Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

482 75. országos ülés 1911 tenni, (Ugy van!) Megkezdte, tette minden külső kényszer nélkül. Földes Béla : A saját érdekében ! Gr. Apponyi Albert: Ha igaz is, hogy a főtanácsban, a kormányzónak és a főtitkárnak személyében 1917-ig beállhat változás, de hiszen önök, a Mk olyan nagyra vannak ennek az intézetnek magas nívójával, európai állásával, talán jobban tudják és jobban méltányolják, mint mi, hogy egy ilyen intézetnek vannak tradicziói, vannak hagyományai, van, hogy ugy mondjam, egy bizonyos magas fokra nőtt üzleti becsületérzése, (Ugy van ! Ugy van I) a melyből kifolyólag emberileg teljesen ki van zárva, hogy annak az intézetnek vezetőségében egyszer egy fordulat álljon be, a mebynek folytán ők de gaité de coeur, mint a franczia mondja, egyszerűen felforgatnák mindazt, a mivel ők intézetüknek európai hírnevét és dicsőségét megalapozták. Ez kierőszakolása valaminek, a mit az is, a kitől kiakarjuk erőszakolni, önszántából tett, tesz és tenni fog addig, a meddig teheti. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha pedig nem teheti, akkor nagyon természetszerűleg a kormány fel fogja menteni ezen kötelezettsége alól. (Élénk helyeslés és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem is tehet mást, mert vájjon kritikus. időkben, háborús bonyodalmak alatt, nagy kereskedelmi krízisek idejében fogja megvonni tőle a szabadalmat és fog egy uj bankot felállítani, (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) ama bizonyos fogadása fejében, a melynél öt forintba fogadni többet ér ? (Elénk helyeslés és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, én egészen lojálisán akarok vitatkozni és azért, megmondom, hogy ez az intézkedés mégis mit jelent. A mi viszonyainkat nem annyira ismerő külföld előtt az, hogy ezek az intézkedések, a melyeket a bank az értékparitás szempontjából eddig tett, most kötelességévé tétettek, fokozhatja a bizalmat az értékünknek állandósága iránt. Igenis, de Földes Béla t. barátom tegnap nagyon helyesen rámutatott, hogy milyen érzékeny még árnyalatok iránt is az üzleti világ és hogy semmiféle más kautelát nem fogad el a valóságos készfizetéssel egyenértékűnek, iránt magának a kötelező készfizetésnek kimondását. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Eámutatok egy tapasztalatra. A most aláírásra bocsátott kölcsön fényes sikerének, a melynek mindenki pártkülönbség nélkül kell, hogy örüljön és a melyben kell, hogy elégtételt találjon, (Elénk helyeslés a bal- és a szclsőbaloldalon.) egyik oka nem az-e, hogy aranyra szól ? Pedig a mi papirjegyeinknek értékparitása is biztosítva van, tehát ha az egyenértékű volna a készfizetéssel, akkor kellene, hogy a papir-koronajáradék és az aranyj áradék ígérete közt a külföldi piaczon semmiféle különbséget ne tegyenek. (Élénk hdyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A belföldi értékparitás biztosításáig tehát elértünk, odáig t. i., a hol most is voltunk s a honnan, január 13-án, pénteken. hogy lesülyedjünk, arra semmiféle emberi valószínűség nem volt, de oda nem értünk el, hogy ennek a az értékparitásnak külföldi teljes elismerését kivívhattuk volna ; oda nem értünk el, hogy a külfölddel szemben külön aranykötelezettséget ne. kelljen vállalnunk. (Ugy van !) ugy a kormánynak, mint egyeseknek, hogyha teljesen honoráltatni akarjuk hitelünket, szóval oda nem értünk el, a hol Magyarország specziális és konkrét érdeke kezdődik, hogy t. i. megnyíljék előtte a nagy világpiacz minden komplikáczió nélkül és ez által az osztrák pénzügyi köröknek az a domináló állása megszűnjék, a melyet most élveznek és a melynek további élvezése miatt állanak ellen a valuta szabályozásának. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) De már most nemcsak az az értékparitás van benne, hanem benne van az is, hogy a bank fog majd előterjesztést tenni, hogy mikor tartja elérkezettnek a készfizetések felvételére a kellő időpontot. És Jakkor azután a két kormány összeül és nyomban határoz e felett és a többiről majd külön fogunk szólani. sej Hogy ezen ujabb retorta beállításának a készfizetések felvételére vezető műveletek sorába a mi szempontunkból micsoda haszna lehessen, azt én nem tudom belátni. Azt mondják bizonyos nagytekintélyű férfiak, a kiket, a t. pénzügyminister urat is beleértve, a pénzügyi bizottságban nagy idealistáknak neveztem ezen a czimen, hogy az az erkölcsi súlya egy oly intézet megnyilvánulásának, mint a bank, olyan hatással fog lenni az osztrák kormányférfiakra és a Eeichsrathra, (Derültség balfelől.) hogy el fogják ejteni az ellenállást a készfizetések felvétele tekintetében. (Halljuk ! Halljuk I balfelől.) Már engedelmet kérek, ez csakugyan tisztára álmodozás, (Ugy van! balfelől.) mert hiszen a készfizetésekért való küzdelem története mutatja, hogy ott milyen parti-pris-vel, milyen konok elhatározással állunk szemben, egyes jobb belátásu férfiak ellen is. Hiszen abban a kiegyezésben, melyet Széll Kálmán ministerelnöksége alatt a mostani pénzügyminister ur közreműködésével megkötöttek, az u. n. Széll—Körber-féle kiegyezésben határozottan a legjobb előkészítése foglaltatott a valuta rendezésének, a mennyiben meg volt állapítva a kötelezettség és taxatíve fel voltak sorolva azok a zavaró körülmények, a melyek ezen kötelezettség alól felmentenek. Igen ám, ez az akkori magyar kormánynak tagadhatlanul nagy érdeme és igen szép akcziója volt,(Ugy van! babfelől.) de a dolog hatályosságához egy igen nagy hiátus van, t. i. ezt épugy mint valamennyi többi intézkedését annak a közgazdasági kiegyezésnek nemcsak hogy hátráltatták az akkor itt beállott események, de Ausztriában nem fogadták el és az egész bankakta a levegőben van, mert a 14. *-szal hozatott volna be. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Nagyon nehéz retrospektive ilyen dolgokról beszélni, de nekem az a meggyőződéI sem, hogy alapja van annak a felfogásnak, hogy