Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-66

66. országos ülés Í910 deczember 22-én, csütörtökön. 247 ban, mert ugy látszik, Magyarországon az idén ebből törvény már nem lesz, addig viszont a pénzügyi bizettságban a pénzügyminister ur arra hivatkozott, hogy mivel nincsen kilátás arra, hogy Ausztriában ebben az évben ez a törvényjavaslat törvénynyé váljék, azért kivánatos annak provizórikus tárgyalása. Lovászy Márton : Futbalt játszanak a felelősséggel ! Szebeny Antal : Épen azért, a midőn tiltakozom az ellen, hogy akár annak a pártnak, a melyhez tartozni szerencsém van, akár egyáltalában az ellenzéknek rovására irják a törvényjavaslat tárgyalásának elmaradását, viszont, hogyha netalán tán ebből a provizórikus javaslatból nem lenne ebben az esztendőben törvény, tiltakozom az eUen is, mert az alkotmány alapelveivel ellenkezőnek tartom, hogy tiz nap alatt tárgyaltassék le ilyen fontos javaslat, a melyben annyi ütköző pont van, (Helyeslés a bal- és a szélsőbahldalon.) a mely tiz nap alatt nemcsak a képviselőháznak kell azt letárgyalni, hanem át kell küldeni a főrendiházhoz, ott a bizottságban kell előbb letárgyaltától, azután magában a főrendiházban és azután ebben az esztendőben még szentesittetnie is kell ezen javaslatnak. És határozottan tiltakozom az ellen is, hogy abban az esetben, ha a javaslatból ebben az évben törvény nem lenne, a kormány a saját felelőssége alapján intézkedjék, a mint ezt a ministerelnök ur a pénzügyi bizottságban kilátásba helyezte, a mi felfogásom szerint annyit jelent, hogy a kormányrendelet utján hosszabbitaná meg a bankszabadalmat. Ehhez a kormánynak joga nincsen, (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) de erre nincs is szükség. Mert mi történnék abban az esetben, hogyha a provizóriumra vonatkozó törvényjavaslatot a ház az év végéig le nem tárgyalhatná ? Minthogy a bankjegyek készfizetésre szólnak és a 111. §., a mely a készfizetést felfüggesztette, érvényét vesztette, beállana annak az esete, hogy a készfizetést fel kellene venni a banknak és akár gazdasági, akár politikai okokból a tényleges készfizetés álláspontjára kellene helyezkednie, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Eddig is fizetett ugyan a bank, de most, az Ígérvénye szerint, a bankjegyekre is reányomatott alapszabályok szerint tényleg beállna az, hogy nagyobb mértékben vétetnék igénybe a készfizetés, mint eddig történt. Ezt egy nálam sokkal nagyobb tekintély, Bilinszki mondotta deczember 16-án az osztrák Reichsrathban, mikor ezen indokolással fogadta el azt a bizonyos meghatalmazást. Azt hiszem, hogy minekünk, különben pedig a mélyen t. kormánypártnak, a mely a készfizetést programmjába felvette, kellene legkevésbbé tiltakozni az ellen, hogyha, bár az ő hozzájárulása nélkül, a készfizetés tényleg megvalósíttatnék. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ha egyszer a készfizetés megvalósittatik, — habár csak még oly rövid időre is — nem képzelek eshetőséget, hogy a készfizetés ezen állapota ismét a régi állapotba helyeztessék vissza. Ez az országra, az ország kereskedelmi életére nézve oly nagy gazdasági kárral járna, hogy nem hiszem, hogy volna Magyarországon kormány, a mely a régi állapotot akarná visszaállitani. Én ezen okoknál fogva azon pártnak megbizásából, a melyhez tartozni szerencsém van, azt a kijelentést teszem, hogy mi az önálló bank elvi álláspontján vagyunk és ennélfogva olyan törvényjavaslatot, a mely a közös bank szabadalmát lenne hivatva meghoszszabbitani, nem fogadhatunk el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hammersberg László jegyző: Kelemen Samu ! Kelemen Samu : T. képviselőház ! Azoknak az intézkedéseknek sorozata, a melyekkel a kormány a közös bank szabadalmát meg akarja hoszszabbitani, egy ujabb fejezettel bővült. Fájdalom, az ilyen bővülés nem jelenti nálunk sem a nemzet jogainak, sem a nemzet erőforrásának gyarapodását, ellenkezőleg, azokkal rendszerint akkor találkozunk, a mikor a nemzeti élet szabadabb vérkeringésének lekötéséről van szó. Ez a törvényjavaslat lényegében szintén ilyen jellegű. Természete szerint ideiglenes és átmeneti, ozélja pedig az, hogy a kormányt, a mely a törvényhozás vezetője, átsegítse azon a pillanatnyi zavaron, a mely azáltal előállott, hogy a kormány sem kellő időben be nem terjesztette a záros határidőhöz kötött javaslatokat, sem azoknak kellő időben való letárgyalásáról nem gondoskodott. Ez a törvényjavaslat tehát — a mint arra Szebeny Antal t. képviselőtársam is helyesen mutatott rá — bizonyos mértékig bizalmi természetű. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az az általános bizalmatlanság tehát, a melylyel a kormány iránt viseltetünk, már egymagában elegendő okul szolgál arra, hogy a törvényjavaslatot ne fogadjuk el. Azonban én ezúttal az általános politikai bizalom kérdését és ezen bizalmatlanságunk indító okait a vitából kikapcsolom. El tudom képzelni azt a helyzetet, hogy egy ellentétes elvi alapon álló párt is megszavaz hasonló természetű javaslatot egy kormánynak. Ez az eset akkor áll elő, a mikor a késedelem alapoka az volt, hogy a kormány szivós és kitartó munkát és küzdelmet folytatott a nemzet jogainak kivívásában (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) és ezt a küzdelmet rajta kivül álló okokból befejezni nem sikerült vagy késedelemmel fejezte be őket, de ugy, hogy a nemzeti érdekek diadalra jutását biztosította. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a helyzet Ausztriában. Ausztriában kiütött egy kormányválság, de azért a parlamenti pártok egyértelműleg gondoskodtak arról, hogy a jogfolytonosság ezen a téren helyreállittassék, mert mindannyian átérezték azt, hogy a küzdelem, a melyet az osztrák kormány ezen a téren folytatott az osztrák érdekekért folytatott nagy és sikeres küzdelem volt, a mely az osztrák érdekek győzelmét jelentette. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon : Felkiáltások : Es a mi vereségünket! A kormány