Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

26 58. országos ülés 1910 deczember 12-én, hétfőn. lékszem és igazolhatom a tényeket, és ha őt kiegészítem az én tudomásom szerint és az iratok alapján a valóságos tényállás tekintetében. Meg kell állapitanom azt, hogy az általános vita berekesztése után a t. pénzügyminister ur körülbelül ezen szavakkal, hogy az ellenzék számára erkölcsi lehetetlenséggé vált, hogy a kormánypártot olyan bírálatban részesíthesse, mint öt esztendővel ezelőtt. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen : Igaza volt!) Erkölcsi lehetetlenséggé vált! (Ugy van ! Vgy van ! a közéfen.) Meg is alapozza ezt az állítását azzal, hogy azt mondja, hogy az ellenzék nem programm, hanem egy paktum alapján vállalkozott a kormányzásra, rövid értelme beszédének az is, hogy programmjának tulaj donképen ellenére vállalkozott kormányzásra, és ennek folytán oly súlyos vádat emelt, a melynél súlyosabbat parlamentáris formák között emelni nem is lehet. (Mozgás jobbfelől.) Egy hang (jobbielől) : Hát Lengyel Zoltán ? Polónyi Géza: Ha Lengyelt hasonlítja a pénzügyminister úrhoz, semmi kifogásom ellene ; én azonban nem szoktam ily területen mérkőzni, mikor történelmi igazságokat kell helyreállítani. (Derültség jobbfelől.) Hogy valaki elvesztette légyen erkölcsi jogosultságát a támadásra, pláne a ház ezen oldalán ülő, ellenzéki pártok, erre rendkívül erős fegyvernek kellene rendelkezésre állani, hogy a t. pénzügyminister ur ezen állítása igazolva legyen. A mikor ő paktumra hivatkozik, akkor oly területre lépett, a melyen az ilyen vádnak hangoztatása talán több óvatosságot követelt volna meg. Az a paktum ugyanis, a melyre a t. pénzügyminister ur hivatkozik és a melyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam most érintett, eléggé köztudomású tények szerint egy alakulandó kormány és ö felsége a magyar király között köttetett meg és foglaltatott írásba. Kegyeskedjenek nekem megengedni, ha abban a véleményben vagyok, hogy Magyarország apostoli királyáról, ö felségéről, feltételeznünk sem szabad, hogy oly megállapodásban részt vett volna, a melyből akár akkoriban, akár későbben (Mozgás és zaj jobbfelől.) bárkire valamely erkölcsi hátrány származhatott volna. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Én módot akarok adni a t. pénzügyminister urnak arra, hogy ezt a felfogást legalább is kizárja ebből a körből. (Zaj és derültség jobbfelől.) Kérdés merült fel, hogy való-e az, hogy a paktum nem tartalmazott programmot, és hogy ennek okából mi, kik akkoriban kormányzásra vállalkoztunk, tulaj donképen programm és meggyőződésünk ellenére foglaltunk ott helyet. (Mozgás jobbfelől.) Szives engedelmükkel csak ráutalok röviden arra, hogy ennek az u. n. paktumnak történelmi előzményéhez tartozik az, hogy megköttetett két vagy három nappal egy terminusnak lejárta előtt, a mely terminus jelentette volna azt, hogy a fejedelmi esküvel erősített alkotmányunk ellenére az országgyűlés a kitűzött határnapon belül össze nem hivatik. az alkotmányunk felfüggesztésére vonatkozó proklamáczió már készen is volt. (Igaz I balfelől.) Már most ez a dolog : hogy a nemzet és a király közti konfliktust az engesztelésnek útjára vezettük és vezették azok az érdemes férfiak, a kik vezérei voltak a koalicziónak és a nemzetnek, nemcsak programm az én meggyőződésem, szerint, hanem az akkori viszonyok közt valóságos küldetés és misszió volt. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj és ellenmondás jobbfelöl.) Lehet ezt ma kicsinyleni, (Zaj jobbfelől.) de akkoriban a nemzetnek osztatlan lelkesedése jutalmazta ezen férfiak eljárását, (Fölkiáltások jobbfelől : Kiábrándult a nemzet!) a kik között gr. Tisza István is kivette a maga részét. Nem helyes dolog ma már másként látni az eseményeket, mint akkor látták. De bocsánatot kérek, az eredmény kétségtelenül meg is volt; a nemzet és királya közti viszály elcsendesült és nem fejlődött oda. a hová a történelmi előzmények tanúsága szerint nem tudjuk, hogy nem. fejlődhetett volna-e. Már most, ha ily viszonyok között férfiak másokkal szövetkeznek, egy koaliczionális kormányt alakítanak egy előre meghatározott, — és itt térek el igen t. képviselőtársamtól — taxatíve megállapított, pontokba foglalt programmnak végrehajtására, akkor igen természetes, hogy ezen még időbelileg is meglehetősen határidőkhöz kötött kormányalakításnál nem lehetett azt várni, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak tagjai, a kik abban a kormányban résztvesznek, két esztendőre, — mert ennyire volt körülbelül preliminálva a koalicziós kormány működése . . . Farkas Zoltán : Megduplázták! (Egy hang jobbfelől: Miért maradtak tovább ? Négy évig maradtak !) Polónyi Géza: Épen erről akarok beszélni: itt fogunk azután egyetérteni, t. kép\iselőtársam. T. i. konstatálni kívánom röviden azt, — ha már közbeszólásokkal eltereltetem — hogy igenis, ennek a paktumnak nevezett megállapodásnak taxatíve pontokba foglalt programmja volt; azok a dolgok pedig, a melyeket a t. pénzügyminister ur a paktummal kapcsoltatosan felhozott, — ő felhozta az annexió kérdését, a Dreadnoughtok kérdését, felhozhatta volna még a kvótaemelés kérdését és a bankkérdést is — azok a pontok ebben a paktumban benne nem foglaltattak, és ha szabad tisztelettel megjegyeznem, azokra a kérdésekre a múlt kormány nem a paktum alapján, hanem — szabad ezt a konkluzumot levonnom — a paktum ellenére vállalkozott. (Mozgás balról.) Gr. Apponyi Albert: Ez nem áll! Polónyi Géza : Nekem ez a meggyőződésem ! A programmja tehát ennek a paktumnak meg volt állapítva. Először — mondom — a misszióját teljesítette akkor, mikor a fejedelem és a nemzet közötti engesztelődés útjára lépett; másodszor meg volt állapítva az, hogy a katonai kérdésekre vonatkozólag egy kormánynyilatkozat fog publikáltaim. Ez, sajnálatomra, elmaradt. Reklamáltam, sürgettem, sajnálatomra, nem tör-