Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

76. országos ülés 1911 január lk-én, szombaton. 489 melyben tudatja, hogy betegsége folytán csak 8—10 nap múlva jelenhetik meg a ház előtt. Méltóztassék ezt tudomásul venni. Következik az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 150,163) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző : Kelemen Béla! Kelemen Béla : T. ház ! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot már elvi okból sem fogadom el, mert az önálló gazdasági berendezkedésnek és igy az önálló jegybank felállításának vagyok hive. (Helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Épen ez intézményt, az önálló jegybank intézményét, az önálló gazdasági berendezkedés legelső kellékének tekintem. Az előttünk fekvő törvényjavaslat első szakasza megállapítja a magyar állam önálló rendelkezési jogát, hogy ugyanis önálló jegybank létesítésére elismert jogunk van. Az egész törvényjavaslat nem tartalmaz egyebet (Zaj. Halljuk! Halljuk ! a hál- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) mint egyezménykötést Ausztriával és az OsztrákMagyar Bankkal az irányban, hogy az ország elismert, soha kétségbe nem vont önrendelkezési joga, ujabb hét évig ne gyakoroltassák és érvénybe ne lépjen. Vezérem, Kossuth Ferencz, az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalása folyamán tartott beszédében utalt arra, hogy évtizedekkel ezelőtt az 1867. évi XII. t.-ez. megalkotója, Deák Ferencz kortársai közt épen azok a nagynevű emberek, az akkori tekintélyek, a kiket mint szaktekintélyeket ismerünk, nevezetesen hivatkozott Kerkápolyra és Lónyaira, már akkor is az önálló jegybank felállítását javasolták. Gróf Apponyi. Albert pedig épen tegnapi beszédében (Halljuk ! Halljuk ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) utalt arra. hogy az 1875-iki fuzió-kormány egyhangúlag az önálló jegybank felállítását tartotta a kérdés helyes megoldási módjának; és utalt arra is, hogy Tisza Kálmán kormánya egy nem kielégítő, de átmenetileg elfogadható megoldás lehetőségét kereste az akkori osztrák nemzeti bankkal kötött egyezményben. E történelmi visszapillantások kapcsán nem tartom érdektelennek emlékezetébe hozni a t. háznak, és felhívni figyelmét arra, hogy épen Széll Kálmán, a ki a képviselőháznak ma is érdemes tagja, ] 877-ben, mint akkori pénzügyminister, a midőn beterjesztette az Osztrák-Magyar Bank létesitéséről szóló törvényjavaslatot, a mikor első izben adatott meg a szabadalom ennek az intézetnek, akkor a törvényjavaslat indokolásában azzal érvelt, és ez volt a döntő fő érve az önálló jegybank létesítése ellen, — az indokolásban az van — hogy egy külön jegybanknak jelenleg felállítása, midőn azt a fennálló viszonyoknál fogva arra kényszeríthető nem lenne, hogy a maga jegyeit érczpénzre felváltsa, a mai körülmények közt, könnyen a pénzjegyek értékének különféleKÉPVH. NAPLÓ, 1910-7-1915. III. KÖTET. ségét idézhetné elő, ez pedig a mai viszonyok közt, midőn az államjegyek kényszerforgalma folytán a papírpénz értékének folytonos ingadozása hitelviszonyainkra amúgy is káros hatást gyakorol, nem fekszik az ország érdekének. Az indokolás utolsó passzusa pedig azt mondja, »végre az ország joga, önálló bankot alapítani épségben fenmarad, az ország azt ezen egyesség értelmében csakis egy nemzet életében aránylag rövid idő — 10 évi időre — nem veszi igénybe«. Ezeknek a történelmi tényeknek felemlítése alkalmával még egy tényre óhajtom a t. ház figyelmét felhívni. Akkor is, midőn az 1877. évi XXV. t.-cz. megalkottatott, egy bankügyi bizottság küldetett ki, melynek elnöke Zsedényi Ede, előadója pedig Wahrmann Mór volt. Ez a bizottság véleményes jelentést tett az OsztrákMagyar Bank létesitéséről és szabadalmának megadásáról szóló törvényjavaslat tárgyában, és ebben ezt mondja (olvassa) : »Mindenki, a ki viszonyainkat ismeri, tudja, hogy a jelen perczben készpénzben fizető bank felállítására alig lehet gondolni. Ilyen bank felállításának elvitázhatatlan előfeltétele a valuta helyreállítása ; előfeltétele, hogy azon 302 millió forint államjegy, mely ma nagyrészben forgalomban van, a két állam által a forgalomból kivonassék, illetőleg érczpénzben kifizettessék?. A történelmi hűség és saját álláspontom kifejtése érdekében tartom szükségesnek ezekre hivatkozni és kiemelni azt, hogy mikor már létesíttetett az osztrák nemzeti bank intézménye, magának a 67-es politikának hivei sem voltak egy véleményen, hanem túlnyomó számban voltak köztük azon politikusok, kik az önálló bank felállítása mellett foglaltak állást. Hiszen a bankügyi bizottságból, mely akkor 15 tagból állt, Chorin Ferencz és Lichtenstein József, a függetlenségi párt részéről pedig Helfy Ignácz különvéleményt nyújtottak be, és terjedelmes elaborátumban indokolták az önálló jegybank felállításának közgazdasági szükségét. Nem egészen érdektelen, hogy a 67-es politikus, Chorin Ferencz, többek közt azzal érvelt, hogy a külön bank felállítása és ennek a bankkérdésnek ilyen módon történő sikeres megoldása épen az 1867 : XII. t.-cz. által létesített közjogi helyzet megszilárdítását eredményezheti, mert ez a közjogi helyzet közgazdasági alapnak hiányában máris elviselhetetlen terheket ró a nemzetre. és a lakosságra. A mit itt most röviden előadtam, ezzel csak azt óhajtom konstatálni, hogy akkor, mikor az Osztrák-Magyar Bank létesíttetett, az volt pénzügyi tekintetben a főérv egy külön magyar önálló jegr bank létesítése ellen, hogy a valuta akkor még nem volt helyreállítva, az államjegyek kényszerforgalommal bírtak, és nem volt meg a lehetőség, hogy ezek a kényszerforgalomból kivonassanak és rövid időn belül beváltassanak. T. ház! Én a magam részéről az önálló jegybank létesítését a magyar gazdasági élet terén egy hatalmas előhaladásnak, (Helyeslés balfelől) 62