Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-73

73. országos ülés 1911 nélkül oly gyorsan, mint a hogyan arra szükség lenne, teljes lehetetlenség. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem mondom, hogy Magyarországot nem viszi előre az az általános áramlat, mely az emberiséget a haladás felé ragadja. Mindenesetre ennek az áramlatnak Magyarországra is van ki­hatása, de csak ugy, mint egy vizáramlatnak, mely nehézkesen vonszolná előre azt a félig le­horgonyzott gályát, melyen heloták vannak. Ez a gálya is megy előre lassan, de mellette gyorsan elhaladnak a szabad hajók, és eljutnak arra a révpartra, hol a nemzetek boldogulása van. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Az iparnak előnyeit igazán felesleges volna itt részletezni. Csak egyet emlitek meg, hogy munka­bérben az ipar a termelési költség 40%-át adja, holott a földmivelésnél a munkabér a termelés költségének 17 vagy 18%-át képezi. így tehát az ipari munkásosztályt jobban vagyonositja. To­vábbá a tőkét az ipar az évben többször forgatja. a földmivelés pedig csak egyszer. De, t. ház, világos jeleit látjuk már ebben az országban a túlterheltségnek. Elsősorban rámuta­tok arra, hogy az országnak már 5 milliárd adós­sága van. Minthogy az adósság, a mely az országot terheli, tulaj donképen az ország lakosságának az adóssága, mert az állam az egyesek összessége, tehát feltétlenül igaz az, hogy minden egyes em­berre Magyarországon csupán az államadósságból kifolyólag 250 korona adósság nehezedik. Itt ismét megnyilvánulhat az én t. túloldali képviselőtár­saimnak vidámsága, ha megemlítem, hogy ha Magyarországon egy gyermek születik, mindjárt 250 korona adóssággal születik. (Derültség.) De egy másik körülményt, a mely sokkal jel­lemzőbb, emlitek meg és a mely az mutatja, . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kossuth Ferencz : . . . hogy már milyen körök veszik igénybe a jelzálogkölcsönöket, tehát milyen körök adósodnak el Magyarországon. A jelzálog­kölcsönök közül a legnagyobb számú az 1000-től 2000 koronáig terjedő jelzálogkölcsön, a mi az összes jelzálogkölcsönöknek 43-2%-a. Ez jellemző adat, a melyhez még azt kell hozzá fűznöm, hogy a legnagyobb számú jelzálogkölcsön 6%-ot fizet. Kétségtelenül igaz az is, hogy a gazdasági, függetlenségnek az önálló hitelügy egyik legfon­tosabb alkatrésze. (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Az önálló hitelügygyei lehetünk csak képesek a mi iparunkat, a mi kereskedelmünket elég gyorsan fejleszteni és mezőgazdaságunknak is azt a nemű segítséget és olyan mértékű segítséget adni, a mely a hiteligényeknek megfelel és a mely egyáltalában a bank lényének — a Bankwesenek a mint a németek mondják — jellegével .össze, egyeztethető. És az összeegyeztethetés módját ki­találni nem is nagyon nehéz. A régi 67-esek nem ugy gondolkoztak, mint a mostani 67-esek nagy része. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) január 11-én, szerdán. 429 Kerkapoly volt pénzügyminister, a Deák­korszaknak egyik nagy tekintélye, 1872 deczember 2-án egy jegyzéket intézett az osztrák kormány­hoz, a melyben a külön magyar banknak felállítását javasolja. Továbbá 1872 október 24-én a közös ministeri tanácskozáson javaslatát megújította, és midőn e javaslat elfogadása ellen érvelt Depretis osztrák pénzügyminister, akkor gr. Lónyay minis­terelnök megvédelmezte Kerkápolynak érvelését. íme tehát látja a t. ház, hogy a régi érdemes hatvanhetesek nem ugy gondolkoztak, mint a mostaniak, az önálló bankról (Ugy van! a szélső­baloldalon.) és ha itt most az előadói székben Kerkapoly ült volna, nem mondta volna azt, hogy az önálló bank felállítása esetleg katasztrófába viszi az országot. ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De hát tény az, és én bár függetlenségi ember vol­tam mindig és vagyok ma is, sajnálom, hogy a régi 67-es szellem már kihalt, mert az a 67, a melyről most beszélnek, nem az a 67 többé, a melyet Deák Ferencz megalkotott. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az a 67, a melyet Deák Ferencz megalkotott, a tényleges dualizmusnak 67-e volt, rnost pedig tényleges dualizmust létre hozni a 67-es zöme nem is törekszik. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! A régi időkben még egy nagy tudo­mányos tekintély, a ki külföldön elismert tudós, itthon államtitkár volt, Horn Ede hosszasan bizo­nyítgatta az 1870-ben megtartott bankbizottság ülésén az önálló nemzeti bank előnyeit. Beck Lajos : Wahrmannal szemben ! Kossuth Ferencz: Igenis, sokan mások is tették, de megemlékezem az emiitett példának idézésével. Tisza Kálmán is küzdött az önálló bankért és ezért meg is bukott. Igaz, hogy csak rövid időre bukott meg, de legalább pro forma érdemesnek tartotta megbakni. (Derültség.) Mi pedig nem pro forma buktunk meg érte, hanem tényleg. Rakovszky István: Ez igaz! Hock János: Alaposan! Kossuth Ferencz; Ez idő szerint alaposan, hanem iparkodni fogunk azon, hogy a t. túloldal mennél előbb alaposan távozzék helyéről annak idején. (Élénk éljenzés és taps balfelöl. Zaj a jobb­oldalon.) T. ház ! A 67-iki törvények elismerik feltét­lenül az ország jogát az önálló vámterület létre­hozására. Igaz, hogy ez a jog eddig csak pajnron fennálló jog volt, mert valahányszor érvényesíteni akarta ezt a jogot az ország . . . B. Dániel Ernő : Az ország nem akarta soha ! Kossuth Ferencz : . . . mindig találkozott egy olyan akadálylyal, a mely a magyar alkotmány szerint felülmúlhatatlan és a melyet röviden vétó­nak lehetne nevezni. Dániel barátom nem vette észre, hogy az ország azt akarta, de erről én nem tehetek, csak ő. A törvényünkben mégis benne van az ország­nak ez a joga és ennek következtében, ha mi ezen jogunk érvényesüléséért küzdünk, a szó legszo­rosabb értelmében vett alkotmányos ós mostani

Next

/
Oldalképek
Tartalom