Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-76
76. országos ülés 1911 január 14-én, szombaton. 499 triában 58%; 1909-ben Magyarországon csökkent 31-5%-ra, Ausztriában 68'5%-ra. Átlagban 1900 és 1909 között Magyarországon volt 31 '5%. Ausztriában 68"9% lombardüzlet, a melyek az Osztrák-Magyar Banknak kétségtelenül azok. az üzletágai, a melyekben a hitelnyújtás eloszlása a leghatározottabban kifejezésre jut. Már most, ha figyelembe vesszük Ausztriának sokkal nagyobbszámú lakosságát, Ausztriának egészen más gazdasági viszonyait, vagyonosságát, óriási hiteligényekkel fellépő, sokkal nagyobb iparát és mindazt, a minek Ausztriában, Magyarországgal szemben a bankot jobban kellene igénybe vennie, — azt hiszem — ezek a számadatok egészen világosan igazolják, hogy részrehajlóságról Ausztria részére ezen két legfontosabb üzletágnál semmiképen szó nem lehet, (Helyeslés jobbfelől.) Földes Béla t. képviselőtársam felhozott itt egy kérdést, a mely_ összefüggésben van az OsztrákMagyar IBank nyereségéből az államokat illető résznek felosztásával; ő t. i. kimutatta, azt, hogy az államokat megillető nyereség a szerint kerülvén felosztásra, hogy az üzletek milyen része kerül adó alá Magyarországon és milyen része Ausztriában, — ez a felosztási kvóta 1909-ben kitett Magyarországra* nézve 465%-ot, Ausztriára nézve pedig 53'5%-ot, tehát aránytalanul magasabb, mint Magyarországnak részesedése az összüzletekben Ausztriával szemben, a miből Földes Béla igen t. barátom azt következtette, hogy ezek a tételek világosan igazolják azt, hogy az OsztrákMagyar Bank Magyarországon sokkal kisebb nyereségre dolgozik, mint Ausztriában. Első pillanatra ez a tétel plauzibilisnek is látszik ; azonban megnyugtathatom Földes Béla t. képviselőtársamat, hogy ez egyáltalán lehetetlen, mert hiszen köztudomású dolog, — a magyarázatot mindjárt meg fogom adni — hogy az OsztrákMagyar Bank minden üzletágában teljesen egyenlő feltételek mellett dolgozik Ausztriában és Magyarországon ; ha, akarná, sem tehetne kivételt. Ennek az aránj r talanságnak azonban megvan a maga oka, még pedig abban, hogy bizonyos üzletágakban, különösen az értékpapirletétekben, a giro-üzletben és az incasso-üzletben, a melyek az Osztrák-Magyar Bankra nézve a legkisebb jövedelmet hajtó üzletágak, Ausztria üzleti viszonyai és szokásai folytán Ausztriában sokkal nagyobb mértékben van igénybevéve, mint Magyarországon. Hogy csak egy példát emlitsek, pb a letéti üzletben az Osztrák-Magyar Bankot Ausztriában 1909-ben 2098 millió erejéig vették igénybe, Magyarországon pedig 116 millió erejéig, tehát Ausztriában a húszszoros érték erejéig. Erről azonban a bank nem tehet, mert akárki akarja, Magyarországon is igénybeveheti i gyanezt a kevés jövedelmet hajtó üzletet, és ugyanazokat a feltételeket kapja még a banknál, mint Ausztria. Fel akarom még emliteni, hogy elvégre a magyar hitel szempontjából mégis fontossággal bir, hogy az Osztrák-Magyar Bank váltóleszámitolási kamatlába — a. mi köztudomású, eleget beszéltek erről a kérdésről — csodálatosan kedvező bankkamatláb, még a nagy külföldi jegybankok kamatlábával összehasonlítva is. Erre nézve is statisztikát vagyok bátor bemutatni. Az 1898—1909. évekre összeállítottam két nagy jegybanknak a legmagasabb és a legalacsonyabb leszámítolási kamatlábát. És ez a maximális-minimális összeállítás igen érdekes színben tünteti fel az Osztrák-Magyar Bankot. Az Osztrák-Magyar Banknál ezen 11 év alatt volt a maximális kamatláb 6%, a minimális 3%%, a német Reichsbanknál volt a maximális 7%, a minimum 3%, az angol banknál a maximum 7%, a minimum 2%%, a franczia banknál a maximum 4%, a minimum 2%, az orosz banknál a maximum 8, a minimum 4%%, az olasznál a maximum 5%%, a minimum 5%, a románnál — a sokat emlegetett románnál — a maximum 9%, a minimum 5%, a szerbnél a maximum és a minimum 6%, a bolgárnál a maximum 8%, a minimum 7%. (Felkiáltások jobbfelől: Az ideál a román ! Zaj és felkiáltások a baloldalon : Furcsa felfogás! Elnök csenget.) Felhozatott itt még, t. ház, egy körülmény a melyre kötelességemnek tartom visszatérni, t. i., hogy 1907-ben, a kritikus esztendőben az OsztrákMagyar Bank Magyarországon a hiteleket megszorította. Bocsánatot kérek, engem semmiféle gyöngéd szálak az Osztrák-Magyar Bankhoz nem fűznek és igazán semmiféle magánokom nincs arra, hogy az Osztrák-Magyar Bankot védelmezzem. De azt kijelenthetem, hogy az 1907. év rendkívül kritikus esztendő volt. Es mi, a kik a bankéletben élünk, elmondhatjuk azt, hogy rendkívüli örömmel és megelégedéssel láttuk, mikor ezek az idők elmultak, hogy ez a zivataros felhő Magyarország felett minden nagyobb katasztrófa és összeomlás nélkül vonult el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Es merem állítani azt is, hogy annak, hogy ez igy történt, egyik legfőbb oka az OsztrákMagyar Bank volt. Az Osztrák-Magyar Bank abban az időben nemcsak a legnagyobb igazságszeretettel . . . Lovászy Márton : És a legnagyobb nyereséggel! B. Madarassy-Beck Gyula: ... hanem rendkívüli bölcseséggel és előrelátással vezette a reescompt-üzletet. Eitner Zsigmond: Hát a magyar bank nem azt csinálta volna ? ! B. Madarassy-Beck Gyula: ... és hogy ez az év nagyobb bajok nélkül múlt el felettünk, arról a bank elmondhatja, hogy: quorum pars magna fui. Rátérek még arra v a mit Kossuth Ferencz mélyen t. képviselőtársam egy más kifogás soráij az Oszrták-Magyar Bankkal szemben megemlít. Az üzletvezetés tekintetében t. i. Kossuth' Ferencz mélyen tisztelt képviselőtársam azt mondotta, hogy a váltók átlagértéke Budapesten 2500, a vidéken 1200, stb. szóval kifogásolja azt, hogy az átlagérték Magyarországon sokkal nagyobb, mint 63*
