Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

75. országos ülés 1911 január 13-án, pénteken. 481 nyos fokig való elismerése mellett meg kell állapítani, hogy a bank szervezetének, alapszabályainak és működésének hozzásimulását Magyarország konkrét közgazdasági érdekeihez eddig nem sikerült elérnünk, nem sikerült biztositanunk. (Igaz ! Ügy van I a baloldalon.) Hiszen többen mondták már előttem, Földes Béla és a mai napon Thaly Ferencz, hogy a mezőgazdaság érdekei ezen bankszervezet mellett és a bankoperáczióknak azon rendszere mellett, a melyet az Osztrák-Magyar közös bank követ, épenséggel nincsenek kielégitve, és bogy az ezen követelmények elől mereven elzárkózik. Ma is idézték az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által benyújtott beadványban emiitett szempontokat, a melyek egyrészt biztositani akarják a váltóbirálatban a mezőgazdasági érdekkörök paritásos befolyását, (Helyeslés balfelől.) másrészt azt, hogy a mezőgazdaság köréből keletkezett bankszerű váltók a banknál leszámítolást nyerjenek. (Helyeslés balfelől. Egy hang jobbfelől: Most is megvan !) A bankszerűség fogalmának megállapításában szakítani kell azzal a bizonyos vaskalapossággal, a melylyel már a világnak minden államában szakítottak. A dolgokat reálisan kell nézni; mert a bankszerűség feltétele nemcsak a paritás, hanem a liquiditás is : ha megvan e két feltétel, akkor megvan a bankszerűség és ba ezt a két feltételt tudják biztositani mezőgazdasági szövetkezeteink, akkor azok váltói akczeptálásának semmi más nem áll útjában, mint vagy az említett vaskalaposság . . . Rakovszky István : Merkantilizmus ! Gr. Apponyi Albert: . . . vagy pedig az osztrák köröknek ellenállása. (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) Ezeket konstatálva, még áttérek előadásom második részére, hogy elfogadva már most a vitatkozás kedvéért a közös bank elvi alapját, ebből a szempontból bírálom az itt benyújtott törvényjavaslatot, ebből a szempontból fogok szólni, még pedig a korábbi kormánynyilatkozatok és a kormánypárt vezető alakjai nyilatkozatainak bírálata kapcsán. T. képviselőház ! A bankkérdés megoldásánál a t. kormánynak és pártjának kényelmes helyzete lehetett volna. Hiszen annyira, a mennyire, annyi őszinteséggel, a mennyivel, de formailag, a választások eredménye szerint, a nemzet belenyugodott abba, hogy a régi rendszer visszatért és hogy nemzeti követelményekről, nemzeti expanzióról, ujabb, u. n. — nem szeretem ezt a szót, de a rövidség kedvéért használom — vívmányokról nem lesz szó. Tehát minden nagyobb feltűnés nélkül átcsúszhatott volna a kormány a bankkérdésen is, a nélkül, hogy bármely különös ígéretet vagy kötelezettséget vállalt volna. De a t. kormány nem ezt az utat választotta. Választott egy olyan utat, a melyen sokkal helyesebb lett volna, nemcsak önérzetesebb, de a nemKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. III. KÖTET. zetre nézve is sokkal hasznosabb lett volna, s ezért a mi,részünkről is kellett volna,'hogy elismerést arasson, ha azon az utón végigftudott volna menni; proklamálta, hogy a közös bankot fogja fentartani, de a készfizetések felvételét tartja egyúttal kiviendőnek, mert azt a megkülönböztetést »rendezés« és »felvétel« között, (Derültség a szélsőbaloldalon.) a mint Thaly Ferencz t. barátom felolvasásából meggyőződhettek, legalább akkor, a mikor a feliratot csinálták, még nem tudták, (Igaz ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) vagy ha tudták, arra az időre elfelejtették. (Ugy van I Derültség a szélsőbaloldalon.) Tehát erre az útra lépett a t. kormány és igy lett volna a dolognak egy bizonyos vitaképes látszata. Mert az lett volna az álláspont részükről, hogy mi nem helyezkedünk ellentétbe az önálló jegybank eszméjével, korántsem, de meg akarjuk azt alapozni erősen és azért azzal kezdjük a munkát, hogy a jelenlegi erős bank segítségével keresztülviszszük a készfizetéseket, hogy majdan — ez kérem politika, nem a mi politikánk, de politika lett volna, a mely a vitában megállliatta volna helyét — a készfizetések felvétele és a jó vertpénz uralma verjen itt gyökeret és mikor az itt gyökeret vert, akkor könnyebb lesz az átmenet az önálló közgazdasági berendezkedésre. Ez politika lett volna és ezen a téren, habár elvileg ellentétes álláspontot foglaltunk volna el, mindenesetre egészen más stílusban, más alapon, s az animózitásnak más fokával kellett volna harczolnunk, mint ma, mikor ennek a hirdetett, ennek az urbi et orbi bejelentett álláspontnak olyan siralmas vereségét kell látnunk, mint a milyen e törvényjavaslatban van. (Igaz! ügy van! Tapsa szélsőbaloldalon.) Mert íoglaltatik-e azokban az intézkedésekben, a melyek az u. n. rendelkezést czélozzák — vegyük ezt a szót: »rendezés« — foglaltatik-e rendezés, a készfizetések ügyének rendezése % Foglaltatik-e, hogy még olcsóbban adjam, közeledés, gyakorlati értékű közeledés a készfizetések felvételéhez ? Azt állítom, hogy nem. (ügy van ! Ugy van ! balról.) Mert mi van benne ? Mindössze az van benne, hogy a banknak kötelességévé tétetik, a bankjegyeknek a külföldi váltó-árfolyamokban kifejezésre jutó értékparitását minden tőle telhető eszközzel fentartani és éhez a kötelezettséghez az a súlyos szankczió köttetik, hogy ellenkező esetben elveszti a privilégiumát. Eszembe jut, t. képviselőház az, hogy magánbeszélgetésekben gyakran találkozunk azzal a formával, hogy valaki fogad valamibe és azt mondja : fejemet teszem rá. Én ilyen esetben azt szoktam mondani, hogy öt forint többet ér, mert, ha el is veszted a fogadást, a fejedet nem fogom levenni, de az öt forintodat bekasszálom. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Azért nem tulaj donitok ennek a biztosítéknak semmi értéket, mert rendes időkben ezt a bank a maga jól felfogott érdekének és reputácziójának szempontjából ugy is meg fogja 61