Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

18 57. országos ülés 19ÍU deczember 12-én, hétfőn. elfoglalja. Ez nem courtoisie kérdése, ez nem egy ismerkedési alkalom, a mint méltóztattak az első időben hangoztatni. Őrömmel állapítom meg, hogy az igen t. ministerelnök ur mai felszólalásában már odáig elment, hogy mégis egy kissé nagyobb súlyt tulajdonított ennek a kérdésnek, és konstatálni kívánom, hogy az igen t. ministerelnök ur igyekezett ma a képviselőházban a ministerelnöki székből pótolni azt, a mit a kormányz nak lett volna kötelessége megtenni Fiúméban a rappresentanzában, t. i. a kormány programmját jelezni a fiumei kérdésben. így azonban, t. képviselőház, ezt a kérdést elintézni nem lehet. Fiúménak nincs törvénybe iktatott autonómiája. A magyar államférfiak 1867—68—70-ben a kik kezükbe vették és rendezték a fiumei kérdést provizórium utján, garancziát adtak a fiumeieknek, hogy az ő autonóm jogaik az egész vonalon minden kérdésben a jövőre is mindenkor tiszteletben fognak tartatni és annak, hogy ez ünnepélyes megerősítést nyerjen, az volt a formája, hogy minden kormányzó, a mint kineveztetett, elment a rappresentanzaba, s ott ünnepélyes formában elmondta a programmját. Minden kormányzó gr. Zichy Józseftől kezdve egész az utolsó kormányzóig, gr. Nákó Sándorig, ünnepélyesen kijelentette, hogy azt az autonómiát, a melyet 1870-ben megerősítettek, ő mint a magyar kormány képviselője, vallja, tiszteletben fogja tartani. Ez nem ismerkedési összejövetel, nem magán five o clock tea, hanem egy közjogi aktus, a melyet nem a törvény, de a jogszokás szentesitett, a melyet a poltikai szükségesség megvalósított, átvitt az életbe. Ennek egyszerűen azért való mellőzését, mert attól tartanak az urak, hogy ott izgatott ülés lesz, a melyen esetleg illetlen hangok fognak elhangzani és ilyen szuppozicziótól függővé tenni ilyen ünnepélyes közjogi aktust, a magam részéről mindenütt, de különösen ebben a helyzetben a legnagyobb hibának tartom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Fiumét illetőleg még csak egész röviden egyet legyen szabad elmondanom. Ha az igen t. kormány tényleg azt akarja, hogy Fiúméban rend és nyugalom legyen; ha nem akarja violálni az ottani közönséget, akkor nagyon ajánlom, hogy ne kövesse azt a programmot, a melyet legutóbb a fiumei kormányzó ur egy interview alakjában közzétett, ö t. i. — sajnos, nincs kezemben az a nyilatkozat — azt az elvet fogadta el, hogy üdvös működés Fiúméban csak ugy lehetséges, ha a kormányzó, az országgyűlési képviselő és a rappresentanza teljes egyetértésben áll egymással. Ezt az alkotmányos felfogást én nem oszthatom, mert a tény az, hogy van egy fix jDont: a kormány politikai bizalmasa, a kormányzó, a ki minden körülmények között a kormány politikáját vallja, különben nem foglalta volna el azt az állást. Van egy másik tényező, az országgyűlési képviselő, a kit a választók többsége választ tetszése szerint, és van egy harmadik tényező, a rappresentanza, a mely egészen más alapon szervezett testület, a melynek elsősorban Fiume adminisztrácziója és e mellett Fiume autonóm jogainak a védelme és ápolása a feladata. Ha azt a tételt állítjuk fel, hogy ennek a három tényezőnek feltétlenül teljes bizalommal kell egymás iránt lennie, különben üdvös működés nem lehetséges, és ha ebből a tételből levonjuk a következtetést, akkor pl. nekünk, tolnavármegyei ellenzéki képviselőknek egyszerűen vissza kellene vonulnunk a közéletből, mert hiszen a főispán és a törvényhatósági többség kormánypárti, tehát nekünk, mint ellenzéki képviselőknek a megyében nem volna helyünk, mert mi más politikai álláspontot foglalunk el. Ilyen elveket nem szabad bevinni a közigazgatásba, de legkevésbbé szabad bevinni a fiumei adminisztráczió és Fiume egész vezetésének kérdésébe, hanem ha ott nyugalmat akarnak teremteni, annak első kelléke, hogy a t. kormány részéről ne provokáljanak. A múltkor emiitettem itt az egyik nagy konfliktus kérdését, a mely abból áll, hogy a városi képviselőtestület a tisztviselők javadalmazását megjavította és a kormány ezt nem hagyta jóvá, mire a város a közigazgatási bírósághoz vitte döntésre az ügyet. Az egészen jogszerű eljárás ; a kormánynak joga volt jóvá nem hagyni azokat a fizetési rendezéseket, Fiúménak pedig joga volt azt a kérdést a közigazgatási bíróság elé vinni. Azonban azt hiszem, hogy ez semmiesetre sem elég ahhoz, hogy itt valami erőszakos eljárásra, valami mindenáron való rendcsinálásra nyerjenek okot vagy jogczimet. Hogy állunk a továbbiakkal ? A ministerelnök ur ma azt kérdi, hogy hogyan mehetett volna el a kormányozó a rappresentanzára, a mikor meg sem hívták í Engedelmet kérek, meghivtuk-e mi gróf Khuen-Héderváry urat, hogy jöjjön ide a képviselőházba bemutatkozni mint ministerelnök ? (Mozgás és felkiáltások jobbfelől : Milyen szellemes !) Ugy-e bár, nem hivtuk meg ? De eljött, mert kötelessége volt. És ha a fiumeiek nem hívták meg a kormányzót, akkor is el kellett volna mennie, mert kötelessége volt. Különben hogy ez a meghívás nem történt, az ennek a kormánynak ténykedéséből következik, mert hiszen alighogy megjelent a kormányzó kinevezése a hivatalos lapban — mindössze talán egy vagy kétnapi differenczia lehet az időpontban — megjelent a félhivatalos kommüniké, a mely kijelentette, hogy a kormányzó pedig nem fog elmenni a rappresentanzaba. Ugyan minő jogon hívják meg a fiumei rappresentanza tagjai a kormányzót magukhoz, ha ő a budapesti félhivatalosok utján előre kijelenti, hogy el nem megy ? (Ugy van ! balfelöl.) Csak azt ajánlom az igen t. kormánynak, hogy hagyja békében Fiúméban a fiumeiakat; hagyja őket egészen nyugton, ne provokálja őket pl. azzal is, hogy már hónapok óta nem rendeli el a polgármester-választást. Gr. Apponyi Albert: Preparálja őket, mint a képviselővál asztás oknál.