Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-66
250 66. országos ülés 1910 deczember 22-én, csütörtökön. . zottságban a közoktatásügyi budget tárgyalása alkalmával a modern szeczessziós eszmék olyan ellenségeinek mutatkoztak. (Mozgás. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) ebben a kérdésben egy ultraszeczessziós és ultramodern megoldással álltak elő. Pajzszsal nem jöttek ugyan vissza, ezt, gondolom, maguk sem állították, de attól is gondosan óvakodtak, hogy pajzson kerüljenek haza ; hanem a mikor számonkértük tőlük a pajzsaikat, azt felelték, hogy azokat zálogban hagyták (Derültség a szélsőbaloldalon.) és ezeknek a Bécsben elzálogosított pajzsoknak a zálogczéduláit most mi velünk akarják kiváltatni. • (Derültség és helyeslés a szélsóT^aloldalon. Mozgás a jobboldalon.) i T. képviselőház ! Az igen t. kormányelnök ur pénzügyi bizottságban és előzőleg, gondolom itt a házban is kifejtette már, hogy ő készfizetések • megkezdésére nem vállalkozott; ez a kormány, programmjában soha benne nem volt, mert ő semmi mást nem igért, mint a készfizetések rendezését. : Lovászy Márton : Hát rendezték 1 Fráter Lóránt: Fikczió! Kelemen Samu : Én azt tartom^hogy nagy szerénység és nagy önmegtagadás ilyen körülmények között a t. kormány részéről az, hogy .6 programmjába nem vette föl az önálló bank rendezését is, (Derültség és helyeslés a szélsőbalon.) mert hiszen az önálló bank jogát is fentartotta a t. kormány a nemzet számára, azt azonban tényleg .meg nem valósította. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szakasztottan ugy történt a készfizetések terén is, a hol a készfizetéshez való -jog fentartatott' ugyan, azt azonban meg nem valósították. (Ugy. • van !) A mikor hosszú és elkeseredett viták előznek meg egy ilyen kérdést; a mikor a kormány a kér- dést jogilag már szabályozza, mintegy másfél év-, tizeddel ezelőtt; a mikor a valutaszabályozás czéljaira szükséges aranykészletet is beszerezte és a bank rendelkezésére bocsátotta: akkor azt' tartom, hogy a készfizetések rendezése alatt még ennek a szónak grammatikai értelmében sem: lehetett mást érteni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mint a készfizetések tényleges felvételét és ezzel ennek a kérdésnek fmalizálását. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, az ilyen kijelentéseknek nemcsak, grammatikai értelmük, hanem politikai és erkölcsi: tartalmuk is van. Hogy mi volt ennek a politikai' tartalma, arra nézve az az irányadó, hogy milyen: jelentőséget, és értelmet tulajdonított ennek & ki- í jelentésnek az egész ország és az egész közvéle-; meny. (Helyeslés a szélsőbdoldalon.) És ebben a; tekintetben most már részletesebben kell hivat• koznom arra a két beszédre, a melyet gróf Tisza István és Hieronymi Károly ebben a kérdésben: tartott. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Tisza István, gondolom, Aradon kifejtette ; azt, Hogy többé nem fogja tűrni, hogy a készfizetések kérdésével azt a taktikázást és azt az erre,arra való elodázást folytassa Ausztria, mint ed-: dig; ragaszkodnia kell a kérdés tényleges megoldásához, a készfizetések tényleges megkezdéséhez, máskülönben: az országnak át keU térnie az önálló bankra. Hát t. képviselőház, äz igen t. ministerelnök ur.;: Rákosi Viktor : Csak beszéd ! Kelemen Samu : . .. épen erre térek rá — az igen t. ministerelnök ur a pénzügyi bizottságban azt mondotta volt, hogy nem vállalhat felelősséget azokért a nyilatkozatokért, a melyeket az egyes képviselők — bármily tisztelt tagjai legyenek is pártjának — tesznek, s a melyek az ő részükről hangzanak el. Én mégis azt látom, hogy akkor, a mikor az igen t. ministerelnök ur és gróf Tisza István között nézeteltérés volt egy más kérdésben, akkor gróf Tisza István a maga mindenesetre tiszteletreméltó nyíltságával leszögezte ezt az eltérést a közvélemény előtt is, kijelentette, hogy ő nem ért egyet a ministerelnök urnak a választójog kérdésében elfoglalt álláspontjával, s csak annak a reményének adott kifejezést, hogy ők ebben a kérdésben találkoznak. Nem az a meggyőződésem, és gondolom, mindenkinek, a ki igyekszik elfogulatlanul gondolkozni, bogy ha ilyen nézeteltérés lett volna ebben a kérdésben is, ezt vagy a t. ministerelnök ur, vagy gróf Tisza István a maga népszerűségét nem kereső, sőt szinte a népszerűséget magától elutasító magatartásával kötelességének tartotta volna a nyilvánosság előtt leszögezni. De ha a t. képviselőházban a ministerelnök ur jónak látja, hogy a szolidaritást ebben a kérdésben gróf Tisza Istvánnal megtagadja, remélem, nem helyezkedhetik erre az álláspontra magának a kormánynak egyik tagjával szemben. Már pedig Hieronymi Károly ebben a kérdésben Pozsonyban szó szerint a következőket jelentette ki. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Olvassa) : »A bankkérdésben a nemzeti munkapárt követelése a készfizetés megkezdése . . .» (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol a megkezdés ? Látjuk !) Holló Lajos : Csak rendezzék ! Justh Gyula: Ez még a választás előtt volt! (Zaj.) Kelemen Samu : ». . . és a magyar érdekek megóvása, Ha ez lehetséges közös bankkal, akkor a közös bank megmarad, ha lehetetlen ez közös bankkal, akkor meg kell csinálni az önálló bankot«. Egy hang (a szélsőbaloldalon): Bravó! Hol van ? .. Kelemen Samu : A gyorsírói feljegyzés azt teszi hozzá : »Éljenzés és taps.« (Felkiáltások a . szélsőbaloldalon : Most éljenezzenek !) A t. ministerelnök ur a pénzügyi bizottságban azt mondotta, hogy ő kormányprogrammjának ezt a részét teljes egyetértésben állapította meg minister társaival, sőt pártjának vezetőivel is. Ha ez igy áll, — a mint nem is illennék kétségbe vonnom —akkor itt egy kettős alternatíva van: vagy az, hogy a kormányprogramm megállapításának ezt & módját az igen t. ministerelnök ur megcsinálta a
