Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

57. országos ülés 1910 telményekre nézve a megegyezés létrejött a király és az országgyűlés közt. Akkor igenis, mert akkor megszűnt volna az az ok, mely miatt a katonai kérdéseket el kellett halasztani egy szélesebb alapon létrejött képviselőház számára. Ha a király azokkal a nemzeti követelményekkel, melyeket képviseltünk, volt, megbarátkozott volna, akkor meglett volna az egyetértés és összhang és megszűnt volna az, hogy egy függőben lévő, meg nem oldott kérdést egy arra hivatottabb országgyűlésnek fóruma elé kellett volna bocsátani. De abban az értelemben, mint a t. kormány, hogy ellenérték nélkül, csupán a katonai létszámemelést, a nemzeti követelmények elejtése mellett, a választási törvénynek meghozatala előtt hozza napirendre, mi ezt mindig kizártnak tartottuk és semmi erő minket arra nem birt volna, hogy a képviselőház elé ilyen javaslattal lépjünk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Még csak egy megjegyzést akarok tenni azokra, a miket Maylender t. képviselőtársam most felhozott, továbbá a t. ministerelnök urnak a horvát ügyekre vonatkozó egy kijelentésére. Ez utóbbit nem polemikus alakban, mondom, hanem mintegy kiegésziteni kívánom azokat, a miket ő elmondott. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ő a bán egyéniségének kiszemelésénél csak előnynek tartja, ha az a bán kifejezetten, erőteljesen horvát hazafi. (Zaj jóbbfelől.) Igenis kérem, horvát hazafi. Én ezt aláirom és ehhez épen azt a megjegyzést akarom fűzni, hogy a speczifikus horvát hazafiság ereje kell hogy Horvátországot a Magyarországgal való unió fentartására birja, mert a speczifikus horvát nemzeti egyéniségnek fentartása egyedül a Magyarországgal való unióban gondolható, mig ezen uniónak lazításával vagy elszakitásával a horvát nemzeti jelleg elvész, elvész egy általános délszláv jellegben és azért én abban bizom, hogy végre az igazi horvát hazafiság, mely a horvát nemzeti egyéniséghez ragaszkodik az általános délszláv áramlatokkal szemben, lesz az a talaj, melyen megértethetjük magunkat horvát testvéreinkkel az unió alapján, mely épen a horvát nemzeti egyéniség fentartásának biztos alapja. (Helyeslés.) A mi azonban a fiumei kérdést illeti, abszolúte nem érthetek egyet sem a ministerelnök úrral, sem Maylender t. képviselőtársammal azokra nézve, a miket ma a helyzet szépítése tekintetében felhoz. Először Maylender képviselő ur, majd a ministerelnök ur engem teljesen félreértett, a midőn azt vélte kiérteni szavaimból, hogy a rappresentanzában való megjelenést én is csupán udvariassági ténynek minősítettéin, a melyet azonban jó lett volna megtartani. Bocsánatot kérek, itt van az ellentéte a felfogásoknak. En nem tekintem azt puszta udvariassági ténynek, és ép azért nem tartom függővé tehetőnek az udvariasság terén való kölcsönösségtől sem. Én ezt egy közjogi cselekménynek tartom, a melynek elmulasztása igenis közjogi sérelem. KÉPVH. HAPLÓ 1910—1915. III. KÖTET. deczember 12-én, hétjőn. 25 Azt összehasonlítani azzal, hogy a rappresentanza testületileg odament-e a vasúthoz a kormányzó ur fogadtatására, bocsánatot kérek, nem lehet, mert ez azután valóban csupán udvariassági tény, a melynek elmulasztását lehet sajnálni, annak a nagy, magas állami funkczionáriusnak dignitása szempontjából én is sajnálom, de a mely udvariassági ténynek elmulasztása egy közjogi cselekmény elmulasztásának mentségéül nem szolgálhat, (ügy van! Vay van! a baloldalon.) És hiába mondja Maylender képviselő ur, olyan húrokat pengetvén, melyek visszhangra szoktak találni azoknál, kik a kérdésnek velejével nem igen foglalkoztak, hanem agy impulzusok után indulnak; hogy nem jó ezeket feszegetni, mert ezzel csak a kedélyeket izgatjuk és Fiumének nem teszünk jó szolgálatokat. (Mozgás.) Bocsánatot kérek; ha egyszer Fiumének autonóm jogain sérelem történt, akkor jó szolgálatokat teszünk a fiumei hazafiság fenntartására, az erkölcsi kapcsok megszilárditására, ha a fiumeiek látják, hogy a hozzájuk semmi különös kötelék által nem fűzött magyar képviselők azt a sérelmet magukévá teszik, felkarolják, az ellen tiltakoznak, szóval, ha látják, hogy ők itt nincsenek elhagyatva jogaik védelmében. (TJgy van! Vgy van! a baloldalon.) Egyébként, t. képviselőház, nehéz nekem szavazatomra nézve valamire konkludálnom ; mert hisz ha már a törvényjavaslatot általánosságban elfogadták, akkor nehéz annak czimét megváltoztatni. Én tehát csak azzal konkludálhatok, hogy én a törvényjavaslat egészével a kormány iránti bizalmatlanság okából ellentétben vagyok, és igy szavazatommal nem járulhatok hozzá egyes részleteinek megállapításához sem. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hammersberg László jegyző : Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. képviselőház ! (Mozgás és zaj a jobboldalon és a közéfen. Felkiáltások a jobboldalon : Ahá!) Nem volt szándékom, hogy a t. képviselőházat kétszer foglalkoztassam azzal, hogy türelmükre számitsak.. . (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polónyi Géza: ... hanem csupán az első szakasznál szándékoztam érdemleges észrevételeimmel kapcsolatosan rátérni arra a pontra, a melylyel most kénytelen vagyok külön foglalkozni, mert felvetette már az általános vitának berekesztése után részint a pénzügyminister ur, részint most gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam a paktumnak kérdését, melyre nézve én kötelességet mulasztanék, ha a történelmi igazságnak helyreállítása tekintetében (Derültség a jobboldalon.) a t. képviselőházat legalább röviden nem tájékoztatnám. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon. Elnök csenget.) Előrebocsátom, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamtól bocsánatot fogok kérni, ha egyetlen egy részlet tekintetében nem egészen vagyok azon a véleményen és illetőleg nem ugy em^ 4