Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-72

408 7& országos ütés Í911 január ÍO-én, kedden. engedni, hogy én ezt az álláspontot ragadjam meg annak kimutatására, hogy nem tartom egészen szerenesés dolognak, — és épen azért nem voltam és nem vagyok az agrárius tábornak hive — hogy az önálló vámterület kérdését ilyen sporadikus kérdésekhez köti. Mert ha én nyomon akarnám követni ezt az igen tiszteletreméltó kérvényt, akkor ez engem például arra hangolt volna, hogy kérjem a t. kormányt, hogy adja meg az argentínai husbehozatalt, mert rám nézve fontosabb, hogy én az egész magyar gazdaközönséget az önálló vámterület számára megnyerjem, — pedig ezzel megnyerném, ugyebár — mintha pár ezer torma argentínai húst behoznak. Miután azonban a lefolytatott vitákból igen valószínűnek tartom, hogy ez ugy is be fog következni, azért hoztam fel ezt a képviselőházban, hogy a konkluzumokat később levonhassam és a magam részéről máris kénytelen vagyok konstatálni. — ezt ne tessék megint félreérteni — hogy a t. gazdaközönség 2000 tonna erejéig máris hive az önálló vámterületnek, (Derültség a szélsőbaloldalon.) sőt azt hiszem, hogy már 4000 tonna erejéig is . . . Elnök : Kénytelen vagyok a t. képviselő urat félbeszakítani. Most a részletes tárgyalásnál vagyunk, a VIII. czikknél. (Ugy van! Ugy van! jobbfelól.) A képviselő ur által fejtegetett kérdés és a VIII. czikk között semmi összefüggést nem látok. (Helyeslés a jobboldalon.) A részletes tárgyalás minden szakaszánál az általános vitában felhozottakat és a kérvényekben általában a vámkérdésre nézve foglaltakat mindig újból előhozni nem lehet. (Igaz ! Ugy van I a jobboldahn.) Kérem tehát a t. képviselő urat, szíveskedjék a VIII. czikkhez tartani magát. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Természetes, hogy meghajlok az elnök ur figyelmeztetése előtt, de én abban a véleményben vagyok — és épen ezzel be is fejeztem már a témát — hogy a tarifa kérdésénél azt, hogy önálló legyen-e a vámterület vagy ne, tárgyalhatom; hiszen mikor tárgyalhatom, ha itt nem •? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) De különben is befejeztem ezt a témát, t. ház, és most rátérek magának a VIII. ezikknek mellékletét képező vámtarifának 73. és 79. tételeire. (Halljuk ! Halljuk!) Itt a baromfitenyésztésről van szó, t. ház, és mert nem tudom, hogy mikor fogom a határt túllépni, azért előzetesen is tájékozódni szeretnék az iránt, hogy beszélhetek-e a baromfitenyésztésről, mert itt csak a tarifa van meg, de a baromfitenyésztésről ebben semmi sincsen. Bn azonban abban a véleményben vagyok, hogy legalább egy pár szóval illik megemlékezni erről a nagy termelési ágról (Igaz 1, Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és szabad itt annak az érdekeit szellőztetnünk, mert hogyha ehhez jogom nincsen, akkor én egyáltalában nem beszélhetek és egyáltalában a tarifa ellen kifogást nem tehetek. Ha ezzel az uj programmal.., Elnök (csenget) : Kérem, a képviselő ur jól tudja, hogy a VIII. czikkben foglaltakkal és az azzal összefüggő tarifakérdésekkel igenis foglalkozhatok. Én tehát azt hiszem, hogy semmi további magyarázat az iránt, hogy miről szabad beszélni és miről nem szabad, nem szükséges. (Elénk helyeslés jobbról.) Polónyi Géza: A baromfitenyésztés kérdésénél csak annak kiemelkedő nagy fontosságát akarom jelezni. Nem is olyan régen nekünk a baromfitenyésztésből és annak melléktermékeiből 110 millió korona exportunk volt; nem is olyan régen. Hogy ez az exportunk lényegesen visszaesett, annak okai között szerepel sok mindenféle tényező. Elsősorban az, hogy tulaj donképen csak most kezdünk a nemes fajbaromfitenyésztésre áttérni. Az egyik fontos tényező azonban az, hogy Magyarországból eddig, az exportőrök visszaélései okából, olyan selejtes anyag került ki, különösen a német birodalom piaczaira, a hol eddig a legnagyobb exportunk volt, hogy a német birodalomban egyesületek alakultak, amelyek a magyar import ellen nemcsak hogy ellenséges indulattal viseltetnek, hanem valóságos bojkott alá helyezték a magyar terményeket. De nemcsak Németország, a német birodalom területén, de Bécsben, Ausztriában, Eraaenverein-ek czime alatt a keresztényszoczialista párt egyesületeket tart fenn, a melyeknek egyenesen rendeltetésük és czéljuk, hogy ugyanakkor, a mikor Bécs városában husdrágaságról panaszkodnak, a magyar baromfit onnan tervszerűleg kirekesztik. Már most, t. ház, elégséges annyit mondani, hogy a baromfitenyésztés az az igazi termelési ág, a melynél valóban és elsősorban a kisgazda, a cseléd van igazán érdekelve. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen, ha Magyarországot megnézzük, a nagybirtokok, a kötött vagy kötetlen latifundiumok baromfitenyésztéssel nem foglalkoznak sehol, mert az a cselédnek és a kisgazdának megélhetési forrása és nem ritkán megtörténik, hogy egy-egy család az asszony szorgalmas munkája folytán ebből szerzi meg a ruhára és az iskolára való pénzt. Ha tehát van egy pont, a melynél a magyar törvényhozásnak kötelességet kell lerónia az igazán gyenge emberrel szemben, ez a pont az. Ám ugyanakkor, mikor nagy harcz folyik az élőállat behozatalának tilalma érdekében, azt észlelem, hogy az élőállat behozatala nemcsak itt van megengedve. A kereskedelemügyi minister ur mindig azt szokta mondani, hogy nálunk behozatali tilalom van a vámegyezményben ; ez tévedés, mert az élőállat behozatala sem az áUatoknál, sem a szárnyasoknál nem a vámtarifában döntetik el, hanem e tilalom az állategészségügyi intézményben áll fenn, a mely annyira nem vámtarifális kérdés, hogy mig a tarifa a kereskedelemügyi minister ur hatáskörébe, az állategészségügyi intézkedések a földmivelésügyi minister ur hatáskörébe tartoznak. De ez közömbös dolog. Itt van az első tény, hogy a baromfival szemben már nincs annyi érzékenység, hogy annak