Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

470 75. országos ülés 1911 január 13-án, pénteken. így mindjárt elsősorban (Zaj jóbbjelől. Hall­juk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldahn. Elnök csenget.) a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a ren­dezett valutájú államoknál nem igen szokott előfordulni a pénz értékének nagymérvű hullám­zása, esése. Erre nézve legjobb példa a Balkán­félsziget, mert még a Balkán-államoknál is, tud­tom szerint nagyobbmérvű diszazsió nem igen jelentkezett, nem igen fordult elő, legfeljebb igen kicsiny ezrelékben és az egy perezentet nem ha­ladta túl. De erre a diszázsióra nézve az a meg­jegyzésem, hogy nekünk nem is kellene attól olyan nagyon félnünk, mikor 1917-ig — hogy egészen helyes terminológiával éljek — egységes vám­határ zár körül bennünket Ausztriával, mert pén­zünk értékének csökkenése határozottan előse­gitené kivitelünket és nehezitené a behozatalt, ugy, hogy bármily csekély csökkenése pénzünk értékének valóságos véd vám jellegével birna (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a, szélsőbaloldahn.) 1917-ig, kü­lönösen az osztrák iparczikkekkel szemben. De azt is mondják, hogy rengeteg az állami adósságunk és a magánadósságunk, s hogy felette kedvezőtlen, passziv a mi kereskedelmi mérlegünk. Adóssága azt hiszem, minden nemzetnek van, kevesebb vagy több. Ma nincs olyan állam, nincs olyan nemzet, a melynek államadóssága ne volna, sőt még a gazdag franczia, angol és német nemze­teknek is óriási államadósságuk van. Azonban, a mi a fődolog, az az, hogy az illető államnak adóssága arányban áll-e az illető nemzetnek nem­zeti vagyonával. (Ugy van! a bal- és a szélsőbalolda­hn.) És épen az a dr. Fellner, a ki rámutatott tavaly a mi fizetési mérlegünk nagymérvű passzi­vitására, mutatta ki azt is, hogy Magyarországnak nemzeti vagyona az utolsó évtizedben lényegesen emelkedett. Igaz, hogy én a magam részéről valami nagyon a statisztikai adatokra építeni nem szeretek és pedig azért, mert nekem az a meg­győződésem, hogy azok soha biztos alapot nem nyújtanak, mert tudjuk, hogyan szokták a sta­tisztikákat készíteni és azt is tudjuk, hogy ugyan­abból a statisztikából pár adatnak levonása, vagy hozzáadása által milyen egymással ellentétes ered­ményeket érhetünk el. (Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldahn.) TÜdŐS János: Esküdni nem lehet rá, tanulni lehet belőle ! Thaly Ferencz: Az a meggyőződésem, hogy Fellner dr. is, mikor ugy tudom, 176 millió koro­nával mutatta ki fizetési mérlegünk passzivi­tását, erősen tévedett, és pedig azért, mert sze­rény véleményem szerint nagyrészt osztrák ada­tokat vett alapul. Ugy tudom, hogy elsősor­ban is Ausztriával való szoros pénzügyi viszo­nyunknál fogva, az értékpapír-forgalmi adatok ellenőrizhetlenek. Azt mindnyájan tudjuk, hogy az áruforgalmi statisztika adatai teljesen meg­bizhatlanok, mert hiszen az áruk bevallása nem hűen történik ; azonkívül dr. Fellner bevett a fizetési mérleg passziv részébe olyan tételeket is, a melyek szorosan és egészben véve oda nem tar­toznak, pl. a magyar -udvartartás költségeit és a közös költségeket teljes egészükben beleszámította fizetési mérlegünk passziv részébe, holott — sajnos ugyan, hogy csak egy kis rész — azonban bizo­nyos kis rész mégis visszatérül az országnak; másrészt meg azt hiszem, hogy az országba bejövő pénzek, pl. az amerikai pénzek teljes összegét sem lehet egész nagyságában feltüntetni, tehát semmi esetre sem az a biztos alap ez, a melyből olyan messzemenő, olyan messzeható következte­téseket lehetne levonni, mint a hogy dr. Fellner tette. Az bizonyosnak, határozottnak látszik előttem is, hogy közös vámterületen igen nehéz aktív fizetési mérleget elérni az óriási ipari behozatal miatt. De ez is érv az önálló vámterület mellett, mert hiszen egy hatalmasan fejlődő ipar mind­jobban kielégítené az ország szükségletét és jobb fogyasztójává válva a földmivelésyiek, ( Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) a fokozott termelésnek és a gazdagodásnak nyitná meg az útját. De ettől eltekintve, azt hiszem, egy ország hitelét kül­földön nem is abból a szempontból mérlegelik, milyen az országnak jól vagy rosszul kiszámított fizetési mérlege, hanem ép ugy, mint magán­egyéneknél, az alaptétel az, hogy milyen annak az országnak gazdasági helyzete, egészséges e, fejlő­dik-e, és hogy ha az ország mégis adósságra, köl­csönre szorul, mire fordítja azt, hasznos beruházá­sokra-e, vagy pedig improduktív kiadásokra. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a széhőbaloldalon.) Es talán végső tételként abból a szempontból is ítéli meg a külföld, hogy eleget tesz-e az ország mindenkor fizetési kötelezettségének. Ebben a tekintetben, azt hiszem, hogy Magyarország mindig eleget tett kötelezettségének, adósságának kamatait pontosan megfizette és államháztartásunk is egy pár év előttig rendezett volt. Ma már, sajnos, ezt nem lehet mondani, sőt, a mint beszédem elején rámutattam, nemcsak félek attól, de teljesen biztosnak hiszem, hogy ha ily őrülten emelkednek kiadásaink ugy a bei­szükségletek, mint a hadügyi kiadások terén, akkor az annyi fáradsággal és a polgárok túlmeg­erőltetésével nagy nehezen létrejött pénzügyi egyensúlynak össze kell roskadnia. Hock János : Akkor jön a katasztrófa ! Thaly Ferencz : Mindenesetre óvakodnia kell az államnak az improduktív kiadásoktól és külö­nösen óvakodnunk kell oly szerencsétlen törvény­hozási intézkedésektől is, mint a milyen volt a múltban, körülbelül 8—10 évvel ezelőtt, az osz­tálysorsjáték behozatala ( Ugy van I a bal- ás a szélső­baloldalon.) egy külföldi pénzintézetnek, az elszászi bank részvénytársaságnak kezében. (Mozgás.) Mert nem szerencsejátékra, hanem igenis taka­rékosságra és szorgalomra kell nevelni a népet (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és e tekintet­ben egy vigasztaló adat kerül egy hét előtt a ke­zembe, a mikor t. i. a sajtóban, — mert ugy tudom, könyvalakban nem jelent meg, a magyar pénz­intézetek központi hitelbankja által közzétett mér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom