Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

500 76. országos ülés 1911 január 14-én, szombaton. a magyar hiteligények — a melyek a kiskereskede­lem és kisipar kielégítésére volnának hivatva — szükségessé teszik. Kossuth Ferencz: Nem kifogásoltam! B. Madarassy-Beck Gyula: Felemlítette mé­lyen tisztelt képviselőtársam, hogy a bank a váltók összegének átlag értékének nem idomul ahhoz, a mihez idomulnia kellene Magyarországon, hogy t. i. a kiskereskedelem és a kisipar érdekeit kiszolgálja. Mindenekelőtt ezek a számok nem egészen kvadrálnak. A bank 1909. évi mérlegében a béesi váltók összege nem 3000, hanem 3166, az osztrák vidéké nem 2000, hanem 1527, a budapestieké nem 2500, hanem 2020, a vidékieké nem 1200. hanem 933. Kossuth Ferencz: Pardon! Nem 1909-ből vettem ! Két évvel előbbi adatok, 1907-ből valók ! B. Madarassy-Beck Gyula: Különben ebben a kérdésben nem ez a lényeg, hanem egészen más. Erre nem is helyezek különös súlyt. A lényeg az, hogy az Osztrák-Magyar Bank régtől fogva alap­szabályainak, — ha nem csalódom — 60. §-ában kötelezve van arra, hogy semmiféle váltót annak kis összege miatt nem kifogásolhat. Már pedig az kétségtelen, hagy az Osztrák-Magyar Bank alap­szabályait megtartja és soha nem fordult elő, hogy akármilyen váltót annak kicsiny összege miatt visszautasított volna. Sőt megnyugtathatom mé­lyen t. képviselőtársamat a részben is, hogy igenis igen nagy számban fordulnak elő az Osztrák­Magyar Bank eszkompttárczájában kis váltók is. Hogy csak egy példát említsek, tudomásom sze­rint az Országos Központi Hitelszövetkezet állan­dóan egy legalább 10 miihóra menő reeszkomptot vesz igénybe az Osztrák-Magyar Banknál, még pedig olyan váltókban, a melyeknek átlaga magá­nak az intézetnek jelentése szerint nem több, mint 326 K, tehát körülbelül 30 ezer darab váltóval veszi igénybe 10 milliónyi reeszkomptját. Felemlittetett azonkívül a mezőgazdasági vál­tók kérdése. Azt hiszem, ez túlságosan messze vinne; belevág ugyan teljesen a jegybank kérdé­sének lényegébe, de ha mai felszólalásom kapcsán ezzel foglalkoznom kellene, túlságos hosszú lenne beszédem. (Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és baloldalon.) Sok szó esett itt az Osztrák-Magyar Bank közgyűléséről is. Mindenekelőtt konstatálom, hogy az Osztrák-Magyar Bank közgyűlése, vagyis a közgyűlési tagoknak a jegyzéke nem olyan rejté­lyes valami, a milyennek itt Polónyi t. képviselő­társam feltüntetni szíveskedett, mert a közgyűlési tagok jegyzéke az Osztrák-Magyar Bank minden évi mérlegéhez nyomtatásban van hozzáfűzve, ez mindenkinek hozzáférhető, ebben a világon semmi­féle rejtély nincs. Kezemben van a legközelebbi közgyűlésnek meghívója, a mely meghívóban már benne foglal­tatik a közgyűlési tagoknak jegyzéke. Ebből konstatálható, és ez a kérdés érdemes arra, hogy foglalkozzunk vele, hogy a közgyűlési tagok közül 208 magyar és 1062 osztrák, és ebből az 1062-ből 330 cseh, a mint arra igen t. képviselőtársam Kossuth Ferencz is rámutatott. Ez azonban a legújabb összeállítás. Már most méltóztatik bölcsen tudni azt, hogy az Osztrák-Magyar Bank statútumai szerint az Osztrák-Magyar Bank közgyűlése Bécsben vagy Budapesten tartatik a szerint, hogy az osztrák közgyűlési tagok száma több-e, vagy a magyaroké. Konczedálom, hogy nincs reményünk arra, hogy rövid időn belül elérjük azt, hogy a magyar köz­gjrülési tagok száma több legyen. Azonban nem érdektelen ezzel a kérdéssel abból a szempontból foglalkozni, hogy nem lehetne-e a magyar köz­gyűlési tagok számát szaporítani. Arról, hogy oly kevesen vannak a magyarok közül az Osztrák­Magyar Bank közgyűlésén, igazán nem az Osztrák­Magyar Bank tehet, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) hanem oka annak az a körülmény, hogy nálunk minden, még a legfontosabb kérdés­ben is kifejtett társadalmi akczió igen lassan halad előre, (ügy van ! jobbjélol.) Miért tudtak a csehek az utolsó években olyan nagyszámú rész­vényre szert tenni, (ügy van! ügy van! jóbb­felől.) midőn még alig néhány év előtt alig voltak ott képviselve ? (Ügy van! jobbfelől.) Azért, mert a cseh társadalom úgyszólván reáfeküdt erre a kérdésre (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) és megvette a részvényeket, mert fontos érdekének tartotta azt, hogy ott képviselve legyen. Nálunk azonban az ilyen kérdésekben semmit sem lehet elérni, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Látok pl. itt a listában ugyan magyar pénz­intézeteket (Mozgás és zaj a baloldalon. Elnök csenget.) de látom, hogy igen sok pénzintézet hiányzik. Főleg hiányoznak azon magánemberek. Es mit jelent ez a közgyűlési tagság ? Hát olyan nehéz feladat az ? A részvények nincsenek fix kezekben; a 150.000 részvényből mindig van a piaczon kapható. A részvények, a melyek 1400 ko­rona névértéküek, ma azt hiszem, 1890-en álla­nak és ezen a kurzuson még mindig 4%%-ot hoz­nak, (ügy van ! jobbjélol.) Tehát nem olyan áldozat az, ha valaki már hazafias szempontból is cirka 40.000 koronát majdnam 4y 2 %-os jövedelmezőség mellett befektet oly czélból, hogy megtegye az országnak azt a szolgálatot, hogy annál a pénzinté­zetnél, a mely legalább egyelőre hivatva van Magyarország összes valuta- és hiteligényeit leg­alább elsősorban képviselni, annak az intézetnek közgyűlésén érdekeltséget vállaljon. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon.) T. közgyűlés! (Nagy derültség.) Bocsánatot kérek, t. képviselőház, épen most tartottam az Osztrák-Magyar Bank közgyűlésénél! (Felkiáltá­sok jobbfelől: Halljuk ! Halljuk ! Nagyon jó volt !) Azt hiszem, t. ház, hogy ezek szerint legalább bizo­nyos irányban sikerült kimutatnom, hogy azok a támadások és az elégedetlenségnek azok a hangjai, a melyek az Osztrák-Magyar Bankkal szemben a függetlenségi párti szónokok részéről kifejezésre jutottak, véleményem szerint talán teljesen indo­kolatlanok. (Helyeslés a jobboldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom