Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

476 75. országos ülés 1911 január 13-án, pénteken. ezen az állásponton megvalósit-e mindent, meg­felel-e mindazoknak a követelményeknek, a me­lyek ezen az állásponton is megvalósíthatók volná­nak ? A t. ház engedelmével én mind a két szem­pontból! leszek bátor a tárgyhoz hozzászólni. (Halljuk ! Halljuk.') Teszem ezt daczára azoknak a kitűnő fejtege­téseknek, a melyeket a ház ezen oldaláról már eddig is hallottunk s melyek kívánatossá tették volna már az én egyéni szempontomból is, hogy a t. túloldal belépett volna a vitába már eddig is. így lehetetlen az ismétléseket mindenben elkerülnöm, lehetetlen a vitába teljesen uj anyagot hoznom ; de hát ez a helyzet nem az én hibámból és mulasz­tásomból eredt és igy én bocsánatot kérek, hogyha az általam előhozandó érveknek egyike és másika a dolog természeténél fogva összevág olyanokkal, a miket már hallotak a t. házban, különösen olyanokkal, a miket az előttem szólott t. barátom­nak valóban kitűnő beszédében az imént hallot­tunk, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) s a melyekből tényleg mindenki okulhat. Mindenekelőtt egy témával akarok foglal­kozni, hogy ugy mondjam, egy előzetes kérdéssel, hogy a később felmerülhető és felvethető nehéz­ségeknek elejét vegyem, a melyet Thaly Ferencz t. barátom is érintett már, t. i. ennek a kérdésnek politikai jellegével. Sűrűn mondják, hogy a bank­kérdést és egyáltalában az ilyen természetű kér­déseket nem politikai, hanem kizárólag közgazda­sági szempontból kell bírálni. En ezt a felfogást igy mereven és igy ridegen nem oszthatom, sőt lehetetlennek is tartom, hogy bárki ennek meg­felelhessen. Hiszen a közgazdasági probléma egy­általában nem egy különálló, nem egy önczélú probléma, hanem a közgazdasági fejlődésnek, a közgazdasági megerősödésnek követelményei, jelen­tőséggel azért birnak, mert a nemzeti élet összes­ségének egy kiegészítő részét, egyik alapfeltételét képezik. (Igazi Ugy van ! ahol- és a szélsőbaloldalon.) jfe, Közgazdasági problémákat minden politikai vonatkozástól elvontan esak akkor lehetne tár­gyalni, hogyha azok a magyar szójárás szerint igazán tisztán csak közgazdaságiak és nem a pár­huzamos, az összes többi népeknek szótárában szokásosabb kifejezés szerint nemzetgazdaságiak volnának. Hiszen a tudomány is minden európai nyelven nem társadalmi gazdaságtanról beszél, — ámbár ezt a kifejezést is használja, hanem magá­nak annak a tudománynak, a melynek körébe ez a kérdés is belevág, a czime : économie politique, political economy, nemzetgazdaságtan, Volks­wirtschaftslehre, szóval, a gazdasági vonatkozáso­kat a nemzethez mint egyedhez méri, a társadalom gazdasági érintkezéseit mérlegeli a szerint, a meny­nyire azok egy nemzet egyéniségének kifejlődésére hatnak. Egészen mások volnának azok a törvé­nyek, egészen mások volnának a gyakorlati köve­telmények, ha az egész emberiséget egy homogén masszának tekintenők, és csak arról beszélhetnénk, mily intézkedések volnának a legalkalmasabbak arra, hogy annak a homogén masszának mennél több egyede, mennél jobban boldogulhasson. De miután a probléma épen a nemzeti egyéniségeknek fentartása, a nemzeti egyéniségek megerősítése, a nemzeti egyéniségeket a maguk összes erősségei­nek és tulajdonságainak kifejtésére birni és képe­síteni, és miután a probléma ilyetén való meg­oldása, a nemzeti egyéniségek kidomboritása és kifejtése egyszersmind az, a mi az emberiség érde­keinek leginkább megfelel, ennek folytán magá­ban ' a közgazdaságnak, a nemzetgazdaságnak a nemzetgazdasági probléma természetében benne van, hogy az egyszersmind egy eminenter politikai kérdés. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hock János: Maguk is politikai kérdésnek tekintették ! Gr. Apponyi Albert: Megengedem, mind a mellett, hogy e politikai kérdésnek mégis első­sorban gazdasági vonatkozásai mérlegelendők. Ezt megengedem, és nagyon óhajtandó, hogy ez igy volna, és hogy ez igy lehetséges volna. De már Thaly Ferencz t. képviselőtársam rámutatott, hogy mi Magyarországon ebben a szerencsés hely­zetben nem vagyunk. Vájjon politikai elfogulat­lansággal tárgyaltatnak-e azok a gazdasági kér­dések, a melyek Ausztriával való összefüggésünket érintik ? Vájjon meri-e valaki őszintén állítani, hogy abban a meggyőződésben, a melyet pártok és kormányok ebben a tekintetben követnek, nem merülnek-e bele szükségszerűieg és kénysze­ritőleg és néha az illető kormányok és pártok jobb meggyőződése ellen is oly politikai szem­pontok, a melyek előtt lehet, megengedem, jó­hiszemű meggyőződéssel is meghajolni, de a mely politikai szempontok nem azonosak a magyar­nemzeti politikának és a magyar nemzeti politika követelményeinek szempontjaival. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) f!9 Hogyha mi nagybefolyású tényezőktől lépten­nyomon halljuk emlegetni azt. hogy a monarchiá­nak közgazdasági egysége, a monarchia hatalmi állása fentartásának egyik feltétele, a mit én mellesleg mondva, teljesen téves felfogásnak tartok, de ha ebből kiindulva követelik és axiómának tekintik a közgazdasági közösséget, akkor vájjon nekünk nem szabad-e ezzel szemben azt monda­nunk, hogy mi meg a magyar nemzeti önállóság a magyar nemzeti élet függetlenségének egyik feltételéül tekintjük a közgazdasági önállóságot (Élénk hdyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) és e szem­pontból is jogosultnak tartjuk annak követelését. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, a politikai gondolatnak ezt az mnltráczióját a mienkkel ellenkező irány­ban tanúsítja egészen különlegesen a bankkérdés története Magyarországon a kiegyezés óta. En böngészgettem azokban a régi emlékekben, nem is olyan nagyon régi emlékekben, mert 1867-ig mennek vissza ós az 1867-iki korszak első részé­nek, első évtizedének vezető férfiainak álláspontjá­val iparkodtam megismerkedni. Az akkori vezető­férfiak közt nem tudok egyetlenegyet sem, a ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom