Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-57
57. országos ülés 1910 deczember 12-én, hétfőn. 31 vád alatt álljunk, hogy mi csak uzsorakamatra tudtunk pénzt kapni, és hogy ilyen helyzetben ne ismerjük meg a jsénzügyminister urnak ezen kölcsönre vonatkozó munkálatait, ezt a parlamenti felelősség szempontjából — ne méltóztassék rossz néven venni — megbocsátani nem lehetne. Ezt a kérdést, nem szándékozom most hoszszasan fejtegetni, csak regisztrálom a következőket. Arra az uzsorára vonatkozó vád nem egészen alaptalan, mert eltekintve a kurzustól, maga az a tény, hogy az árfolyamban is kamatot fizetünk, s eltekintve a 4 1 /2°/o-ot tevő czimlettől, kétségtelen, hogy a pénztárjegyek plaszirozásánál két százalékot tevő kurzusdifferenczia, vagyis 98-as árfolyamon való elszámolás és a százas árfolyamon való börzeárfolyam közti különbség újból 5 millió koronát tesz ki, a mivel ezt a kölcsönt megdrágítottuk. De rá kell mutatnom arra a tényre, hogy az a Németország, a melyről olyan nagyon hirdették, hogy mennyire volt segítségünkre, tényleg az 560 millióból nem tudott adni^s nem adott többet, csak 185 millió koronát. És ezt is milyen viszonyok között ? Akkor, a mikor 94.65-ön állott az aranyjáradék Berlinben, márkában, akkor tőlünk átvették ezt a kölcsönt a koronaértéknek megfelelő 89-es árfolyamon, vagyis 5%-kal olcsóbban vették át tőlünk, mint a napi árfolyam. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha ilyen viszonyok között bizonyos mértékig jogosultan merül fel az a vád, hogy ezt a pénzt is, a melyet nem tudtunk teljes értékben megkapni, bizony nagyon drága kamattal kaptuk csak meg. Ezzel szemben a Francziaországgal tett nyilatkozat konstatálja, hogy ott megkaphatták volna az egész 560 millió koronát, megkaphatták volna olyan feltételek mellett, a melyek — ha az előbbi kormány időpontjáról beszélünk — abszolúte senkivel szemben lealázást nem tartalmaznak. (Mozgás a jobboldalon.) Azok a feltételek a Déli Vasút prioritására vonatkoztak és vonatkoztak arra, hogy békés czélokra fordíttassák ez a kölcsön. De, a mint az Deschanelnek a kamarában tett bejelentésével igazolható, — már a mennyiben az helyes — kétségtelen, hogy azok a feltételek csak aímostani kormánynyal szemben támasztott, tehát olyan feltételek voltak, a melyek az előbbi kormány idejében fenn nem állottak. Elnök (csenget): Tartozó kötelességemből kifolyólag figyelmeztetem a képviselő urat, hogy fejtegetéseiben már nagyon messze eltért a tárgytól, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) és hogy a képviselőháznak engedékenysége már elment a lojalitás határáig. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Én mély tisztelettel kérném, — nem akarnék a házszabályokra való hivatkozással most szót kérni -- de mély tisztelettel kérem a t. elnök urat, legyen kegyes tájékoztatni az iránt, hogy ha határozati javaslatot akarok benyújtani, a melyben a kölcsönre vonatkozó okiratok bemutatását kívánom és kívánom ezt a határozati javaslatot az 1. §-nál benyújtani, a mely a meghatalmazást tartalmazza és e szakasz megszavazását attól akarom függővé tenni, hol és mikor tehetem ezt? (Zaj.) Elnök : Határozati] javaslatát benyújthatja úgyis, hogy annak indokolásával a házszabályok keretében mozogjon. Polónyi Géza: Szívesen máskor is megteszem. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nincs más szándékom . . . Tudtam, hogy ez lesz a vége. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Tudtam, hogy türelmetlenek lesznek, de kívánták, hogy beszéljek. Az országnak is érdekében áll, a pénz, ügyminister urnak is érdekében áll, de akár érdeke valakinek, akár nem, én képviselői kötelességem teljesítésének lerovásában kívánom és követelem, (Mozgás a jobboldalon.) hogy e kölcsön megkötésére vonatkozólag a képviselőházat, a költségvetés letárgyalása előtt, nem most, de a költségvetés letárgyalása előtt, tájékoztassák. E terminust azért választom, hogy időközben az aláírásoknak semmi akadálya ne lehessen, mert addig azok meg fognak történni, legalább azt hiszem. Kívánom tehát, hogy a t. pénzügyminister ur teljesítse kötelességét, és a kölcsön'; megkötésére vonatkozó feltételeket terjeszsze a ház elé, hogy nekünk módunkban legyen megalapozni álláspontunkat, és pedig hiteles adatok alapján, hogy minden kombináczió ki legyen zárva, vájjon a t. pénzügyminister ur a részére adott meghatalmazás keretében helyesen járt-e el és kellően megóvta-e az ország érdekét és hitelét ? (Felkiáltások, a jobboldalon: Megóvta! Legyen nyugodt!) Semmi kétségem az iránt, hogy a t. pénzügyminister ur ezt megkísérelte, de véleményt mondani nem vagyok képes mindaddig, a mig autentikus adatokat nem ismerek, hogy e kölcsönnek mik voltak és milyenek a feltételei. Az ország előtt nem lehet titok, hogy 560 milliót hogyan, miként és hová fordítanak; azért azt hiszem, ez ellen semmiféle parlamentáris okból senkinek kifogása nem lehet. Mindezek tekintetbevételével a magam és társaim nevében a következő két határozati javaslatot nyújtom be. (Félkiáltások a jobboldalon: Kik azok a társai?) Gondoskodtam róla, hogy ön ne lehessen! (Mozgás. Olvassa) : »A képviselőház utasítsa a pénzügyministert: 1. Nyújtson be az 1909 :X. t.-cz. 2. §-ának hatályon kivül helyezése czéljából megfelelő törvényjavaslatot. 2. Az 1911. évre szóló költségvetés tárgyalásának napirendre tűzése előtt tegyen jelentést az 560 millió korona járadék kibocsátására kapott, meghatalmazás végrehajtásáról és annak
