Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-73

73. országos ülés 1911 január 11-én, szerdán. m előbb napirendre, mert ez a prius, a másik a posterius. Teljes lehetetlenség tehát, hogy a bankaktának olyan rendelkezéseit, a melyek az érmeszerződésre vonatkoznak, az előtt tárgyaljuk, mielőtt a ház az érmeszerződés felett határozott volna. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : T. ház ! Ez esetben házszabály vitáról volt szó. Az előzőkben kifejtettem, hogy nincs ok arra, a mit a t. képviselő ur indítványoz. Ha azonban a t. képviselő ur megmarad ezen véleménye mellett, méltóztassék azt inditvány alakjában a részletes tárgyalás során annak idején előterjeszteni, és majd akkor a ház többsége fog a konkrét inditvány felett határozni. Ma azonban e felett, határozathozatalnak nem lehet sem helye, sem ideje. Most a javaslat általános tárgyalása következik ; a szót az előadó urnak ezennel megadom. Gr. Wickeninirg Márk előadó: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Ugy hiszem, az előterjesztett javaslatban a t. képviselőházat főképen két körülmény érdekli. Az egyik az, hogy az OsztrákMagyar Bank szabadalma hosszabbitatik meg és ezzel a bankügy a közös bank alapján rendeztetik. A|másik körülmény, a mely a t. házat érdekli, azok a javaslatok, a melyek a készfizetések fogalomkörébe tartoznak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mert több ilyen javaslat van, a mely a készfizetések fogalom körébe tartozik. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy mindannyian egy véleményen vagyunk abban az irányban, hogy Magyarországot feltétlenül megilleti a jog az önálló bank felállítására (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban is, hogy Magyarország gyakorlatilag is képes volna egy teljesen funkezióképes önálló bankot felállítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igen megkönnyíti ezt a feladatot az alapszabályok 107. czikkének az a rendelkezése, mely szerint a két állam elhatározhatja a két törvényhozás hozzájárulásával a bank vagj^onának, szervezetének, teljes tudásának, arraval óságának megszerzését. Azt hiszem, hogy abban is egyetértünk mindannyian, hogy a priori vannak gyakorlót! és ozélszerűségi szempontok, a melyek a mellett volnának, hogy minden ország a saját intézményei felett teljesen önállóan rendelkezzék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azonban épen a gazdasági téren a leghatalmasabb államok is gazdasági, ozélszerűségi szempontból az önrendelkezési jogról bizonyos időkre szerződésszerűen lemondanak. Hiszen pl. az önálló berendezkedésnek a vámügy terén ideálja volna az autonóm vámtarifa és mégis az összes hatalmas államok tarifaszerződéseket kötnek, a tarifaszerződések és a vámunió között pedig tulajdonképen csak kvantitatív különbségek vannak. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ez nem a bank !) Ez nem a bank, de határozottan ugyanabba a fogalomkörbe tartozik. A mi nézetünk szerint, t. képviselőház, és ennek progiammszerűen is kifejezést adtunk, ezidőszerint a jegybanknak két főfeladatát, a melyek egyike az, hogy a nemzeti termelés által igényelt tőke minél bőségesebben és minél olcsóbban bocsáttassék rendelkezésre, a másik feladat pedig a pénzforgalom szabályozása, sikeres gondozása és ápolása azon szemjjontoknak, a melyek a valuta teljes értékének fentartására iránynivák, az önálló bank olyan sikeresen végrehajtani nem tudná, mint a közös bank. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások bal jelöl: Miért ? Halijuk az okát!) Meg fogom magyarázni, t. ház. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) A mi a tőkének olcsóságát illeti, t. képviselőház, azt hiszem, a probléma igen egyszerű, mivel egy primer közgazdasági elvre vezethető vissza, t. i. redukálható az egész kérdés a keresletnek és kinálatnak a törvényére. A pénznek az ára abban az értelemben, a hogy tőkekamatról beszélünk, szintén a kereslet és kínálat alakulásától függ. Bankpolitikai szempontból a bank igenis eltérhet a bank-kamatláb megszabásánál a kereslet és kínálat által adott nívótól, rendesen felfelé, azonban végelemzésben és állandóan, nagyjából a bank-kamatláb a kereslet és kínálat eredménye. Az Osztrák-Magyar Banknak statutumszerű kötelessége Ausztriában és Magyarországon ugyanazt a bankkamatlábat fentartani. Ennek pedig az a következménye, hogy a bankkamatláb, a mely Magyarországon érvényes, az osztrák tőkekeresletének és kínálatának eredménye, a magyar tőkekereslettel és kínálattal együtt, ennek folytán a bankkamatláb Magyarországon olyan olcsó, hogy megfelel még az osztrák viszonyoknak is és mindenesetre sokkal olcsóbb, mint a milyen volna, hogyha csak a magyar tőke keresletének és kínálatának volna az eredménye. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Halljuk a bizonyítékokat ! (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Wicketifaurg Márk előadó: Ausztriában sokkal több tőke van, mint Magyarországon ! (Zaq a baloldalon.) Polónyi Géza : Ezek jóslások. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Wickenburg Márk előadó : Nem jóslatok, hanem tények. E mellett t. ház, a bank oly bőségesen elégíti ki a magyar hiteligényeket, a mint csak lehetséges. (Zaj a baloldalon.) Ne méltóztassék azt gondolni, hogy az Osztrák-Magj^ar Bank Magyarországon még clotácziókkal dolgozik. Az OsztrákMagyar Bank már régen, évtizedek óta teljesen behódolt a modern bank-technika azon elvének, hogy minden, alapszabályainak megfelelő váltót eszkomptál és az inflácziő ellen más védekezéssel nem él, mint csak a kamatláb-politikával. T. képviselőház ! Ugy a bankkamatlábnak relatív olcsóságát Magyarországon, mint a hitelnek bőségesen való rendelkezésre bocsátását semmi sem bizonyítja jobban, mint. az Osztrák-Magyar Bank magyar portefeuilleje, mert akár 40 százalékot, akár 60 százalékot veszünk, — e felett lehet disputálni — de ha csak 40 százalékot ve-