nagyjában theoretikus, nem mindenütt egészen határozott nyilatkozatban állást foglalt az önálló magyar bank mellett. Azt hiszem, hogy nem fogja tőlem rossz néven venni az én igen tisztelt képviselőtársam és volt tanárom azt, ha bevallom, hogy ezen beszédének kapcsán eszembe jutott egy megjegyzés, a melyet az 1892. évi osztrák valuta-ankéten tettek. (Halljuk! Halljuk !) Ezen a valuta-ankéten egy fontos közgazdasági kérdésben nézeteltérés támadt az ankét egyik bankdirektor tagja és egy tanár tagja — ha nem csalódom, Sachs — között és a bankdirektor a tanárral szemben, a ki az ő véleménye ellenére igen erős álláspontot foglalt el egy bizonyos kérdésben, azt mondotta, hogy nehéz közgazdasági kérdésekben tulajdonképen a tanár uraknak az álláspontja aránylag rendkivül kellemes, mert ha bizonyos idő múlva kisül, hogy az a fontos közgazdasági kérdés, a melyben állást foglaltak, nem ugy áll, akkor legfeljebb irnak egy ujabb könyvet a melyben bebizonyítják, hogy az ellenkezője áll annak, a mit az előbb irtak. (Derültség a jobboldalon.) De én azt hiszem, hogy ezekben a fontos közgazdasági kérdésekben, ha az ember a gyakorlati keresztülvitel terére lép, ott, a hol egy ilyen fontos gazdasági kérdésben egy tévedés milliókra rúghat, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) a hol óriási megrázkódtatásokhoz és zavarokhoz vezethet, ott a reparáczió talán még sem olyan könnyű, mint a hogy az egy könyv megirásával történik. Én nem hiszem, hogy az önálló magyar bank kérdésével túlságosan behatóan kelljen foglalkoznom, mert ezen kérdés nagyon sok oldalról meglett világítva, még a bank-ankéten is, daczára annak, hogy a bank-ankéten a feltett kérdőpontok szerint az a vitakérdés, hogy a közös bank kell-e vagy az önálló bank, nem is volt tárgyalható. Azt mondották ugyanis, hogy csak az önálló bankról szabad beszélni, de a szakértő urak megtették azt, hogy ezen a bank-ankéten feltett kérdőpont kapcsán, mely az önálló bank fizetésének kérdését tárgyazta, megmondották impliczite fejtegetéseik révén, hogy melyek azok a veszélyek, a melyektől ők a közös bankkal szemben az önálló banktól félnek. Ezek között legelső helyen áll a fizetési mérleg kérdése. (Halljuk ! Halljuk !) Bocsánatot kérek, a fizetési mérlegre nézve nagyon kegyetlenek voltak a függetlenségi párton az urak, mert igazán egy ép darabkát sem hagytak rajta és majdnem kikergették a közgazdasági tudományból egészen. A fizetési mérleggel igy elbánni mégsem lehet. Statisztikai számitások történtek — hiszen nagyon jól tudjuk, Fellner 176 mülióra taksálta a fizetési mérlegünk passzivitását és én szívesen konczedálom a t. túloldalnak, hogy az ilyen statisztikai adatok, midőn magukban foglalják a kereskedelmi mérleg nehezen kontrollálható adatait és más részeket is, a melyek igen nehezen ellenőrizhetők, mondom, ennek következtében ezen statisztikai adatok valami nagyon meg nem bízhatók, de nekünk fájdalom, Magyarországon nincs is arra szükségünk, hogy a mi fizetési mérlegünk passzivitását ilyen statisztikai adatok alapján számítsuk ki. (Halljuk ! Halljuk !) Hiszen vannak egészen más, sokkal hozzáférhetőbb adataink, a melyek bizonyossággal igazolják azt, hogy Magyarország fizetési mérlege tényleg passzív. Méltóztatnak igen jól tudni, hogy Magyarországnak külföldön elhelyezett állami és magánczimleti adóssága a magyar blok tőkésített részének beszámításával körülbelül hat és fél— hét ezer millió koronát tesz ki. Már most, a míg olyan országok, mint Anglia, Francziaország és Németország, a melyeknek óriási nagy követeléseik vannak külföldön, az által, hogy a külföldi czimletekben helyezték el pénzeiket, oly esetekben, ha a fizetési mérleg váratlanul, véletlen konjunktúrák folytán passzívvé válik, kényelmes helyzetben vannak, mert akárhány intézkedés, többek között a belföldi papírok kamatlábának felemelése rendelkezésükre áll a részben, hogy a külföldön elhelyezett tőkéket repatriálhassák és ezáltal a mérleget kiegyenlítsék : nekünk ez a lehetőségünk nincsen meg, mert hogyha Magyarországon a fizetési mérleg passzív, annak kiegyenlítése csak két módon történhetik. Az egyik mód az, hogy a passzív egyenleg uj hitelforrások igénybevételével elégíttetik ki a külföldön, a másik az, hogy, ha akár rossz pénzviszonyok, akár a bizalom elvesztése folytán, — a melyre Földes Béla t. képviselőtársam tegnap szintén ráutalt, — ez lehetetlen : az aranykészlet megfelelő részének elvonásával. Arra nézve már határozott adataink vannak, hogy mennyit tesz ki körülbelül az az évi elhelyezés saját czimleteinkből a külföldön, s ez az utolsó években körülbelül 150—200 millióra becsülhető. Holló Lajos igen tisztelt kéj)viselőtársam ezt a számítási módot maga is elismerte a bank-ankétről szóló előadói jelentésben azzal az egy különbséggel, hogy ő 1867-re visszamenőleg számította ki a czimlet-elhelyezés évi átlagát, és ezen a czimen beállított évenkint 113 milliót. Itt tehát elvi eltérés közöttünk nincs, csakhogy az ő számítása