Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-65
232 65. országos ülés 1910 deczember 21-én, szerdán. javaslatot a kataszter igazságos kiigazítása iránt. (Ugy van! bal felől) Az agráriusokban pedig, igenis, van ezek iránt a kérdések iránt is érzék, (Ugy van! halfelöl.) és ha vannak a kis-, közép- és nagybirtokok között ellentétek, ezek ismétlem, csak lokális jellegűek, ezeket ki leliet és ki kell küszöbölni, hogy a nagy kérdésekben, a melyekre nézve nincs különbség Magyarország földbirtokosai között, a velünk szemben szervezkedő támadásokkal szemben, elsősorban a nemzetköziséggel szemben a magyar nemzeti eszme szolgálatában egyek lehessünk. (Ugy van! balfelöl.) Szabó István : Ez igaz! Ugy van! Baross János : T. ház ! A székesfővárosi drágasági ankét felszólalásait olvasva, eszembe jut az aesopusi mese, a bárányról és a farkasról, a mikor ráfogta a farkas a bárányra, hogy ez zavarja a vizet, holott a bárány alulról ivott, a farkas pedig fölülről. A mi t. demokrata és radikális városatyáink is felelőssé teszik a magyar gazdákat a drágaságért és megfeledkeznek arról, hogy az 1907. évi drágasági ankéten, a mikor hasonló átmeneti drágaság volt, elismerték még radikális városatyák is azt. hogy a budapesti drágaságnak elsősorban oka az, hogy a, fővárosnak és a nagyobb vidéki városoknak élelmezése abszolúte sehogyan sincs szervezve, viszont más tekintetben pedig a közvetítő kereskedelem határozott túltengésben van. Csak megint a statisztikára hivatkozom. Károlyi Mihály t. képviselőtársam három nappal ezelőtt bemutatta a marhaáraknak legutóbbi árjegyzékét, az állatárjegyzéket és konstatálta, hogy a legutóbbi napokban 20%-kal esett a marha ára. Megkérdeztem a feleségemet tegnap (Derültség jobb felöl. Halljuk! Ralijuk!) esett-e a marhahúsnak leveshusnak az ára. Azt mondta: nem, még felment valamivel. Hát bocsánatot kérek, ha a marha ára 20%-kal esik és nekünk, városi embereknek — mert engedjék meg a demokraták, én is városi, sőt fővárosi lakos vagyok, . . . Egy hang: (a jobboldalon) A szakácsnéja becsapta! (Elénk derültség a jobboldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Baross János." Vagy a szakácsné csapott be engem, vagy a merkantilisták csapnak be minket, nem tudom biztosan. (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek! Baross János : De, t. ház, ezektől eltekintve — mert hiszen ezen komoly, nagy kérdések, ha talán humorosan is foghatók fel, valamennyiünknek családi életében és háztartásában zsebbevágóan szoktak szerepelni — midőn a legutóbbi napok eseményei azt bizonyítják, hogy a közvetítő kereskedelem nem siet az árakat mérsékelni, holott a gazdák már kisebb árakat kapnak, eszembe jut a fővárosi pénzintézetek kamatpolitikája, a melyek a legkisebb külföldi szellőre hirtelen leszállítják a betevők kamatlábát, azonban az adósok által fizetendő kamatlábat nem sietnek hasonló mértékben leszállítani. Egy hang (balfelöl) ; Elkésnek vele! Baross János: Egy kicsit elkésnek vele. A statisztika is azt bizonyítja, hogy az utolsó tíz évben az ökrök ára 7°/o-kal emelkedett, a finomabb húsé pedig 10%-kal és épen a szegény emberek táplálékát képező másodosztályú hus átlagban 16%-kal lett drágább, tehát több, mint még egyszer olyan mértékben emelkedett, mint az élőállatok ára. Ha tehát a szegényember tápláléka megdrágul, akkor vessenek elsősorban magukra a merkantilisták; vessenek magukra a városi politikusok, a kik nem tudnak gondoskodni arról, hogy városuk népessége és általában a fogyasztó minél közvetlenebb érintkezésbe jusson a termelővel. (Helyeslés balról. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Akkor, midőn kissé talán fesztelenebb igazmondással igyekeztem szembeszállani a merkantilisták és radikálisok támadásaival... (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Baross János: ... a mikor őszintén rámutattam arra, hogy az egész drágasági kérdés nem más, mint egy hajánál fogva előránczigált eszköz arra, hogy a leggyülöletesebb osztályharezot idézzék fel ebben az országban akkor, midőn oly tendencziák érvényesülnek elsősorban Budapest székesfővárosában, a melyek sárral dobálnak, kigúnyolnak minden nemesebb hagyományt és nemzeti tradicziót; a melyek csúfot űznek Magyarország történetéből és jogaiból; a mikor a székesfőváros közgyűlésén egy magyar képviselő feláll és a magyar nemzeti himnuszból csúfot tud űzni; a mikor tehát destruktív nemzetközi tendencziák érvényesülnek, a melyek éket akarnak verni Magyarország különböző termelő osztályai közé és egymás ellen akarják ingerelni és lázítani egyrészt a kis-, közép- és nagybirtokot, másrészt az ipart és a kereskedelmet rejtett és részben nyílt politikai tendencziák szolgálatában : akkor, ismétlem, nem tehet mást a magyar gazdatársadalom, a mely a mint kimutattam, működésével egyformán használt eddig a mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek, mint hogy akczióját és szervezkedését folytatja. És biztos vagyok a felől, hogy a magyar nemzeti eszme szolgálatára és védelmére és a magyar mezőgazdaság általános védelmére össze fog fogni ebben az országban nemcsak minden kis- és nagygazda, hanem politikai külön tendencziákat nem szolgáló minden kereskedő is, ós az iparosok is, a kiknek érdeke az, hogy Magyarország mezőgazdasága nagy és hatalmas legyen, mert hiszen akkor fejlődhetik igazán csak a magyar ipar és kereskedelem is. A mikor tehát abban a reményben vagyok, hogy a magyar kormány meg fog győződni arról, hogy igenis, a mi törekvéseink eddig sem