Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-66

66. országos ülés 1910 deczember 22-én, csütörtökön. 251 kereskedelemügyi minister urnak háta megett és tudtán kivül, a mit mégis csak bajosan lehet feltételezni ; vagy pedig szükségszerűen előáll az a második gondolat, hogy a ministerelnök urnak ez a magyarázata a rendezés kérdésében csak afféle politikai tözsdespekuláczió volt »in sich .. .<< (Derültség a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Politikai spekuláczió ! Kelemen Samu : . . . a melynek az volt a czélja, hogy abban az esetben, ha a készfizetések netalán megvalósulnak, hivatkozhassak arra, hogy ő a kormányprogrammnak, ime, teljes mértékben eleget tett, ha azonban a készfizetések meg nem valósulnak, akkor is utalhasson arra, hogy a kormányprogrammnak az ő részéről és a kormány részéről elég van téve. Hát, t. képviselőház, ilyen utógondolatokkal kormányelnöknek —• méltóztassék megengedni ennek megállapítását —• előállani nem volna szabad. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Ha neki ilyen gondolatai voltak, kötelessége lett volna ezeket már előzetesen felderíteni. Én nem szívesen foglalkozom azzal a pobtikai játékkal, hogy egyes ministereket egymással szembe állítsak. De azt tárgyilagos kötelességem megállapítani, hogy az igen t. pénzügyminister ur legalább őszintébb és nyíltabb volt ebben a dologban. Ö a törvényjavaslat megokolásában megmondja, hogy azt, a mit, a kormány programmjául tűzött ki, elérni nem lehetett; megokolja ezt objektív és szubjektív okokkal, az osztrákoknak politikai érzékenykedésével, de annak a vélekedésének ad kifejezést, hogy a mi az adott viszonyok között elérhető volt, azt elérte és a készfizetések hatását legalább egy részben biztosította. Ennek a felfogásnak a helyessége felől lehet vitatkozni és bátor leszek fel is venni a vitát az érdemleges törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. Legyen szabad azonban már most is annyit érintenem, hogy a készfizetéseknek kétségtelenül kettős hatásuk van. (Halljuk! Halljuk! balfelől.J Az egyik hatásuk az, hogy a pénzparitást biztosítják, vagy pedig a mint magát az érdemi törvényjavaslat kifejezi (Olvassa.) ; »az Osztrák-magyar banknak most kötelességévé tétetett, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodjék arról, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értéke a koronaérték törvényes pénzlába, a paritásnak megfelelően állandóan biztosítva maradjon*. »A pénzparitás megóvása kétségkívül érdeke magának a banknak és érdeke mind a két államnak, de legyen szabad megállapítanom, hogy a kettő közül elsősorban érdeke Ausztriának és pedig erősebben azért, mert a külföldi pénzpiaczokkal való forgalom Ausztria részéről sokkalta erősebb, mint a mi részünkről. Hogy közelebb vitte-e ez a megoldás a dolgot a végleges megoldáshoz, az iránt bátor vagyok kétséget támasztani. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen ez az állapot — gondolom a pénzügyminister ur is eüsmri —• körülbelül 10 esztendő óta tényleg-változatlanul fennáll és ha a jogi biztositásnak azt a módját méltóztattak csak választani, hogy a bank a rendelkezésre álló eszközökkel ezt továbbra is fentartsa, ez oly labilis alap, a melynek semmiféle megfoghatósága, semmiféle jogi szankcziója nincsen. (Elénk helyeslés bálfelöl.) Nem tekinthetem jogi szankcziónak azt sem, a mit hozzáfűzött a törvényjavaslat, t. i., hogyha ez megóvatni nem fog, ebben az esetben a bank szabadalmát a kormány megvonhatja, mert hiszen csak nem méltóztatnak elképzelni, hogy a mikor a pénzviszonyok nehézsége folytán, mert könnyű viszonyok között ezt fenn fogja tartani az Osztrák-magyar bank, előáll az a helyzet, liogy az Osztrák-magyar bank a paritást fentartani nem fogja, vagy nem lesz képes, akkoT és épen akkor fogja maid megvonni tőle a kormány a szabadalmat,- és ily súlyos pénzviszonyok között fog áttérni az önálló bank állásjsontjára. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az a második hatása a készfizetéseknek, a mely azzal kapcsolatos, már igazán eminenter Magyarország érdekében állott volna. Ez a várt és remélt hatás abban áll, hogy a készfizetések tényleges megkezdése következtében értékeinket a külföldi pénzpiaczokon könnyebben fogjuk felhelyezni. A mikor azonban a készfizetésnek kötelező kimondása a törvényben hiányzik, ez a czél, a mint azt a t. pénzügyminister ur is tárgyilagosan elismerte, ez idő szerint elérve nincs. Az ilyen rendezés voltaképen az egyik ország érdekeinek, még pedig Ausztria érdekeinek a preferálása, és csak felette sajnálatos, hogy nálunk Magyarországon az e fajta rendezést ugy hívják, hogy paritás. (TJgy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur a maga állításának védelmére azt is felhozta a pénzügyi bizottságban, hogy ő csak azért sem ígérhette meg a készfizetések megkezdését, mert hiszen a megkezdésnek időpontja bizonytalan, az a mindenkori pénzpiacz helyzetétől függ, azt tehát előre preczizirozni nem lehet. Ne méltóztassék a t. ministerelnök urnak rossz néven venni, ha megállapítom, hogy a politikai bölcsességnek ezzel a mértékével valószínűleg rendelkeztek az azelőtti kormányok is és minden valószínűség szerint rendelkezik ezzel a ház minden tagja is. Senki sem gondolta azt, hogy a kormányprogramm megalkotásával egyidejűleg a t. minister ur ki is jelölje a fix napot, a melyen a készfizetések meg fognak kezdődni, de igenis módjában és kötelességében állott megjelölni a spácziumot, azt a nagyobb határidőt, a melyen belül a készfizetések tényleg meg fognak kezdődni, mert ily spáczium, ily szélesebb határidő fixirozása és kitűzése, mindenképen lehetséges. Ezen a határidőn belül azután az osztrák-magyar bank és a két kormánynak lett volna módja a fix határnapot megállapítani, de ha arra az álláspontra helyezkedünk, mint a t. ministerelnök ur, akkor voltaképen sohasem beszélhetünk a készfizetések megkezdéséről. (Ugy vari ! a bal- és a széhőbaloldalon.) Holló Lajos : Ausztriára van bízva ! 32*