Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

75. országos ülés 1911 lege jelent meg a magyar pénzintézeteknek, a mely különösen az utolsó öt évben mutat jobb fejlődést. Engem is meglepett, a mikor láttam' hogy 1909 végén a magyar pénzintézetek betéti állománya 3375 millió korona volt ós hogy a vidéki pénzintézetek aktívái közt már 325 millió korona erejéig értékpapírokat is találunk. Ez mindenesetre vigasztaló tudat lehet azok számára is, a kik a gazdasági, pénzügyi elválás feltétlen következményeképen biztosra veszik, hogy Ausztria az ő magyar értékpapírjainak piaczravetésével pénzügyi krízist fog előidézni. Hock János: Dehogy teszi! Magának árt vele ! Thaly Ferencz: Erre vonatkozó első megjegyzésem, hogy azt hiszem, nem oly ijesztő nagy az Ausztriában elhelyezett értékpapíroknak az a része, a melylyel az osztrák kormány politikailag rendelkezik, mert hiszen csakis erről a részről lehet szó. Sőt azt hiszem, hogy ez az anyag ma már sokkal és tetemesebben kevesebb, mint 1907ben volt, mert hiszen ezt akkor is piaczra vetették és a magyar piacz nagy részét fel tudta venni. De ettől eltekintve tudjuk, hogy a tőke nem politizál, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) az csak biztos elhelyezést és jó kamatozást keres, és önmagában véve az, hogy egy nemzet önállóan szervezi pénzügyeit, hogy a hitel igényeit és az ország gazdasági fejlődését minél jobban és minél alaposabban elláthassa, ez a tény egymagában, azt hiszem, a külföldnek bizalmát nem csökkenti, hanem csak fokozni képes. (Helyeslés balfelől.) Különben egyszerűen bolondnak lehetne nevezni azt a hitelezőt, a ki önmaga öntudatosan működnék azon, hogy vagyonának az értéke kevesbbedjék. E mellett még meg kell jegyezni, hogy értékpapírjaink bonitása kifogástalan, sőt a külföldi viszonyokhoz képest elég jó kamatozású. Ha elvégre mégis minden józan számítás ellenére bekövetkeznék az az eset, hogy Ausztriának sikerülni fog egy ügyesen elhelyezett támadással a mi értékpapírjaink értékét csökkenteni, erre vonatkozólag az a nézetem, hogy felvenné azt azonnal az elhelyezést kereső külföldi tőke, hisz tudjuk, hogy értékpapírjainknak ma is több, mint fele nem Ausztriában, hanem Németországban van elhelyezve. Es ha valójában komoly lenne az a félelem, hogy tényleg pénzügyi krízist fog Ausztria előidézni, ez egyenesen közvetlen ok az azonnali elválásra, mert hiszen minél tovább megyünk és merülünk bele az Ausztriával való pénzügyi függésbe és minél tovább késlekedünk az elválással, annál nehezebb lesz az, (Igaz ! ügy van! a baloldalon.) mivel minden ujabb és ujabb év a gazdasági és pénzügyi kötelékeknek ujabb és ujabb szálai által fűz össze bennünket Ausztriával. Mindenesetre rajta kell tehát lenni, hogy minél több értékpapírunk itt az országban maradjon (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és én azt hiszem, hogy törvényhozási intézkedések is teendők abban az irányban, hogy a biztosító társaságoknak díjtartalékai, valamint az árvatári tartalékalapok, január 13-án, pénteken. 471 sőt azt hiszem, még a pénzintézetek tartalékalapjainak legnagyobb része is magyar értékpapírokba fektettessenek. A gazdasági élet törvényei szerintem ellentmondanak annak az aggodalomnak is, hogy önálló bank felállítása esetében a bankkamatláb és ezzel az általános kamatláb is az országban lényegesen emelkednék. Rossz termések és pénzügyi krízisek felmerülése esetén ez be fog következni, a mint mindenkor bekövetkezik ; de ez véletlen szerencsétlenség dolga, a körülmények szerencsétlen összejátszásának következménye és nincs összefüggésben az önálló bank kérdésével. De ha azt veszszük, hogy a pénznek is, mint minden árunak az értéke feltétlenül alá vannak vetve a kereslet és kínálat viszonyának, akkor egy nagy érczlappal rendelkező jegybanknál, mely a hiteligényeket és pedig a legnagyobb hiteligényeket is képes kielégíteni, nem drágul meg a pénz, ha a kereslet és a kínálat teljesen arányban áll egymással. Mivel a jegybank jó befektetés, mivel jó üzlet a jegybank részvényeinek vétele, semmi kétségem nincs az iránt, hogy az önálló jegybank részvényei minden nehézség nélkül elhelyezhetők lennének. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha még hozzáveszszük ehhez azt az aranyat, mely az OsztrákMagyar Banktól járna nekünk, olyan nagy érczalapra támaszkodhatnék az uj bank, mely az ennek alapján kibocsátható pénzjegyeivel feltétlenül ki tudná elégíteni a pénzpiaezot. (Helyeslés a baloldalon.) Azután ne felejtsük azt sem, hogy ma már az értékforgalmat nem pusztán pénzjegyekkel bonyolítják le. A fizetési eszközöknek nagymérvű szaporodásával állunk szemben, a melyek nagyon jól beváltak. Itt van a postatakarékpénztár működése, itt van a mindig erősebben kultivált folyószámla és csekkforgalom. A kamatláb emelkedésének hathatós ellenszeréül szolgálna nézetem szerint az is, hogy az aranybehozatalt meglehet könnyíteni és az aranykivitelt meglehet nehezítem. De a legnagyobb ellenszeréül szolgálna a kamatláb emelésének az állami nagymérvű pénztárkészleteknek a jegybanknál leendő elhelyezése. Erre vonatkozólag ugy tudom, ma is az az eljárás, hogy az OsztrákMagyar Banknál helyeztetik el egy részök és nagyobb pénzintézeteink is részesülnek ebben a kedvezményben, vagy teljesen ingyen, vagy nagyon olcsó kamatozás mellett. (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldahn. Elnök csenget.) Azt hiszem, hogy nem járok messze az igazságtól, ha annak a gyanúnak adok kifejezést, hogy az ezen pénzintézetek élén álló illusztris vezetőket ez a kedvezés animálta abban, a mikor annak idején oly végtelenül erősen nyilatkoztak az önálló bank felállítása ellen. (Ugy van! ügy van ! a balés a, szélsőbaloldalon.) Egyébiránt, ha sikerült volna — a mint tervben volt, — a pénzintézetek kartellj ét Magyarországon megcsinálni — a kamatlábra vonatkozólag egy évvel ezelőtt volt ez tervben, — azt hiszem, ez jobban hozzájárult volna a kamatláb emelésé-