Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-57
28 57. országos ülés 1910 deczember 12-én, hétfőn. A törvény] avaslat !• §" a tartalmazza tulaj donképen azt a felhatalmazást, a mely az igen t. pénzügyminister urat a kiadások fedezésére, természetesen a bevételek felett való rendelkezés jogával, feljogosítja. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) E felhatalmazás keretén belül a t. pénzügyminister nr felhatalmazást kapna arra is, hogy a kiadásokat abból a kölcsönből, a melyre külön meghatalmazást kapott, fedezhesse. Én e kölcsönnel kapcsolatosan meggyőződésem szerint az ország jól felfogott érdekében szükségesnek tartom, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget,.) hogy egyrészt állami hitelképességünknek a külföldön is nem jó szinben tárgyalt kérdését, másrészt a saját nemzeti tőkegyűjtésünk kérdését rövid vonásokban a t. képviselőház előtt megvilágitsam és szives figyelrnüket erre a körülményre felhívjam. Szinte felesleges mondanom, hogy a nemzet gazdasági történetében alig magaslik ki nagyobb elv, mint az, hogy nem az a kérdés, hogy egy nemzet az ő fizetési vagy — a hogy szokták mondani némelyek — kereskedelmi mérlegében aktiv-e vagy passzív; lehet egy nemzet eladósodott nemzet és mégis vagyonos nemzet, mert az a lényeg, vájjon az ő adósságai kifelé szólnak-e, vagy pedig az állam saját polgárainak tartozik-e. Nálunk egy igen sajnálatos közgazdasági jelenség az, — és talán nem is mondok sokat, ha azt mondom — hogy tartozásainknak, állami kötleveleinknek, kötelezvényeinknek és járadékainknak legalább kétharmadrésze külföldön van és csali egyharmadrésze van itt a belföldön, ugy hegy mi joggal sorakozhatnánk azon államok közé, a kiknek prémiumot kellene adni arra, hogy saját államadósságunk czirnleteit saját állampolgáraink szerezzék meg. Azonban rá akarok mutatni arra, hogy egy szerencsétlen törvényhozási aktus következtében saját állampolgárainknak nemcsak ilyen prémiumot nem adunk, hanem olyan törvény alkottatott, a mely egyenesen elriasztja a polgárokat attól, hogy állami czimleteinket a maguk számára megszerezhessék. Rá akarok itt mutatni mindjárt arra a kontroverziára, a mely köztem és a t. pénzügyminister ur közt felmerült és a melynél azt hiszem, hogyha teljesen objektív területen tárgyaljuk a kérdést, könnyebb lesz a t. pénzügyminister urnak és a háznak is belátni, hogy engem a lehető legjobb szándék vezetett és vezet (Zaj jobbfelöl.) a tekintetben, hogy e kérdésben segíteni és orvosolni kelj. Azon fordul meg a dolog, hogy én azt mondottam, hogy mi kibocsátunk állami kötvényeket, a melyeket adómenteseknek deklarálunk, sőt vannak czimleteink, a melyeknél még az is ki van mondva, hogy nemcsak a most létező adó alól mentesek, de mentesek lesznek minden később behozandó adó alól is, és mégis bekövethezhetik . . . Egy hang (a jobboldalon) : A tárgyhoz ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polónyi Géza: Eddig még nem adtam okot a t. képviselő urnak arra, hogy akár objektivitás tekintetében, akár más okból itt közbeszólásaival zavarólag hasson. De én nem bánom, azon a területen is szívesen folytatom, csak azután ne méltóztassék engem vádolni, hogy ezeket a hangulatokat én idéztem elő. Én szakszeTŰ dolgot akarok a ház figyelmébe ajánlani és határozati javaslatot a magam és képviselőtársaim nevében benyújtani ; hát méltóztassék nekem lehetővé tenni, hogy azzal az objektivitással, a melylyel ezt teszem, megtehessem. (Helyeslés. Halljuk !) Mondom, mégis megtörténhetik, sőt a mi létező törvényeink alapján, meg kell hogy történjék, hogy ezek a czimletek később adó alá vonatnak és ez bizonyos csalódást ébreszt azokban, a kik az állam Ígéreteiben bízva, adómenteseknek képzelték . . . Rosenberg Gyula Itt a falsum ! Nem a czimletek ! Polónyi Géza: Hiszen egy járadéknál a tőke nem eshetik adó alá, csak a járadék kuponja. Hisz egy járadéknál egyenesen ki van zárva, hogy ott más lehessen adóobjektum, mint a szelvény. Rosenberg Gyula: De az sem adóobjektum ! Polónyi Géza : Azzal tisztában vagyunk, hogy járadéknál nem fizettetik a tőke sohasem vissza, vagy legalább nincs rá kötelezettség. Már most szívesen konczedálom, saját hibám, hogy egy hézagos idézet okából félreértések merültek fel ezen a téren, a melyeket azonban állami hitelünk érdekében tisztába kell hoznunk. Az a sajátságos eset történt t. i. nálunk Magyarországon, hogy alkottatott egy u. n. jövedelmi adóról szóló uj törvény, a mely a maga rendelkezéseiben egyedülálló speczialitás az egész világon. Olyan törvényt nekem soha senki nem fog mutatni, a melyben egy állam olyan papíroknak a kamatjövedelmét, a melyeket a létező és megalkotandó törvényekben létesítendő adók tekintetében mentésit, később adó alá vont volna. Ilyen törvény sehol sincsen. Hegedüs Lóránt előadó : A porosz 1891 június 24-iki törvény ! Polónyi Géza : Értsük meg egymást; a porosz törvényben egyetlen egy szó sincs a jövőben behozandó adókról. Az előadó ur tudni fogja, hogy Poroszországban egészen más a jövedelmi adó, mint nálunk, más Ausztriában, mint nálunk és más EVancziaországban, mint nálunk. De én erre a területre nem kívánok bővebben kiterjeszkedni, mert nem akarom igénybe venni a t. ház türelmét. De rámutatok arra. hogy nálunk minden kétséget kizárólag adómentes a tőkekamatadótól a kibocsátott czimlet és annak a szelvénye. Azonban maga a szelvény mint jövedelem a jövedelmi adó alá vonatik az uj törvény által akként . . . (Zaj.) hát mint jövedelem, vagyis más czimen ; mert röviden három szempontból méltóztassanak ezt kezelni. Először is legyünk tisztában azzal, hogy én nem azt vitatom, hogy a a kuponból valamely levonás fog történni; soha ilyen képtelenséget sem nem állitottam, sem nem fogok állítani. Egy hang (a jobboldalon) : De igen !
