Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-66

248 66. országos ülés 1910 deczember 22-én, csütörtökön. vereségét!) Fájdalom, a kormány utján a nemzet vereségét; és ez a legszomorúbb az egész dologban. Ámde egészen más a helyzet nálunk. Azt hiszem teljesen jogosult hát a kérdés, hogy vájjon mi idézte elő ezt a helyzetet, valóban az ellenzék oka-e annak, hogy a törvényjavas­latokat kellő időben nem tárgyalhattuk és vájjon az ellenzék magatartása-e mely szükségessé tette a kormány számára egy ilyen törvényjavaslat előterjesztését ? Nem akarom megismételni azokat a helyes okokat, a melyeket e tekintethen Szebeny t. kép­viselőtársam felhozott. Mindannyian tudjuk, hogy a kormány megalakulását egy nagy politikai vál­ság %lőzte meg. Ez a politikai válság épen a bank­kérdésben csúcsosodott ki. Az önálló bank kérdése volt az, a mely a kormányzó pártok között az egyetértést felbontotta. A pártválságnak nyo­mába lépett a kormányválság, a kormányválság­nak eredménye és függeléke gyanánt pedig elő­állott egy parlamenti válság. A politikai és kalendárium! helyzet tehát egy­képen arra utalta a kormányt, hogy nyomban megalakulásakor szorgos és elsőrendű kötelessé­gének tartsa a bank-kérdés törvényhozási utón való végleges rendezését. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ámde a kormány megalakult és közel félesztendőn át azt tartotta kizárólagos feladatának, hogy a nemzeti közvéleményt kikészítse, a nemzet­nek nyers közvéleményét iparilag feldolgozza és kereskedelmileg szállittassa a maga számára. (He­ly estés a baloldalon. Felkiáltások jobb felől: Gyö­nyörű, !) Én elismerem azt, hogy a kormánynak gondos­kodnia kellett arról, hogy a maga kormányzását parlamentárissá tegye. De, t. képviselőház, a kor­mány épen abban a tudatban, azzal a bizalommal foglalta el helyét, hogy ő ezt a többséget a maga részéről képes lesz megszerezni és ez a bizalom annál megokoltabb volt, mert a t. kormány tisz­tában volt azokkal az eszközökkel, a melyeket e bizalom megszerzése czéljából alkalmazni fog. Ilyen körülmények között, t. képviseíőhát, a meg­ejtett képviselőválasztások, vagy mondjuk más szóval, a parlamenti többség megszerzésére való törekvés nem szolgálhatott akadályául annak, hogy a kormány nyomban, a mint helyét elfoglalta, meg ne indítsa és teljes erővel ne folytassa le eze­ket a tárgyalásokat. De, t. képviselőház, még a képviselőválasztá­sok után sem látta ezt feladatának a kormány; mert akkor, a mikor már hegyen-völgyön meg volt a lakodalom, a kormány a helyett hogy a tényleges munkához látott volna, egy három havi nászuta­zásra indult. Mik voltak ezen nászutazás ered­ményei, aziránt nem érdeklődöm, és erre a közvéle­mény nem is túlságosan kíváncsi. Annyi azonban bizonyos, hogy ezen három havi időtartamnak le­járta után sem volt képes a kormány munkát adni a képviselőháznak, mert a képviselőházat ugyan egybehívta, azt ismét elnapolta körülbelül három heti időre. Csak ezután indultak meg most már azok a tárgyalások, a melyek a bank ügyének ren­dezésével voltak kapcsolatban. Megindultak a sze­rint az ismert Fejérváry-Héderváry módszer sze­rint : csak lassan, lassan, lassan, vagy a mint a mimsterelnök urnak egy ismert kedves magyar szálló-mondása mondja : »nur auslaufen lassen.<< Az osztrák kiküldöttek megjelentek hazánk fővá­rosában, eszmét cseréltek, politikai elmefattatáso­kat tartottak, a melyek rendszerint abban a nagy kérdésben csúcsosodnak ki; hogy ismeri-e Buda­pestet éjjel ? fis a mi kiküldötteink szintén .át­mentek Ausztriába, megvitatták kötött instruk­oziók alapján a maguk dolgát, nem sietve, és nem siettetve semmit. Csak akkor, a mikor a kalendáriumi csizmák már nagyon szoritották a kormány politikai tyúk­szemeit, csak ezután látott a kormány energikusabb módon ehhez a munkához, és akkor létrejött az a megegyezés, a melynek eredménye itt fekszik a t. ház előtt, a végleges törvényjavaslatban, és a melynek bekövetkezte után a szakreferens és minister urakra is állott némileg travestálva a német szó: »In den Armen lagen sieh Beidé, Wir weinten vor Schmerz, die österreicher vor Freudé.« (Derültség balfelől.) Nem a feltétlenül beállott és ki nem kerül­hető politikai szükség idézte tehát elő ezt a hely­zetet, hanem a t. kormány gondatlansága, a kellő előrelátásnak hiánya (Igaz I Ugy van! balfelől.) és — legyen szabad ezt tisztelettel megállapíta­nom — a kormánynak nagymérvű elbizakodott­sága . (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nem lehet tehát a mi feladatunk, hogy azt a két szál­kát, a mely a szerb kereskedelmi szerződésnek és a bankjavaslatnak kellő időben való el nem in­tézése folytán és a t. kormány gondatlansága következtében szűrődött a kormány lábaiba, mi húzzuk onnan Id. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ez, t. képviselőház, már több volna, mint szamaritá­nusi cselekedet, ez esetleg egy pár szótaggal ke­vesebb lenne, (Derültség a baloldalon.) a mi még nagyobb baj volna. T. képviselőház ! Az igen t. előadó ur és a minister ur is a pénzügyi bizottságban arra hivat­koztak, hogy ennek a törvényjavaslatnak részünk­ről való megszavazása alkotmányos kötelesség. Én őszintén megvallom, hogy ez a kijelentés minket nem hagy hidegen, mert van érzékünk és kell is, hogy legyen érzékünk az alkotmányos kötelessé­gek iránt. (Igaz! Ugy van ! a balold/ilon.) Talán tanújelét is adtuk ennek a közelmúltban, ha nem is épen a szoros értelembén vett alkotmányos harcz­nak és alkotmányos kérdéseknek, hanem egyéb nagy nemzeti alkotásoknak terén. (Igaz I Ugy van! a baloldalon.) Hiszen csak mint históriai ténjd, emlitem fel, — és nem abból a czélból, hogy hímet varrjak magunknak — hogy mikor a per­rendtartásnak megalkotásáról volt szó, méltóztat­nak jól emlékexni, annak a törvényjavaslatnak tárgyalása körül nagy és heves ellentétek gyuladtak ki. Szemben állottak egymással agráriusok és merkantilisták, szemben állottak és farkasszemet

Next

/
Oldalképek
Tartalom