Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-73

432 73. országos ülés Í9ÍÍ január 11-én, szerdáti. jegyek egy tizenkettedrésze és az ázsió 13% volt. Máskor ismét, mikor háromszor akkora volt az aranyfedezet, t. i. a kibocsátott bankjegyeknek egynegyede volt aranynyal fedezve, az ázsió 38% volt. (Zaj a haloldalon.) íme tehát ez világos bizonyság arra, hogy kényszer forgalomnál nem tud biztosítékot nyújtani még az aranyfedezet sem, a valuta paritását illetőleg. Rá kell még mutatnom arra is, hogy a közös bank fennállása Magyarországot hátráltatja abban, hogy egy rendkívül nagy érdekét kielégíthesse, a készfizetéseinek a felvételét, a mely érdek nagyságáról a t. túloldalt nem kell meggyőznöm, mert csaknem mindnyájan hangoztatták ennek a nagy magyar érdeknek kielégítését akkor, midőn választóik elé mentek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A választások előtt I Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) Meg vagyok győződve arról, hogyha bírnák, megtartanák ígéretüket, mert én soha senki jószándékában nem kételkedem; (Derültség balfelöl.) megtennék, de nem bírják. És miért nem birják ? Azért, mert nincs önálló magyar bank. Már húsz év óta kész az ország a készfizetések felvételére. Ezen húsz év alatt voltak kedvező idők és voltak kedvezőtlen időpontok. De a kedvező idők alatt mindenesetre fel kellett és fel lehetett volna venni a készfizetéseket és az én igen t. barátom, a pénzügyminister ur, ugy tudom, hogy nagyon szívesen fel is vette volna, ha bírta volna, mert a készfizetéseknek ő is barátja. Beck Lajos: Ha hagyták volna! Kossuth Ferencz: Pedig annyira el vagyunk látva a készfizetések felvételére, hogy a készfizető német birodalmi banknak arany-készlete csak fele az Osztrák-Magyar Bank aranykészletének, s azért mégsem veszi fel az Osztrák-Magyar Bank a készfizetést, mert azt Ausztria ellenzi. Tehát egyik legjogosabb érdekünk kielégítését ellenzi Ausztria, mi pedig ezt tűrjük, mert nincs önálló bankunk. (Felkiáltások jobbfélől: Most is felvenné !) Beck Lajos: Hát miért nem veszi fel ? Kossuth Ferencz: És, t. ház, most előttünk fekszik egy törvényjavaslat, (Halljuk ! Halljuk !) a melyben bizonyos kikötések vannak, hogy a bank tehessen javaslatot a készfizetések felvételére ; e javaslatot majd a két kormány elfogadja vagy nem és a két országgyűlés is elfogadja azt vagy nem. Hiszi-e valaki komolyan, hogy ha a bank ilyen javaslatot fog tenni, az osztrák Reichsrath ezt el fogja fogadni ? (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Soha !) Ezt valóban nem lehet elhinni addig, míg a felfogás Ausztriában meg nem fog változni, erre pedig valóban nincs kilátás. (Ugy van 1 a szélsőbahldalon.) Ebben az uj törvényjavaslatban azt látom, hogy a valuta fentartása a bank uj alapszabályai 1. |-ában az az eszköz van kontemplálva, hogy külföldi váltóknál a kifizetésre jutó értékben a koronaérték paritása biztosítva maradjon. Hát ez meg is fog történni mert ez a bank érdeke (Ugy van!) és mindaddig, míg a bank ezt keresztül birja vinni, keresztül is fogja vinni, de ha olyan nagy lenne a krizis, — hogy a bank ezt többé nem fogná fcirni keresztül vinni, akkor hiába fenyegeti meg egy másik azzal, hogy nagy szigorral el fogják venni az ő szabadalmát, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) épen a nagy krizis idején, a nélkül, hogy készen volna egy másik bank, a mely a megszüntetett szabadalmat átvehetné. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) En ezt teljes lehetetlenségnek tartom és igazán mondom, másnak nem tekinthetem, mint porhintésnek. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az az intézkedés, hogy négy hét alatt a készfizetés felvétele letárgyalandó, szerintem nem más, mint a klotürnek a bejelentése. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) ez pedig a legnagyobb házszabálysérelem lenne. (Élénk helyeslés balfelől.) Másrészről pedig az, hogy meg nem szavazott valami Magyarországon törvénynyé lehessen, egyenesen alkotmánysértés. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) T. ház ! Eleget szóltam. Nem fogom beszédemet folytatni, (Halljuk ! Halljuk !) csak azt akarom még befejezésül megjegyezni, hogy feltétlenül igaz, az, a mire tegnap Polónyi barátom aludált, hogy most a bankügyben nem rendes állapotban vagyunk. Bekövetkezett az az állapot, melyet az 1899 : XXXVII. t.-czikk előrelátott, és a melyre nézve megvan az a két vagylagosság állapítva, hogy ilyen körülmények között vagy átveszi a két kormány a bank üzletét, és akkor a részvényeseknek 1520 koronát fizet, vagy pedig a két kormány nem veszi át, a bank összes vagyonát értékesitik, kötelezettségeit teljesiti és a felesleg a részvényesek között felosztatik. Most ez az állapot állt be. Ugyanennek a törvénynek 8. §-ába foglalt bankszabadalmi egyezményben a következő rendelkezés van, a mely a 107. §. 5. pontjának egy részét képezi (olvassa) : »A bankszabadalom megszűntével megszűnik a bankjegyek készítésére és kibocsátására vonatkozó szabadalmi jog«. (Helyeslés balfelől.) Ebből következik, hogy a közös bank jegyei most ígérvényekké lettek, a közös banknak olyan ígérvényei, melyekre rá van nyomatva, hogy az előmutatójának, ha kívánja, érezpénzt fizet. Ezeket az ígérvényeket elfogadja mindenki, (Zaj jobbfélől.) de csak mert hitelképes a bank, és nem azért, mert ígérvényei pénzt képviselnek még. így elfogadnák t. képviselőtársaim ígérvényeit is azok, kik az ő hitelképességüket ismerik ; nem akarom feltételezni, hogy a túloldalon olyan is akadna, a kinek Ígérvényét egyáltalában nem akarná senki elfogadni. (Derültség.) Én ebből csak egy következményt akarok levonni, annak a ténynek feltétlen megállapítását, hogy nem vagyunk rendes állapotban, és hogy ezt a rendellenes állapotot meg kell szüntetni, de nem azzal, a mit kiolvasok a t. túloldalnak gondolatából, hogy mi, az ellenzék siessünk megszavazni a bankszabadalom-javaslatot. (Zaj. Mozgás jobbfélől.) Mert nemcsak a magyar ellenzéktől függ az, hogy ez a törvényjavaslat mikor lesz törvénynyé, hanem az osztrák Reichsrathtól is függ.